Túrabeszámolók


Gorbitzer Frühlingswanderung - Drezdai 100-as

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2013
 Túra éve: 2008
Rush2006Túra éve: 20082008.04.02 22:32:38
megnéz Rush2006 összes beszámolója
5. Gorbitzer Frühlingswanderung (avagy a Drezdai 100-as)

Nagy fába vágtam a fejszém amikor 2007 decemberében kigondoltam hogy el kéne menni erre a túrára.
Szép lassan elkezdõdött szervezõdni a csapat, és végül 4-en döntöttünk úgy hogy nekivágunk a megmérettetésnek. K.Józsi, Bálint, Ibolya és jómagam.
Én Prágai mintára építettem föl ezt a túrát, vagyis lesz benne mondjuk 20 km aszfalt, nagy hegyek, és csodás erdõk. Hát mitmondjak.. Messze túlszárnyalta a túra a várakozásomat mint pozitív, mint néha negatív irányba.

Szombat reggel 9 órakor vesz föl Józsi a Sasadinál engem és Ibolyát, majd Bálintot Gyõrnél.
Kellemes utunk volt végig, 2 és fél órával a rajt elõtt már ott voltunk a Bannewitz nevû kis helységben ahonnan 19:00-kor indult a túra.
Nem sokan indulunk, rajtunk kívül kb. 25 elszánt túrázó várja a megmérettetést. Érdekes hogy Bálinttal csak mi vagyunk a 20-as korosztály képviselõi, a többiek nagyjából mind 40 vagy afölött vannak.
A túráról tudni kell hogy az éjszakai 60km-es szakasz vezetõvel zajlik, aki 5 km/h-val halad, jelzetlen utakon. A 60 km-es szakasz után visszaérünk a rajt-célba, majd az utolsó 40 km-t nappal tesszük meg turistajelzésen immár saját magunk.

19:15-kor nekivágunk a túrának, kattannak a fényképezõk, fotóznak minket magyarokat. A vezetõnk elõl, mi szorosan a nyomában, a többiek mögöttünk.
Néha jópáran kilépnek, de bizony rossz útra tévednek sokszor, így kénytelenek a vezetõre hagyatkozni.

20 km-t jöttünk, megérkezünk egy raktárba, de mit keresünk itt? Ja, hogy itt a frissítõpont. Wow! A látvány mesebeli: Tatárbifsteak-es (!!) kenyér, ingyen sör korlátlan mennyiségben(!), kávét fõznek, egyszóval pompás!
A németek ráérõsek, a ponton kb. 1 órát töltünk el, de teljesen feltöltõdtem, és erõre kaptam a finomságoktól. Továbbindulunk a nagy sötétségbe, és aszfalton haladunk ki tudja merre.. Rengeteg aszfalt volt, de errõl majd a végén.
Rengeteg kis helység van ezen a vidéken, egymást érik a falvak. Haladunk a végtelenbe ezután, fáradok rendesen, nem gyenge ez a túra!
Mire teljesen bekómázom már 40 km-nél járunk, visszaérünk a raktárhoz újra.
Kicsit másképp fest már a dolog. Szinte mindenki ledõl kicsit az asztalra, fáradtak, álmosak vagyunk, a németekkel együtt.
Bevágok egy sört, de rajtam se segít nagyon. A szendvicsek már elfogytak, Ibolya kávézik, mi kihagyjuk.
Ismét vagy 45 percet pihenünk, majd a vezetõnkkel újra nekivágunk a rideg aszfaltnak.
Innentõl elkap egy kemény holtpont, nehezen szabadulok tõle. A szemeim lecsukódnak, majdnem elesek párszor, de menni kell a sötét végtelenbe!
Erdõ mellé érünk, majd világosodik, és visszajön az életkedvem is látva hogy erdei ösvényre váltunk pár száz méterig mindössze :-) Egy kemény emelkedõ után meredek lejtõ, ez elég is volt ahhoz hogy leszakadjanak jópáran, de a vezetõnk visszament értük.
A lényeg viszont az hogy beérünk a célba 1-2 óra múlva, és nekikészülünk immár a nappali 40 km-es távnak.
Itt már sokkal többen vannak, mivel van 11-15-19-23-28-34 és 39 km-es túra is.
Sajnos érzek máris 2 vízhólyagot, és a legrosszabb helyen :(
Zoknit cserélek, jó megoldás! Nemsokára elindulunk a 2x20 km-en (mivel 2-szer érintjük a rajt-célt).
Jól érezzük magunkat, megyünk rendesen, egy piros háromszög jelzést kell követnünk a túra végéig. Elõzzük sorban a rövidtávosokat, itt már egész sok az erdei ösvény, de azért aszfaltból sincs hiány. Ezek a németek a leggyengébb utat is leaszfaltozzák. Elképesztõ! (mármint túrázói szemmel)
Az elsõ 20-on szinte semmi problémám nem volt, szépen mentünk, nagyon erõs a csapatunk!
Jókat frissítünk féltávnál, kenõmájas-lekváros kenyerek esnek áldozatul, illetve finom meleg tea is van.

A második 20-asra viszont valahogy nincs lelkierõm már kimenni. Megint egy holtpont, de most talán nem szellemi hanem fizikai.
Arra gondolok ha már 80 km-t megtettem nehogy már itt vérezzek el.
A talpam sajog a fájdalomtól, de útra kelünk újra. Mondtam a többieknek hogy én az elõzõ körbeli 6km/h-s átlagot már nem fogom bírni, visszaállok 5-ösre, menjenek csak nyugodtan.
Viszont nem hagytak ott, az elsõ pontnál megvártak. Észrevettem hogy én megyek jó sokáig legelõl, a többiek mögöttem, tudtam hogy hozzám igazodnak, pedig simán kiléphettek volna. Azért nem volt annyira gyenge a tempó remélem..:)
Magamba zárkóztam, mentem elõl talán megint egy szellemi holtpont, küzdök most magamban rendesen.
Ez már csak szenvedés.. Néha kicsit visszanyerem az erõmet, de a végére már csak kocogok a többiek mellett akik gyalogolnak :)
Egyszercsak eljön a cél!! Megvan, megcsináltam, megcsináltuk!

Kicsit furcsán érint hogy jelvény helyett egy szatyort kapunk, de az a szatyor sem akármilyen, hanem a túrával kapcsolatos. Persze ahogy Bálint mondta mindenhol mások a szokások. Bekajálunk rendesen majd távozunk.

Összesítés a túráról: Rengeteg aszfalt volt, a 100 km-bõl kb. 70 km csont aszfalt volt, és annak a nagyrésze éjszaka.
Szintkülönbség kevés volt, nem szakadtunk meg.
A szervezõk kedvesek, odafigyelõek, a szervezéssel semmi probléma nem volt, a túravezetõ jól irányította a csapatot éjjel.
Szolgáltatás: elsõosztályú, a magyar túrák megirigyelhetnék.
Kevesen indultunk, de jól bírták a németek-csehek is a tempót általában az éjszakain. Nappal már jópáran kidõltek szemlátomást.
És egy kép amit nem szabad kihagyni. A célban mi, vagyis az aszfaltölõk :-)

http://dwbv.dw.funpic.de/FotosGFW2008/V43.jpg

A túráról készült képeket a szervezõk feltették ide: http://dwbv.dw.funpic.de/FotosGFW2008.html

Talán életem egyik legkeményebb túrája volt ez, és szerintem a többieknek is az elsõk között lehet. De a lényeg az hogy meglett, és örültem hogy Drezdában lehettem. Köszönöm társaimnak a túrát, és Józsinak a fuvart!!