Túrabeszámolók


túra éve: 2018
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20182018.12.16 17:54:51

Magyarországi forrástúrák a Velencei-hegységben - hosszú táv


"Csak az örökkön élő forrás                                                                                                                                                                                                  

Vizével nem bír hideg,                                                                                                                                                                                                                  

Ez csillog és bugyog szüntelen                                                                                                                                                                                                                                     

S morajlik tőle a liget."

/Fjodor Ivanovics Tyutcsev - Ha jő a tél; részlet/


Gyorsan elröppent ez az év is, hiszen az újra útjára indított mozgalom téli túrájának napja volt már a mai. Bár csak két téli túra teljesítése kötelező, a terv az, hogy mind a hat be lesz járva, valahogy mégis jól esett, hogy a maiért csak a Velencei-hegységig kellett leutazni. A tegnapi egész napos havazás után volt bennem némi félelem az ismeretlen terepen történő túrázáshoz, de utólag azt mondom, hogy kár lett volna engedni a félelmeknek.


Az ablakon reggel kinézve örömmel konstatáltam, hogy a havazás elállt, de a biztonság kedvéért hátizsákom tartalmába pluszban bekerül a kamásli is, nem lehessen tudni! :) Fél 7-re beszéltük meg a találkozót keresztfiammal, nem akarunk az elsők között indulni, had legyen aki már megjárja előttünk az utat, legalább látjuk a nyomokot. Az utak általában jól járhatók, ahogy közeledünk Sukoróhoz egyre inkább megnyugtat, hogy a hó mennyisége bőven kevesebb mint Széchenyihegyen volt. A Zsuzsi presszó melletti kis utcában még sikerül jó helyen megállni, bár az autók mennyiségéből arra következtetek, hogy sokan leszünk. A kötelező adminisztráció után már neki is vágunk az útnak. Az első ellenőrzőpont nem messze, kicsivek több mint egy kilométerre a Szűcs-forrás volt. Nagyon megörültem, hogy működött is, de ezen öröm nem tartott sokáig, a felette lévő tábla szigorúan hirdette: "NEM IVÓVÍZ!" Pedig sajnos ez volt utunk során a források közül az egyetlen ami működött :( Folytattuk utunkat az Angelika forrás felé, szintén rövid táv. némi szintezés, a ponton pecsét begyűjtése, és irány tovább. A soron következő pont meglepő módon nem is forrás, hanem egy meglepő természeti képződmény, a hatalmas sziklákból álló Likas-kő volt. Nem is időzünk mellette sokáig, felvéssük a kódot az itinerbe és indulás. Jól kitaposott ösvényen, bokros, rekettyés területen haladunk az egykor szebb napokat megélt János-, és Antal forrás felé. A romba dőlt forrásházak még most is impozánsak, jó lett volna látni, milyenek lehettek fénykorukban. Kód felírása után tapossuk tovább a kilométereket, hiszen vár ránk még közel 20 belőlük. Egy darabig még erdőben ropog talpunk alatt a hó, majd egy kerítést legyőzve szőlőültetvények között, mezőgazdasági utakon tekeregve érjük el Pázmándot. A Téglaházi forrásból szinte semmi nem látszik, így nem időzünk sokat. A faluban befelé haladva bélyegzés kerül itinerünkre, és haladunk a piros+ jelzésen a nem túl kellemes aszfalton. Következő célunk a Zsidó-hegyen lévő kálvária. A leírás két lehetőséget is ad a megközelítésre, egy könnyebbet és egy nehezebbet. Nyilván az utóbbit választjuk a kaland kedvéért. A piros sáv jelzés felfelé nagy kaland! :) Egyes sziklákon csak tornamutatványokkal lehet átjutni, de jó volt ez így is. A kálváriáról meseszép kilátás tárul elénk, a már magunk mögött hagyott útról. A feltett kérdésre történő válaszadás után folytatjuk a hótaposást a gerincen; csöndes szőlősvidék, téli álomba merült présházak között kanyargunk a Cseplek-hegy csúcsa felé, melyről leereszkedve hamarosan elérjük az Andor-forrást. A kiírt kóddal együtt jó hír is vár minket, ugyanis a következő település játszóterén frissítópont várja a megfáradt túrázót. Újra mezőgazdasági utakon kanyargunk a falu felé, és nemsokára jön a várva-várt játszótér. Forró gyümölcsökkel gazdagított tea, zsíros, májkrémes, fűszervajas, lekváros kenyér, valamint almás pite tölti fel a kimerülő készleteket. Rövid időzés és felfrissülés után indulunk is tovább, már csak 4 kilométer a cél. A leírás által opcionálisan választható szintezési ősjegyet is megtekintjük, legalább már tudjuk, hogy mi az! :) A másik utat választókhoz hamarosan visszacsatlakozva a sárga+ jelzés egy kerékpárúton át már visszavezet a célhoz. A frissítőponton is sok indulóról szóltak a hírek, de a rendezők meg is erőítik, hogy több mint 380-an indultak neki a mai napnak!  Az oklevél, valamint a szokásosan gyönyörű jelvény átvétele után még bélyegeztetés a mozgalom füzetébe, és elköszönünk a szervezőktől, már arra hangolódva, hogy milyen jó is lesz a 2019.04.06-i Gerecsébe szervezett túrán újra találkozni! :) A hazaindulás előtt gyorsan beugrunk még a már reggel kiszemelt kis cukrászdába egy jó kávé, és néminemű édesipari készítmény elfogyasztása céljából, majd lményekkel gazdagodva irány haza. Jó kis év volt - szép tájakat fedezhettem fel ennek a mozgalomnak köszönhetően! Jövőre folytatása következik! Addig is csobogjatok csak források, mint a fenti idézetben is - én már várom az új találkozásokat! :)


 

 
 
Magyarországi ForrástúrákTúra éve: 20182018.10.12 09:12:39

Magyarországi Forrástúrák a Balaton felvidéken - Közép táv


Az időjárás előrejelzés jó idővel kecsegtetett a túranaptárban meglehetősen zsúfolt október 6-ára, de nem volt kétséges, hogy az idén újra kiírt Forrástúra mozgalom őszi eseménye lesz az, amiért reggel felkelek az ágyból.


A Déli pályaudvar lezárása miatt kis kerülővel irány Kelenföld, a Keleti pályaudvarnál csatlakozik hozzám keresztfiam is, akivel együtt igyekszünk teljesíteni a 6 éves kiírást. Kelenföldön vonatra szállunk Székesfehérvár felé, eggyel előbbire, mint terveztük, de így még legalább volt időnk a tapolcai személy előtt a szépen felújított épületben némi reggeli és kávé elfogyasztására. Vonatunk pontosan indul, és pontosan is érkezik meg Balatonfüredre. Az állomástól szűk negyed óra sétával meg is találjuk a rajt helyszínét közel a parthoz. Gyors papírmunka, itiner átnézése, "csiganyál" indítása és nekivágunk a 23 kilométernek.


Első ellenőrzőpontunk a Kossuth-forrás pár száz méterre van a rajttól. Jó szokásunkhoz híven ha forrásnál járunk, megkóstoljuk a vizét. Érdekes, természetesen szénsavas, savanyúan vasas íz járja át a számat - ilyen forrással még nem találkoztam, dehát ezért is jók ezek a túrák. Pár fénykép, bögre elpakolása után már irány is a piros sávon egy darabig még városon belül aszfalton, majd kifelé haladva földúton érjük el első ellenőrző pontunkat a Koloska völgy Vadasparkjának bejárata közelében, ahol gyors pecsételés után folytatjuk utunkat a Koloska-forrás felé. A forrás gyönyörű ligetes tisztáson található, előtte a csordogáló vízből kis tavacska, de sajnos kóstolni nem tudunk - sebaj, a látványért is megérte. A piros sávon visz tovább utunk, egészen a zöldig, ahol egy éles balkanyar után nekikezdünk egy szép kaptatónak a Noszlopy-kilátó felé. A szervezőknek külön nagy piros pont a két kilátóért amit erre a távra is felfűztek. A kilátásért megéri a küzdelem, és bár tériszonyos vagyok sorra szedem egymás után a lépcsőfokokat felfelé, hogy az elém táruló panorámát megcsodáljam. Pár fénykép és irány tovább a következő ellenőrző pont, az Ötvályús-forrás felé. Ez egy kis oda-vissza szakaszt eredményez az egyébként körtúrán - de megérte. A forrásból kóstolni sajnos itt sem tudtunk, de ami mellette várt minket a frisítő ponton kárpótlás volt érte. Finom házi májkérmes és kolbászkrémes kenyér, üdítők, kedves pontőrök és egy hízelgő cica tette kellemessé az itt eltöltött perceket. Visszaindulunk a már ismert úton, majd a sárga sávon poroszkálunk lefelé a kellemes októberi napsütésben, az őszi színekben játszó erdőben. A zöld keresztre váltunk, sűrű csalitosban vezet tovább az utunk, ritkán felbukkanó jelzésekkel a Sárkány-lik felé. A feltett kérdésre felírt válasz után még rövid ideig a zöld, majd a kék kereszten és sávon haladunk a Jókai kilátó felé. Látszik, hogy kedvelt hely, a környéke a kihelyezett hulladékgyűjtők ellenére is szemetes, úgyhogy inkább felkapaszkodunk, és megcsodáljuk az elénk táruló Balatoni kilátást. A vízről visszaverődnek a napsugarak, vitorlások tucatjai szelik a hullámokat, és kiszúrjuk hol is a cél nagyjából - úgyhogy irány lefelé a lépcsőkön, és az ellenőrző válasz felírása után megkezdjük az ereszkedést Balatonfüred felé. Ez a szakasz nem volt a kedvencem, volt benne pár nehezebben járható rész, de nem volt leküzdhetetlen a történet. Hamarosan a város aszfaltján trappolunk tovább a kikötő felé, ahol az utolsó forrás pár száz méterre a céltól egyben az utolsó ellenőrző pont is.A Savanyúvíz forrás méltó volt a nevéhez - de akkor is leküzdöttem belőle egy pohárkával, majd pár perc elteltével beérkeztünk a célba. Az adminisztráció után megkaptuk oklevelünket, és a megszokott gyönyörű forrástúra jelvényt. A hazafelé induló vonatig még volt egy kis idő, így belefért egy szelfi a közeli Bujtor István szoborral, és némi elemózsia elfogyasztása is az állomáson. Szükség is volt a kalória pótlásra, hiszen a fővárosba visszatérve még várt ránk a Budavári csillagok túra 8 km-es távja is levezetés gyanánt.


Ez úton is köszönet a szervezőknek, a decemberi viszontlátásig a Velencei-hegységben!


 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár