Túrabeszámolók
|
|
Mivel mindenképpen a 20-as távot terveztem, piliscsabai lakosként volt idõm kivárni, hogy elálljon az esõ. Nem siettük el az indulást, így tehát a fél tízkor végre megszûnõ két napos esõzés után alig 10 elõtt rajtoltunk el. A rajtban óriási számú rendezõi gárda várta a rossz idõ ellenére is túrázni vágyókat, és bár alig 50-60 túrázót fogadhattak, töretlen jókedvvel és segítõkészséggel fogadtak minket. Így hát jó hangulatban indultunk neki az útnak, ami Piliscsévig igazán kellemes is volt, a homokos részt szuperül lehetett futni, élveztük a friss levegõt. A csévi ponton a már rajtban megtapasztalt kedvességgel fogadtak. Csakhogy a településrõl kifelé menve út helyett sárpatakot és zúgókat találtunk, amit a kutya ugyan rettentõen élvezett, a cipõmnek pedig már úgyis mindegy volt, de a haladást nem igazán segítette a talaj. A kevésbé járhatatlan részek között egyensúlyozva népes (kb. 20-25 fõs) kiránduló csapat jött szembe, és ez, valamint az elõttünk korábban elhaladó kb. 50-60 túrázó azt eredményezte, hogy egészen Klastrompusztáig még a füves részek is sártengerré változtak. Igyekeztünk futni, de ez semmivel sem volt gyorsabb, mintha gyalogoltunk volna. Igazság szerint két éve jártunk ezen a túrán, és akkor is esett, meg durva sár volt, de ez most mindent felülmúlt.Klastrompusztánál terüljterülj asztalkámmal és nagyon finom házi pálinkával vártak, ami bizonyítottan talán nem segíti a futóteljesítményt, a lelkemnek azonban nagyon jól esett:) A pontõrök itt is szuper kedvesek és vidámak voltak, ráadásul közben a nap is kezdett kisütni. Szóval felfrissülve és vidáman kocogtunk tovább (mostmár csak kettesben a kutyával), jól vettük a szokásos sárga korcsolyázós részt, és vidáman szemléltem, ahogy mindkettõnk lábszára szürkésfekete testfestést kapott. Eltévedni esélyünk sem volt, minden kicsit is kérdéses helyen nyomtatott, feltûnõ és egyértelmû útbaigazítás várt, vagyis futótknak vagy kevésbé gyakorlott túrázóknak egyszerûen ideális volt a szervezés. A Csévi-nyeregben is nagylelkû, bár kissé szomorúnak tûnõ pontõr fogadott, és úgy általában jellemzõ volt, hogy az indulók kis száma miatt megmaradt muníciót a túrázókkal igyekeztek megetetni a szervezõk, ezt pedig érdemes nagyra értékelni Pest közeli túrákon.További csúszkálás és beszélgetés közben közeledtünk Iluska-forrás felé, innen pedig a kedvenc PS emelkedõm következett, amit sokan csak "a Meredeknek" neveznek. Az esõháznál igen ifjú pontõrök vártak, de õk sem voltak kevésbé lelkesek, innen pedig már csak be kellett kocogni a célba, ahol a hangulat (nyilván a napsütés hatására) még tovább javult, bár már a rajtnál is kiváló volt. Az elõzõ két évvel ellentétben mostmár itt is korlátlan fogyasztás volt, és bár nem az ellátásért megyünk a túrákra, azért ki kell emelni, hogy a legjobb alföldi, vagy mindenesetre Pesttõl távoli túrák nagylelkûségét idézte ez a Negyvenesek is.Aki teheti, mindenképp próbálja ki egyszer ezt a túrát, mert nem a legismertebb útvonalakon halad, szerintem mindig szép, és a szervezés egyszerûen csodálatos.
|
| | | | |
|
|
Gondoltam, ha már házhoz jön egy túra, igazán nem hagyhatom ki - lévén a lokálpatriotizmus igaz híve.
Csak remélni mertük, hogy az elõzõ napi szép idõ kitart a túrára, de hiába reménykedtünk. Viszont úgyis futni terveztem a 20-ast, márpedig ha esik az esõ, annál gyorsabban kell futni, úgyhogy 8.50essel indulással elrajtolva kocogni is kezdtük a kilométereket.
Egyik kedvenc futóutam felé indult a túra, Csévig csodálatos homokos (jó, most kicsit felázott) terepen vezet az út. Végig kitûnõ szalagozás segített, ráadásul Csév környékén viszonylag rendesen fel vannak festve a jelzések is.
Csévtõl Klastrompusztáig sártengeren kellett keresztülvágni, az erdõben a talaj képtelen volt elvezetni a napok óta gyûlõ vizet, itt végre mindenki hasznát vehette az északi gyalogló botjának. Némileg kísértésbe estem, hogy felteszem a pórázt a kutyára, és majd õ felhúz, de mivel Füge többnyire a pocsolyák kellõs közepén vágott keresztül, inkább letettem e tervrõl.
A pontõrök néhol családosan, de legalább párosával vártak minket, az esõ meg a hideg ellenére jókedvûek és segítõkészek voltak, egy kislány (8 körüli) még aggódott is, hogy nem fázom-e :)
Iluska-forrástól az esõház felé vezet a kedvenc meredekem, ahol egyébként sokkal rosszabb lejönni, így fölfele legalább mindenki kimelegedett egy picit, úgyis túlzottan beöltöztek a kedves túratársak.
Az utolsó ponttól pedig tényleg csak le kellett kocogni Klotildra, ahol a kedves szervezõk a Ligetben vártak ránk. Közben hallottam és láttam, hogy jópáran átneveztek túra közben a negyvenesrõl a húszasra, pedig ha elég lassúak lettek volna a hosszabb távon, a túra végére már sütött volna a nap is. Én örültem a 2.30as idõmnek, fõleg a korcsolyapályás nehezítés miatt, és csak gratulálni tudok a szervezõknek, a szalagozás segítségével szinte bele sem kellett pillantani az itinerbe.
Kiváló volt az ellátás, én imádom ezt az útvonalat, és ha nem esik az esõ, akkor gyönyörû az erdõ is, szóval nagyon jó kis túra volt. |
| | | | |
|
|
Kissé kritikus hangulatba kerültem az éjszakai Gyermekvasút túrától. A rajt még jóval gördülékenyebb volt, mint tavaly, mi a nyitás után kábé 8 perccel álltunk be a sorba, ami gyorsan haladt, így 20.08-kor (fél óra várakozás után) indultunk el.
Ezt eddig fejlõdésnek is nevezhetjük, csakhogy ezután nem tudok több pozitívumról beszámolni. 700-1000 méterenként ep-k az elején, amitõl természetesen jó kis torlódás keletkezett, a pontõrök sem kapkodtak különösebben. Egészen addig minden pontnál várnunk kellett, amíg már csak tízen voltak elõttünk, ekkortól gördülékenyen ment a pecsételés:)
A frissítést csak vártuk-vártuk, hiszen a nappalin adnak teát, kekszet, hát itt semmit, a 700 forintos nevezés azonban nem csökkent. Normafa után a kápolnához 20 perccel nyitás után érünk, de hiába, egy fia pontõr sem mutatkozik, aztán a Széchenyi-kilátónál (szintén nyitva kéne már lennie egy ideje) minket szolgálnak ki elõször, bár kissé nehézkesen megy a dolog, és a pontõröknek jól láthatóan fogalmuk sincs az útvonalról (a közvetlenül hozzájuk vezetõrõl sem).
A célban jó kis ehetetlen virsli, inni ismét nem kapunk ("mert olyan sokan jöttek, hogy nem fért be a kocsiba a frissítés" ??? - tudom meg a szervezõtõl). Csak hûl az idõ, a vonat megint késõbb indul a beígértnél, jól esne egy kis meleg tea, de erre semmi esély.
Sebaj, jövõre nem nevezünk, legfeljebb végigmegyünk az útvonalon, azt hiszem, nem fog hiányozni a virsli.
|
| | | | |
|
