Túrabeszámolók


Abasár / Páternoszter

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2012 2013
 Túra éve: 2012
MúzslaTúra éve: 20122012.10.25 13:54:44
megnéz Múzsla összes beszámolója
PÁTERNOSZTER MARATON

Még Pupu (Karlovitz Kristóf) ötlete nyomán fogalmazódott meg bennem, hogy ha az ember 42 éves lesz, akkor jó alkalom ez egy maratoni táv teljesítésére. Mivel ez nekem az idén van, így tervbe vettem ezt a megmérettetést.

Aszfalton futkározni nem szoktam, sõt úgy egyébként futkározni sem, de az erõs gyaloglást kedvelem. Viszont a térdeim nem szeretik a hosszabb, gyalogos távokat. Erre a tényre az 1999-es Mátrabérc teljesítménytúrán kellett rájönnöm. A teljesítés után elég nehezen jöttek rendbe. Rá is kellett állnom a max. 30-35 km-es gyalogos távokra. Azonban idõvel jól belejöttem ezekbe is és már nem is vágytam hosszabbabkra.

Ha mégis hosszabb távban gondolkodom, akkor bringára pattanok és ilyen körülmények között, persze már voltak olyan megmérettetéseim is, amelyeket így (maraton) neveztek. Ám most mindenképpen a két lábbal a földön teljesített 42,195 méteres távra törekedtem. A táv mellett a terep volt még fix vagyis, hogy egy terepen futó teljesítménytúrát fogok keresni. Így esett a választásom a „Páternoszter maraton”-ra.

Már a neve is nagyon tetszett, a rendezõket is jól ismertem régrõl és Abasár sincs messze tõlünk. Amikor pedig megláttam az útvonalat, nagyon feldobódtam. A maratoni távhoz ugyanis nyolcszor kellett teljesíteni egy 5,4 km-es kört, 180 méter szinttel, úgy, hogy a legmagasabb pont a Szent Anna kápolna volt. Az a kápolna nekem nagyon sokat jelent és ez olyan plusz erõt adott, amit végig éreztem is.

Edzés tekintetében semmi újat nem vittem az életembe. Év elején gyalogtúráztam februárig, majd pedig bringára váltottam és végig hajtottam az évet októberig, végül a maraton elõtti héten elmentem két gyalogos teljesítménytúrára. Ezek után következett A MARATON.

Kicsit elaludtam reggel, de így is fél nyolcra sikerült Abasárra érnem. A kocsit leraktam a rajt/cél közelében (iskola) majd pedig egyeztettem Szabó Józsival (fõrendezõ) az elõnevezésemet. Minden rendben volt, így nyolc órakkor elindulhattam a mezõnnyel együtt. Már ekkor nagyon szép idõ volt, de azért még kicsit csípõs volt a reggel, ami a harmatos fûszálakon is látszódott. Elég hamar ki lehetett érni a faluból, ahonnan már látszódott a Szent Anna kápolna és a másik ellenõrzõ pont, a Panoráma út is. Elég kevés ilyen teljesítménytúra van, ahol egy bizonyos pontról az összes állomás látszódik.

Figyeltem az útvonalat és közben próbáltam rögzíteni magamban a látottakat, az érzéseket. A monotonitást elkerülvén azt tûztem ki magamnak, hogy az elsõ hét körben valamelyik katolikus szentségrõl fogok elmélkedni magamban, míg az utolós körben következhet a hálaadó imádság.

Nagyon tetszett a szerpentin, tulajdonképpen csak a vége volt meredek, ahol nyílegyenesen kellett felmenni a kápolna elé. Itt egy volt tanítványom pontõrködött, akivel körrõl-körre tudtunk beszélgetni. Innen egy nagyon szép platón ment az út, igazán fantasztikus volt a kilátás, majd pedig elérkeztünk a „panoráma út” tetejéhez. Ez egy aszfaltos út volt, szintén csodaszép kilátópontokkal. Az egyik ilyen helyen volt az ellenõrzõ állomás, ahol Nád Béla pecsételt és drukkolt nekünk. Csodálatos helyet talált magának az egséz napos programjára. A kör végén pedig egy kis falubeli szakaszt kellett még abszolválni.

Már az elsõ kör is jól sikerült (45 perc alatt), de innentõl egy kicsit rákapcsoltam, amihez persze lejjebb is vetkõztem. A szerpentin egyre jobban ment. A talaj is kezdett száradni, ismerõsök is akadtak, akikkel pár szót váltottunk. A kör idõk továbbra is jók voltak. Minden kör végén töltöttem a kulacsomba és magamhoz vettem valami ételt is.

Négy kört mentem hosszúban, majd alul-felül átváltottam rövidbe, hiszen a hõmérséklet már 20 fok felett volt. A köridõk ekkor sem csökkentek jelentõsen, legfeljebb pár perccel. Igazán a hatodik kör után éreztem, hogy ez a maraton elég könnyen meg lesz és talán a térdfájdalom sem fog elõjönni.

A nyolcadik kör egy igazi örömtánc volt! Teljesen kiegyensúlyozottan értem be, fájdalmak és komolyabb fáradtság nélkül, 6 óra 40 perces idõvel. Ennyi kellett a 43,2 km-es távhoz és 1440 méter szinthez. Lelkesen vettem át a díjazásomat, majd két, gyöngyösi barátommal elindultam hazafelé.

Igazán jól éreztem magam! Egy maradandó, gyönyörû emlék ez a maraton számomra!