Túrabeszámolók


túra éve: 2011
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20112011.08.15 09:35:49

Vértesi barangolások 25


Aki ezen a szombaton kellemes idõben, kellemes környéken és kellemes körülmények között akart túrázni, az nem csalódott, ha a Vértesi barangolást választotta. Nagyon barátságos útvonal és nagyon barátságos rendezõgárda várta a túrázókat. Nagyon szép itinert kaptunk, színes térképpel és a követendõ jelzésekkel (végig jól jelzett utakon ment a túra) - ezen felül az elágazásoknál is kinn voltak az eligazító táblák. Eltévelyegni szinte lehetetlen volt, és a szintidõbe még egy ebéd és az utána következõ alvás is belefért volna, pedig nem tartozunk a gyorslábúak közé. A startidõ szokatlanul tág intervalluma ( 6-10 ) a különbözõ helyekrõl érkezõk igényeinek kielégítését szolgálta. Mi 8 órakor rajtoltunk, rengetegen lehagytak minket útközben , de a frissitõpontokon meg a célban volt még minden.


Köszönjük...

 
 
Hol a következő?Túra éve: 20112011.07.04 10:17:46


Tájékozódós túra a Pilisben...


Nemrég volt az elsõ ilyen túra, és lassan már a tizedik jön… De nem sok változás van, az egyes pontok megtalálásához szükséges rejtvényes útbaigazítások szellemesek és változatosak. A feladatok mindig megoldhatóak, csak egy kis böngészést, méricskélést és odafigyelést igényelnek. Persze az a helyes taktika, ha mindenképpen közöljük a pontõrrel a megfejtést – és ha rábólint, akkor mehetünk, ha meg nem, akkor keresünk másik megoldást. 


Az idei túra a Holdvilág árok bejáratánál kezdõdött – persze nem azon kellett végigmászni bemelegítésként. Korán reggel az agyunkat kellett volna elkezdeni tornáztatni, és akkor nem bóklászott volna össze-vissza a társaság egy része (mi is) az elsõ pont környékén.


 Tanulságképpen szó szerint idézném a pont meghatározását:


 „Szóval itt a rajthoz legközelebb esõ buszmegállót kell venni kiindulási pontnak (ahova a P+ jelzés visz). Innen légvonalban 1240 méterre 82 fokos irányszög alatt található egy forrás. Izgalmas, mi? Ennek a forrásnak a közelében van egy erdei nyiladék, amely 132-312 fokos irányban metszi el az erdõt. Az ellenõrzõpont, ami egy fából készült tereptárgy, ebben a nyiladékban van.”


 Elõvettük a térképet, bemértük az adott szög alatti adott távot, simán ráleltünk a szóbanforgó forrásra, és már robogtunk is felé. Odaérve a forráshoz, annak a közelében van egy-két árok, szekérút, nyiladék, ami nagyjából az adott irányban áll, azokban elkezdtünk fel-alá rohangálni – bízva abban, hogy egyszer csak meglesz az a fából lévõ pont, talán egy pihenõ, vagy egy magasles…


 De ha a feladatot kicsit alaposabban átgondoljuk, akkor nem ezt tesszük, hanem a térképen keresünk a  forrás közelében egy olyan nyiladékot, amiben egy bejelölt tereptárgy is látható – és akkor el se kell mennünk a forrásig. Azt hiszem, hogy nem voltunk még bemelegedve, azért  estünk abba a hibába sokan, hogy megelégedtünk a feladat elsõ felének a megoldásával. Nem szenteltünk elég figyelmet a második részre, így nem a térképen kerestük meg a pont helyét, hanem az erdõben fel-alá csatangolva próbáltunk rábukkanni.


 A továbbiakra viszont tanulságokkal szolgált az elsõ pont körüli bizonytalanságunk: 


- a soron következõ pontok helyére vonatkozó információkat alaposabban olvastuk el


- elhittük, hogy a térképen látható tájékozódási pontokat, utakat követve kell haladnunk


Nem is volt több olyan kalandunk, mint az elején, addig el se indultunk, amíg a következõ pont helyét nem tudtuk a térképen 100%-os biztonsággal beazonosítani, így persze mindegyikre egybõl ráleltünk. Az utolsó pontnál meg érdekes helyzetbe keveredtünk, ugyanis olyan helyen volt, ahonnan legalább három különbözõ útvonalon is a célba lehetett jutni, így válogathattunk.


Végül is nagyon szép helyeken vezetett a túra, menetközben több helyen forrásvíz és némi ellátás, a célban meg a szokásos trakta várt ránk. Az idõjárás is kegyes volt, míg Budapesten többször volt esõ napközben, oda csak pár csepp jutott, szinte észre sem vettük.


 Jövõre is megyünk, ha jól tudom, akkor tavasszal lesz…

 
 
túra éve: 2009
Együtt a Magyar Családokért / Összefogás tt. a Mátrában / Via DolorosaTúra éve: 20092009.10.27 01:33:49
Via Dolorosa 25 - 2009.10.24.

Annyi érv sorakozott emellett a túra mellett, hogy az indulásunk nem lehetett vitás.

A háromnapos ünnep, a forradalomhoz valahogy kapcsolódó helyszín, a Mátrának eddig ismeretlen része és a túrák rendezésében igen jó hírû Szigethalmi TE, akiknek eddig még csak egy túráján vettünk részt – és mivel az nem volt teljesen zökkenõmentes, így kellett adni nekik még egy esélyt.

Mivel nem vagyunk éppen „csúcsformában”, az esetleg szóbajöhetõ 40-es helyett megelégedtünk a 25-ös távval. Az útvonal ezen a távon változatos volt, meglepõen szép részeken vezetett, jól követhetõ volt és a kiírással is megegyezett. A 40-es táv viszont elõre nem közölten valamiért 35-re változott, ami eszünkbe juttatta a fent említett elõzõ túrát, ahol ugyanez történt…

Állandó túratársam - aki javíthatatlan gyûjtõje mindenféle emléktárgyaknak - rögtön felelevenítette azt is, hogy akkor már nem jutott nekünk kitûzõ és ezért most kegyetlen tempóra ösztökélve hajtott végig a túrán, nehogy megint úgy járjunk. Lobogott a hajam a 3km/h átlagsebességû „õrült rohanástól”, miközben nem gyõztem nyugtatni, hogy egy ilyen bejáratott túrán, ahol nem is utolsóként fogunk beérni, semmiképpen se fordulhat elõ az, amitõl tart.
Az észérvek felsorakoztatása mellett a nem létezõ kalapom elfogyasztásának ígérete is erõsen szóba került.

Hát tévedtem ! És érdekes módon ugyanolyan közömbösen közölték, mint legutóbb: kitûzõ nincs, majd valamikor postázzuk !

A legközelebbi szigethalmi rendezésû túrára már kész tervünk van: elkérjük az oklevelet és a kitûzõt elõre !!!
 
 
túra éve: 2008
I. Béla, Kaán Károly, Károly Róbert emléktúrákTúra éve: 20082008.11.09 19:33:00
I. Béla király emléktúra 30 km 2008.11.08.

Annyit meséltünk a (felnõtt) gyerekeknek a teljesítménytúrákról, hogy csak sikerült felkelteni az érdeklõdésüket, és találtunk egy mindenkinek megfelelõ idõpontot is arra, hogy megmutassuk, milyen élmény résztvenni egy teljesítménytúrán.

A túranaptárban gyorsan megleltük az erre a célra megfelelõ, érdekes látnivalókban gazdag, de nem túl hosszú túrát - az I. Béla 20 km-es távját. Nem is tudtam megállni, hogy ne meséljek elõre egy kicsit a Vadálló-kövekrõl és a Prédikálószékrõl, mint a környék legszebb helyeirõl. Nagy izgalomban telt az utolsó hét a túra elõtt, minden nap lestük az idõjárás elõrejelzéseket és szorítottunk a száraz idõért !

Az elsõ meglepetés akkor ért, amikor a túra elõtti napon a fórumon olvastam, hogy megváltozott a 20-as (és a 35-ös is) táv útvonala, pont az maradt ki belõle, amit elõre beharangoztam. Indoklást nem leltem (illett volna), csak egy igéretet, hogy az egyesület honlapján is szerepelni fog a változás. Hát nem szerepelt !

Mint azóta kiderült, sokakban merült fel az a megoldás, ami bennem is: saját szakállunkra beiktatni a Prédikálószékre vezetõ utat, ha lehetséges.

Szép tömeg jött össze a rajthelyen (ezen nem szoktam bosszankodni), mivel kicsit körülményes volt a nevezés. Még nem döntöttük el, hogy melyik távra menjünk, ezért érdeklõdtem a megváltozott távokhoz tartozó szintidõk felõl. Nem tudták megmondani (!), csak annyit közöltek, hogy nem fogják szigorúan venni (???).

Ezen felbuzdulva a 30-as távot választottuk és nekiindultunk az ország legmeredekebb emelkedõjének (legalábbis a kapott leírás szerint). Nagyon tetszett az út a fiataloknak, minden sziklára felmásztak, nézelõdtek, fényképeztek (így nem is maradtam le nagyon tõlük).

Az egész útvonalról annyit, hogy használható itiner, sok helyen (de nem mindenhol) segítséget adó szalagozás és a környék legszebb helyeit érintõ, nagyon jól kiválasztott vonalvezetés jellemezte.

Mivel enni és innivalóval (és rengeteg csokival) alaposan felszerelkeztünk, semmiben nem szenvedtünk hiányt, menet közben fel sem tûnt, hogy a beígért ellátás általában elfogyott, mire mi odaértünk. Nem haladtunk túl gyorsan, mivel négyünk közül mindig más lett éppen éhes, szomjas, esetleg egyéb..., de a szerintem reális 8 órás szintidõre így is beértünk.

Szóval jól éreztük magunkat egészen a célig ! Lehet, hogy ez máskor is elõ szokott fordulni, de nekünk az "elsõbálos" fiatalok miatt nagyon rosszul esett, hogy a várt gratuláció melletti oklevél és kitûzõ átadás helyett ridegen közölték, hogy elfogyott a kitûzõ, majd postázzuk ! Itinerbõl(igazolólapból) volt elég ? Vagy a végén indulóknak az sem jutott már ?

Ennek a szép idõben, szép helyeken eltöltött szép napnak a befejezése igen nagy csalódást okozott. Nem is akartam errõl a túráról beszámolót írni, nem szeretem, ha a túrarendezõk áldozatkész és nehéz munkáját a résztvevõk okkal - ok nélkül kritizálják.

Csak a tanulságot szeretném levonni - a díjazással (és az igazolólapokkal) nem szabadna spórolni egy túrán ! Ez nekem kb. olyan, mintha egy boltban az esetleges veszteség elkerülése érdekében nem tartanának elég árut !!! Azon lehet ugyan egy kicsit spórolni, de nem sokáig...
 
 
Pilisi trapp 40/20Túra éve: 20082008.08.31 00:55:30
2008. 08.30. Pilisi trapp 25

Elolvasva a tavaly írt beszámolókat, bizony nem számítottunk túl jól szervezett túrára, de a gyönyörû túraidõben az otthonmaradásnál semmi nem lehet rosszabb.

8 óra után parkoltunk le a Pilisszentkereszti kocsma közelében (könnyen találtunk helyet), miközben az épp elõttünk beérkezett busz ontotta ki magából a túrára érkezõket. Hosszú sorállásra készültünk fel lelkileg, és itt ért az elsõ kellemes meglepetés: pillanatok alatt megvolt a nevezés, amit három asztalon kifogástalanul bonyolítottak a rendezõk. Amivel utunkra bocsátottak, az egy útvonalvázlat és egy egyszerû, tömör itiner, az ellenörzõpontok helyének és nyitvatartási idejének megadásával, a követendõ turistautak jelzéseinek felsorolásával, valamint a (szerintem reális)résztáv adatokkal.

Lehetett volna részletesebb, egy-két kritikus pontnál talán több segítséget nyújtó leírást is adni, de nekem ez a típus tetszik inkább, ami egy pillantásra áttekinthetõ, és hagy némi tájékozódási feladatot is a túrázóknak.
Hasonló a véleményem az egyedi jelölésekrõl is: szalagozás, táblázás, festés szerintem csak a jelzetlen (vagy igen hiányosan jelzett) utakon, elágazásokban igazán indokolt. Ez a túra végig (aránylag jól) jelzett úton haladt, ezek az egyedi jelölések tulajdonképpen nem is hiányoztak.

Persze ez az egész csak a "túratempóban" haladókra érvényes, akiknek belefér az idejükbe egy kis térkép és tájoló vagy GPS nézegetés. Aki futva teszi meg a távot és nem is eléggé ismerõs neki az útvonal, annak biztos több támogatás kéne.
Nem tudom, hányan és mennyire „kevertek el”, mi egyszer vesztettük el a jelzést, de „irányban” voltunk és maximum 100 métert tettünk rá az útvonalra.

Talán az egyetlen komoly hiányossága az igazolólapnak (itinernek) az volt, hogy hiányzott róla a rendezõk túra alatti elérhetõsége!

No de nézzük a túra útvonalát, ami jelentõsen eltért a tavalyitól.
Az elsõ e.p. a falu közelében lévõ Szent-kút volt, majd a Morgóra vezetõ meredek út, a Kopasz hegy alja és a Fagyoskatona érintésével Dobogókõ volt a következõ állomás.
Itt megcsodáltuk a rendkívüli kilátást, majd továbbindultunk a hegység egyik legszebb útján, a Téry úton a Szakó-nyereg (Ilona pihenõ) felé. Onnan a szépen felújított Hoffmann fogadó, az Égett hárs és a Pálos kolostor romjai érintésével ereszkedtünk le Pilisszentlélekre, de csak azért, hogy aztán felmászhassunk a Fekete-hegyi Sasfészek kulcsosházhoz.
Következett egy kis gyönyörködés a kilátásban, majd könnyû séta a Pilis-nyeregbe és egy utolsó kapaszkodó a Két-bükkfa-nyeregig. Észre sem vettük és máris közeledett az út vége, a Római út és a Mária-pad érintésével a Pilis aljában ereszkedtünk le a rajthellyel megegyezõ célba.

Ott a „szokásos” menü, zsíros és lekváros kenyerek, szörpök vártak ellátás gyanánt, amiben odáig nemigen volt részünk. Ezt is többen kifogásolták tavaly, hogy az aránylag magas nevezési díj mellett minimális szolgáltatást kaptak. Nem vettem részt soha túrarendezésben, csak hozzávetõleges számítgatás alapján mondhatok véleményt: nem ez a túra (és még egy néhány) a „drága”, hanem a többi túra az „olcsó”, ahol az ügyes rendezõk támogatókat tudnak szerezni, és ebbõl kifolyólag a szerény nevezési díj ellenére többet tudnak nyújtani a túrázóknak.

Összességében kellemes meglepetés volt a túra, semmilyen zavaró momentummal nem találkoztunk, viszont egy igen jól kiválasztott útvonalvezetéssel és egy lelkes rendezõgárdával igen!

Mivel a túra végén találtunk még pár kilométert a lábunkban, felautóztunk Dobogókõre, felkeresni a Hegedûs Róbert emlékhelyet és végigmenni a Thirring-körúton.

Gyönyörû túraidõben, kellemes napot töltöttünk el, a hegység szebbnél-szebb részeit bejárva!
 
 
Fel a Naszályra!Túra éve: 20082008.08.12 02:47:31
Naszály 40 (-nek indult, de kb. 26 km megtétele után 22 lett)

Ezt a Naszály túrát egyszerûen nem hagyhattam ki, ha már hosszú évek óta látom a hegyet (a Duna másik partjáról) az ablakomból és még sohasem jártam rajta.
Így kicsit "hazai" pályának tûnt ez a hegy, de lehet hogy az Erdõkerülõ túráról ismerõs barátságos rendezõgárda is közrejátszott abban, hogy kicsit optimistán kezdtünk bele ebbe a túrába.

Ott kezdõdött a dolog, hogy a teljesítõképességünk határát súroló leghosszabb távot (37,7 km, 1370 m, 10 h) választottuk. Ezt a távot, szintet, szintidõt tapasztalatunk szerint csak optimális idõjárási és talajviszonyok között "bírjuk". Ennek megfelelõen az esõkabátokat a zsák mélyére süllyesztettük (úgyse fog kelleni), és az indulás után pár perccel elkezdõdött csepergésre elõ sem vettük. Ráadásul az út eleje a Gyadai-tanösvényen egy változatos, sûrû erdõben vezetett, ahol az esõt inkább csak hallani lehetett, érezni nem nagyon. Aztán egy szép tisztásra bukkant ki az út, majd a Lósi-patak mocsaras területén átvezetõ, cölöpökre rögzített pallókon hangulatosan kanyargó rész következett.

Nagyon tetszett az út, észre sem vettük, hogy kezdünk kicsit elázni. Mire az Óriások pihenõjénél lévõ 1.ep.-hez értünk, már nem volt kedvünk elõvenni a kabátokat, továbbra is ragaszkodtunk ahhoz, hogy nem lehet komoly esõ ezen a túrán.

Tévedtünk !
Mire a 2.ep.-hez értünk (Õsagárd-focipálya-agárbemutató és verseny) nemhogy elállt volna, de egyre jobban esett, jól feláztatva az amúgy sem csontszáraz utakat. Ráadásul ez a szakasz nyílt terepen(erdõszélen és egész fiatal erdõben)vezetett, ami se az egyszál pólónknak se az agyagos talajnak nem kedvezett. Õsagárdon egy büfésátorban található OKT bélyegzõt kellett(volna) fellelni, de mi pont akkor keveredtünk oda, amikor a csendes, áztató esõ sûrû záporrá változott. Szerencsére találtunk a sok sátor között egy üreset, amibe ideiglenesen beköltöztünk. Közel egy órát idõztünk ott, amíg megszáradtunk és elcsendesült az esõ. Közben megtettük a megfázás elleni óvintézkedéseket is (száraz zokni, póló és kellõ mennyiségû Jagermeister).

Felvettük a kabátokat is és elindultunk a vízben tocsogó focipályáról, miközben a várható talajviszonyok és az elvesztegetett idõ miatt bizony a rajtba való visszakullogás is eszünkbe jutott. Node nem ezért jöttünk, tehát irány a kék jelzés, amerre a túraútvonal folytatódott. A faluban még láttunk magunk elõtt két határozott tempóban haladó túrázót(viccesen mondtam, hogy biztos a seprûk), de utána egy jó darabig senkivel sem találkoztunk, és onnantól az eddig megszokott A4-es eligazító táblák is hiányoztak. Mire a Naszály tövénél lévõ útelágazásba érkeztünk K-,P- , addigra a hátralévõ táv és a haladási sebességünk összevetése sötétedés(és célzárás) utáni célbaérést valószínûsített. Az is világossá vált, hogy tényleg a seprûket láthattuk magunk elõtt elzúgni.

Mivel túrát sohasem adtunk még fel, ezért csak "átneveztünk" egy (a kiírásban nem szereplõ, de tetszetõs) rövidebb távra és a Cselõtepusztáról induló 22 km-es túra útvonalára tértünk rá. Ez az útvonal a Kopasz-tetõn keresztül vezetett a Naszályra, ahonnan a két túra már azonos útvonalon haladt a célig. Eddig se mentünk csúnya helyeken, de a Kopasz-tetõre vezetõ vadregényes út, a különbözõ irányokba pazar kilátást nyújtó, selymes fûvel borított hangulatos tisztások felejthetetlen élményt nyújtottak. Ráadásul eddigre már a nap is kisütött, szinte jutalmul konok kitartásunkért.

A Naszály után néhány ismerõs arcot is láttunk, akik a túra elején elhagytak már minket, és talán csodálkoztak, hogy kerülhettünk megint eléjük.
A tekintélyes szintkülönbség legyûrése a meredek, csúszós úton felfelé a Naszályra bizony fárasztó volt és lassan ment, de ugyanez egy menetközben "talált" csúnya térdizület rendellenességgel lefelé...Hát nem haladtunk gyorsan, egy-két esõtõl felfrissült csiga -huss- elhúzott mellettünk. Azért valahogy leértünk a hegyrõl és meglátogattuk a túra utolsó szakaszán található, Rockenbauer Pál emlékére állított kopjafát és emléktáblát is.

Mielõtt a kocsinkba ültünk volna, bejelentkeztünk a célban, hogy ne keressenek. Mivel egyetlen kiírásban szereplõ távot sem teljesítettünk hiánytalanul, ezért díjazásra sem tartottunk igényt. Megintcsak tévednünk kellett, egyszerûen kijelentették, hogy üres kézzel nem mehetünk el. Gyors fejszámolással megállapították, hogy az egyik túrának az eleje, a másiknak a közepe-vége, az összesen bõven megvan a rövidebb táv, így arra a díjazásra jogosultak lettünk. Az egész túra csúcspontját jelentõ, hatalmas kondérban rotyogó, amúgy is fenséges vaddisznópörkölt így sokkal jobban esett.

Összességében a viszontagságos körülmények (elázás, sártaposás, sérülés)miatt tulajdonképpen kudarccal végzõdõ túráról nagyon szép emlékekkel távoztunk. A táj, az útvonal, a rendezés színvonala és a rendezõk hozzáállása feledtette a kellemetlenségeket. Azt meg nem is értem, hogy az 500 Ft-os nevezési díjból hogy lehet "kigazdálkodni" minimum 1000 Ft értékû segédanyagokat, díjazást és szolgáltatást. No de nem is akarom firtatni, inkább a túratársak nevében is gratulálok, és köszönöm a rendezõségnek a fáradozásukat.
 
 
Bükk 900-as csúcsaiTúra éve: 20082008.08.03 17:36:36
Bükki Barangolás Bálványtól Borovnyákig

Elõrebocsátanám, hogy elfogult vagyok a Bükk 900-as csúcsai túrával kapcsolatban.
Ennek több oka van, pl.: szeretem a kötetlen útvonalú, tájékozódási jellegû túrákat, kedvenc kirándulóhelyem a Bükk-fennsík, kedves emberekhez fûzõdõ emlékek...stb.
Nagyon sok szép hely van még az országban, és nagyon sok jó túrát szerveznek másutt is, de az elsõ randevú mindig nehezen felejthetõ, fõleg akkor, ha összesen egy év telt el azóta.
Mielõtt valakinek eszébe jutna, a rendezõségbõl se rokona, se ismerõse nem vagyok senkinek, mégis szeretném, ha minél többen túráznának arrafelé, csak azért, mert nem vagyok(eléggé) írigy természet.

Tudom, néhányan azt gondolják majd, hogy sokat voltam a napon, de én szeretem a szolgáltatás teljes hiányát is. Ha egy túráról annyit tudok, hogy valamikor, valamit kapok majd túra közben enni-inni, valahol vagy van forrás (nyomós kút, kocsma) vagy nincs, akkor végképp nem tudom, mit és mennyit pakoljak a hátizsákomba. Ha feleslegesen cipelem a nehéz zsákot, mert útközben ellátnak mindenféle földi jóval, az is rossz, ha meg hiányt szenvedek valamiben, az is.

A Bükk 900 túrán útközben semmi sincs, se etetõpont, se forrás, se kocsma, se semmi, ezért ki kell kalkulálni (és be kell pakolni) az egész napra szükséges táplálék és folyadékmennyiséget. Az ily módon megtömött hátizsákunk még erõs szélben is megfelelõ stabilitást biztosít, ezenkívül a lábizmok fejlõdésére is jó hatással van.

A túrán pontõrök sincsenek, a 20 csúcson oszlopokra helyezett fatáblák vannak a csúcs nevével és magassági adatával valamint egy odaerõsített bélyegzõvel. Az igazoláshoz még bélyegzõpárnát, vagy valami hasonló festõ eszközt is vinni kell magunkkal.
A megadott csúcsok teszõleges utakon és tetszõleges sorrendben való felkeresése meg lehetõséget ad arra, hogy ízlésünknek megfelelõ, esetleg évenként más-más útvonalat válasszunk. Aki siet, vagy fontosnak tartja az idõeredményét, az a legrövidebb utat fogja választani, aki élvezni akarja a túrát, az nem sajnál párszáz méterrel többet menni valami szépség kedvéért. Persze van a csúcsoknak egy példaként ajánlott, elég logikus érintési sorrendje is.

Nekünk sikerült tavaly egy olyan tervet kovácsolni, ami távban nem a legrövidebb, de ahol lehet, viszonylag kényelmesen járható, és emellett a lehetõ legtöbbet mutat a táj szépségeibõl. Mivel az idei túrára bõvült a csapatlétszámunk, így egy újabb útvonal helyett megint a tavalyi mellett döntöttünk.
Igencsak forró nap ígérkezett, ezért fejenként 3 liternyi folyadékkal és melegtûrõ étkekkel tömött zsákokkal kezdtünk neki a túrának.

Az elsõ csúcs bemelegítésképpen a Bálvány volt, amit még jelzett túristaúton (Z+) közelítettünk meg. Onnan a többség által járt úton (jelzetlen csapáson Csurgói erdészház, S- a Kis-huta-rétig, majd toronyiránt) a Nagy István erõse következett. A változatosság miatt a másik(nyugati) oldalon jöttünk le, egy gyönyörû rét felé, majd az erdészház és a vadászház mellett elhaladva, az erdõn átvágva tértünk vissza a jelzett kövesútra (S -, K+) a Hármaskúti MÁFI üdülõ mellett.

Ez egy varázslatos hely, a erdõ közepén egy szépen gondozott, jókora bekerített területen, egy kis dombocskán van egy 5-6 szobás, cserépkályhákkal fûthetõ komfortos kõház (víz, villany, fürdõszoba, konyha, étkezõ, társalgó), amit a Szilvásváradtól Olasz kapu felé vezetõ (fizetõs) útról leágazó, személyautóval jól járható kövesúton lehet megközelíteni. Többször is megszálltam már ott, családos pihenésre vagy a környék bejárásának kiindulópontjául is tudom ajánlani, nem kulcsosházként, hanem szobánként külön is bárki által igénybevehetõ szállásként mûködik.

A háznál délnek fordulva jutottunk el a K+ S+ útkeresztõdéshez, ahol a fennsíkon gyakran észlelhetõ egykor kisvasút nyomvonal ritka maradványát találtuk meg, néhány talpfát, amit nem tudtak kiszabadítani a kövek ölelésébõl. Innen pár méterre, nyugati irányban (S+ úton) van egy kis mohos szikla, amin keresztül felmászva egy csapáson lehetett felkapaszkodni a térképen is jelölt, a Huta-bércet teljesen megkerülõ cserkészút közel 180 fokos fordulópontjához. Ennek a DK felé esõ oldalán, a nagyon enyhén emelkedõ, kedvesen kanyargó tündéri kis úton jutottunk a Huta-bérci „csúcs” közelébe, ahonnan rövid kapaszkodással értünk fel a nyeregszerû, hosszúkás és közel szintben húzódó bércre. Célszerû kicsit elõbbre „célozni”, így a nyergen továbbmenve biztosan meg lehet találni a táblát. A tábla után is a nyergen folytattuk utunkat egészen a bércet lezáró gyönyörû tisztásig, onnan kicsit dél felé fordulva pedig visszatértünk a K+ útra. Itt nagyon közel voltunk két újabb csúcshoz (Mély-sár vagy Kis-sár, Fekete-sár), de azokat (a Fodor heggyel együtt) most kihagytuk, hogy legyen majd miért visszajönnünk ide a fennsík egyik legszebb útján.

Errõl majd késõbb, de a Kis-sár vagy Mély-sár kérdést megpróbálom tisztázni most, ha már szóba került. Szóval két csúcs látszik a térképen, az X és az Y bérc, ebbõl a nyugatabbra fekvõ 925 m magasságú bércen van a tábla. Hogy melyik bércet hogy hívják, azt ne firtassuk, minden térképen másképp, a én 1:16000-es Szilvásvárad és környéke térképemen (ezt is ajánlom mindenkinek, de csak helyben kapható) a csúcs fölé Kis-sár bérc,alá meg Mély-sár bérc van írva !!!

Szóval a K+ úton ballagtunk, kereszteztük a Nagymezõ felé vivõ aszfaltutat, majd a Fekete-sári erdészház mellett felkanyarodva, végig a kényelmes aszfalt(?) úton sétáltunk fel a Kõrös-bércre. Pecsételés után visszamentünk a Kõrös-hegyet szintben megkerülõ szekérútig , amin a Virágos-sár hegy két csúcsa közül a táblával és pecséttel sokkal jobban ellátott, délebbre fekvõ, 950 m magas csúcsát kerestük fel egy kényelmesen járható (csak a vége meredek egy picit) úton. Aki elõször jár erre, az szinte biztosan a másik csúcson keresi a táblát, mivel minden jel szerint annak ott kéne lenni. Rádásul onnan, nyugat felõl közelítve a csúcsot, nem a legkényelmesebben járható tereppel találkozik a túrázó. Persze mindennek ára van, nekünk egy kicsit visszafelé kellett így mennünk a Vörös-sár hegy felé (+ 1 km), de energiánkat nemhogy túlzottan fogyasztottuk volna, hanem ezeken a kényelmes utakon még pótolni is tudtuk.

A Vörös-sár hegyet a Fakút-lápa teteje felé esõ kis tisztásról látható járható sziklácskákon keresztül kb. ÉK irányba célozva támadtuk meg, a tetején található szép kis tisztás közepén lévõ tábla már messzirõl is látszik. Innen a Kukucsó-hegy alja egy kis hullámvasutazással megközelíthetõ „irányban” is, mi persze megint a szintvesztés nélküli, de hosszabb utat választottuk. A tábláig tartó csúcsmenetet persze így sem lehet elkerülni.

Innen az Ispán-hegy következett, aminek szerintem a legjobb megközelítése: visszamentünk a S3 útra, azon a Fakút-lápát elhagyva addig mentünk Istállóskõ felé, amíg egy éles, a térképen is látható S-kanyar szerû töréshez nem értünk. Itt elhagytuk a jelzett utat, becéloztuk a Ispán-hegy alatti nyakszerû részen lévõ tisztást és majdnem a szintvonalon (enyhén ereszkedve) egy nehezen kivehetõ csapáson haladtunk odáig. Onnan már csak felmászni kellett a csúcshoz, majd vissza, utána meg kb. ugyanabban az irányban felfelé az Istállóskõ és a majdnem olyan magas névtelen csúcs közötti nyeregben az S3, Z3 keresztezõdésig. Egy kis séta a Z3 úton és máris az Istállóskõi tisztáson voltunk, ahol sajnos még azt a kis szögû kilátást sem lehetett élvezni, mint a Kukucsó és a Ispán hegyen.

Nagy-Kopasz volt a következõ állomás, itt is a jelzett úton (K+, Z-) mentünk a hegy tövéig, majd a csúcstámadás és a pecsételés után ugyanezen az úton indultunk vissza. Mivel a Virágos-sár hegy nekünk már „megvolt”, ezért nem kellett egészen odáig visszamennünk, hanem 100 méter után Keleti irányban a régi Z- út enyészõ nyomain vágtunk át elõször felfelé egy szép tisztásig, majd lefelé a köves utat keresztezve egy ösvényen, majd egy régi kisvasút nyomvonalon az Õserdõ felé. A Õserdõt elhagyva nem a K- utat követtük a Tar-kõ felé, hanem „Péter bácsi útját”.

dr. Huhn Péter, a szegedi egyetem professzora, a Bükk-fennsík szerelmese sajnos már nem járhat ezeken az utakon. Utolsó túrái egyikén mutatta nekem ezt az utat, de tõle szereztem tudomást az „eldugott” csúcsokon található táblákról is. Egyre gyengülõ fizikai állapota miatt már nem jutott fel mindegyikre, ezért azok becserkészését, és ennek következményeként a Bükk 900 túrán való indulásomat is részben az emléke elõtti tisztelgés motiválta. Pici kis emléktábláját a Faktor-réti szentkép közelében fogjuk hamarosan elhelyezni.

Az út az Õserdõ utáni tisztáson a Király út felé kanyarodva induló, és egy tisztáson felfelé haladó „látható” útról indul a dombtetõn, egy gyönyörû kéttörzsû vörösfenyõt követõen kb. Keleti irányba. A elsõ métereken egyáltalán nem látszik, de ha szénégetés nyomokat látunk, akkor jó irányban vagyunk és késõbb egy szép fenyvesen keresztülvezetõ, jól járható útra keveredünk, ami szintvesztés nélkül folyamatosan emelkedve tér vissza a K- útra. A végefelé eltûnik a út, aztán az abból indult ösvény is, de akkor már látszik a Tar-kõre vezetõ túristaút is.

A Tar-kõre a K3 vezet ki, ide csak a szokásos két esetben érdemes kinézni:
- ha valaki nem volt még ott, akkor kukkoljon ki oda, ha már arra jár
- ha valaki volt már ott, az meg tudja milyen érzés kiülni egy szikladarabra (nem a szélére), körbelátni a fél országot, lábunk alatt elterülve látni a Bükk alsó részeit, a erdõbõl néhol kikandikáló országútdarabokat, a mozgó játékszernek látszó autókat, a mindig fújó szél által terelt felhõk dombokon átúszó árnyékát. Lenyûgözõ, lélegzetelállító, szavakkal le nem írható látvány, a egyik legszebb kilátás a országban. Azért csak az „egyik”, mert a fennsík déli letörésén ott van még az Õr-kõ, a Pes-kõ és a Három-kõ is. Péter bácsi szerint a Háromkõrõl még szebb a kilátás, de csak azért, mert onnan a Tar-kõ is látható.

A Tar-kõ felõl a Büszkés-hegy és a Háromkõ könnyû zsákmány a eddigi csúcsokat meghódítók számára, de a sorban következõ Nagy-Kõhát már rejteget meglepetést a elõször próbálkozók számára.

Elõször is a kerítések és a térképek kapcsolatáról kell megállapítanunk, hogy össze lehetnek veszve, még köszönõviszonyban sem szoktak állni. Az utak, ösvények egy része még kis szerencsével beazonosítható, de a kerítés térképjelét legjobb elfelejteni. Szóval a csúcsra egy helyrõl lehetett „normálisan” eljutni, a Nagy-kõhátat délrõl szintben kerülgetõ széles kövesúton haladtunk, és a Kõhát-lápai úthoz közeledve találtunk a kerítésen egy átjárót, amin átmászva egy csapás vitt fel a csúcsra kb. ÉNY irányban. Visszafelé is erre kellett menni, lelegelve a felfelé menet még a bokrokon hagyott málnaszemeket is.
A keresztezõdésbe kiérve a Kis-kõ-hát egy jó irányba induló, de késõbb elfogyó úton „iránymenetben” érhetõ el. A csúcstól lefelé kényelmes kövesút vezet, ami egy másik útba torkollik, itt elhagytuk mindkettõt és irányban vágtunk át a Kõhát-lápa felé, hol találva járható ösvényt, hol nem. Sikerült olyan tisztáson is keresztülmenni, ahol embermagasságú selymes fû csiklandozása serkentett haladásra. Utána kiértünk az országútra és néhányszáz métert a K- úton mentünk egészen egy jó állapotban lévõ esõházig.

Innen indul a Kis-sár völgyben vezetõ gyönyörû út, aminek az elején a fennsík legfestõibb víznyelõi találhatók, kis sziklácskákkal, borókákkal, selymes fûvel...stb. Hogy õrizet nélkül ne legyenek ezek a szépségek, egy igazi „mézeskalács” házikó vigyáz rájuk, 2x2 méteres lehet, vagy talán egy kicsivel nagyobb és körbe is van kerítve ! A völgyben haladó út folyamatosan emelkedve haladt egészen a Fekete-sár-bérc és a már említett ??? bérc közötti nyakig.

Innen elõször a meredekebb oldalon megközelíthetõ és kevésbé látványos Fekete-sár, majd a sokkal szimpatikusabb ...-sár következett. Itt az állatok által szabályosra „nyírt” bokrok mintha többszobás lakásokat képeznének, közöttük házfalként is felfogható párméteres erdõsáv is van. Nyugati irányból nézve a harmadik „lakásban” van a tábla.
Északi irányban leereszkedve a bércrõl egy Mély-sár völgybe lekanyargó utat találtunk, majd a Semmi bércet a jelzett túristautakat is használva kerültük meg. Így jutottunk a Fodor-hegy közelébe, továbbra is a (kivételesen a térképpel jól egyezõ) szekérutakat használva, amíg csak lehetett. Erre a csúcsra se kényelmes sétaút vezetett, de eddigre már hozzáedzõdtünk ezekhez az utolsó méterekhez.

A Fodor-hegytõl a Pipis-hegyig fõleg sífutó utakat koptattunk, de mivel havat nem leltünk, ezért nem is futottunk rajtuk. Ha vánszorgásnak nevezném haladásunkat, talán még az is felvágásnak számítana, de ennek nem kimerültség, hanem a számtalan, igen rossz helyen keletkezõ vízhólyag volt a oka. Elõször a nehezen megközelíthetõ, de a tetején bájos tisztást rejtõ Semmi-bérc mellett haladtunk el (most nem volt már energiánk a vizitre), majd a Füstöskõ-bércre vezetõ csapást hagytuk érintetlenül (a Nagymezõre van kilátás róla), majd a gyönyörû fenyõfákkal övezett, hosszan elnyúló Veres-sár bércnek (a oldalában vannak szép kilátást nyújtó kedves kis tisztások) integettünk messzirõl.

A Pipis-hegyi és az utolsó, Felsõ-Borovnyákon lévõ tábla megtalálása már könnyû feladat volt, onnan meg már csak a sípályán kellett becsúszni a célba. Idõeredményünk rekordnak is számíthatna, ha jegyezné valaki azt, hogy kinek sikerült a elõzõ évi teljesítményét percre pontosan megismételni. Annyit még elárulhatok, hogy „bõven” szintidõn belül értünk be most is, a többivel nem büszkélkednék.

Ez a túra nekünk a második alkalommal is csodálatos élmény volt, a táj utólérhetetlen szépsége, a „hagyományos” túrákhoz való hasonlatossága (hátizsák, térkép és tájoló intenzív használata) ötvözõdik a t.túrák teljesítménykényszerének hajtóerejével. Nem is értem, hogy miért csak egy szûk réteg érdeklõdését vívta ki, akik évrõl-évre végigmennek rajta. Ha valakinek nem ismerõs a környék, akkor elsõ alkalommal lesznek kisebb-nagyobb tájékozódási gondjai, de megfelelõ erõnléttel a megadott szintidõn belül bõven teljesíthetõ a túra a optimálistól némileg eltérõ útvonalon (szóval néha kicsit elkeverve) is. A terepet ismerõ vezetõvel még a kicsit gyengébb fizikumú túrázók is kipróbálhatják magukat, a 30-35 km táv, a 2000-2200 m szintkülönbség 12 óra alatt könnyebben teljesíthetõ, mint sok hasonló távú, kicsit kevésbé „szintes” túra 3-4 órával rövidebb idõ alatt.

Viszontlátásra jövõre !
 
 
Megalöszölő/Löszölő/TökölőTúra éve: 20082008.07.13 19:49:12
Löszölõ 2x32 (32 km gyaloglás - 32 fokos melegben)

A hétvégi program tervezése azzal kezdõdött, hogy ebben a banánérlelõ hõségben semmiképp sem a hegyekben fogunk túrázni, hanem inkább legurulunk Zamárdiba és a Balaton – sör - sültkolbász – sör – Balaton – Cola - hekk – fagyi - Cola útvonalra megyünk. A várható nagy forgalom elkerülésére hajnali indulást határoztunk el, de a bajok ezzel kezdõdtek...

Az nagyon jó, hogy még elviselhetõ idõben és gyorsan leérünk, de mit csinálunk ott korán reggel ? Rémlett valami Ságvár környéki túra a túranaptárból (16/32 km), mi lenne, ha a hûvös reggelben lezavarnánk a rövid távot ? Könnyû kis mozgás a lankákon, mire kicsit melegebb lesz az idõ, addigra már a vízben csücsülünk.

Terv elfogadva, és aszerint le is értünk 7 órára a Balatontól 5 km-re található Ságvár iskolájának kertjébe, ahol a túra emblémáját hordozó sárga egyenpólóba öltözött rendezõk serege várt. A két táv nevezése külön helyen zajlott, a kapuban egy rendezõ irányított a megfelelõ hely felé. Az ilyen figyelmességet értékelni kell, összenéztünk és már mentünk is a hosszabb táv indítóhelye felé, a Balaton ott lesz még délután is...

Ami ezután következett, arra úgy fogunk emlékezni, mint a „leg”-ek túrája, egyéves TT pályafutásunk (17 túra) különbözõ rekordjai dõltek meg sorban.

- ezen a túrán volt a legmelegebb idõ
ez a rekord marad is egy darabig, ennél melegebb idõben menjenek túrázni a
beduinok és a busmanok

- ezen a túrán álltunk meg a leggyakrabban
nyílt terepre érve naptej kenés, erdõs részen kullancsriasztó fújás, az igen
gyakori folyadékbevitel és ennek velejárója (habár a zömét kiizzadtuk)

- ezen a túrán fáradtunk el a legjobban
sokat kivett belõlünk az idõjárás és a terep is, de a gyakori megállások és a
nevezetes helyeken való nézelõdés miatt nagyon fogyott a idõ, a túra vége
felé már igencsak igyekeznünk kellett a teljesítésért, végül minden
erõnket összeszedve 1 perccel a szintidõn belül értünk be.

- ezen a túrán találkoztunk a legmeredekebb emelkedõvel
Börevár a hely neve, az Ágasvár szelíd lanka lenne mellette, de szerencsére
életmentõ árnyékot adó szép erdõben vezetett a nyílegyenes út felfelé. Volt
olyan része, ahol gyökerekbe kapaszkodva kellett menni és nem lehetett a
talpunkon megállni a visszacsúszás veszélye nélkül.

- ezen a túrán találkoztunk elõször azzal, hogy a pontõrök pár szóval elmesélték a
környék nevezetes helyeinek (halastó, Bujó-lik, Börevár, Betyár-tanya...)
történetét. A pontokat ezekre a nevezetes helyekre, és a fantasztikus
kilátást nyújtó magaslatokra(Bögöcse, Flóra-hegy) tették az igen gondosan
kialakított útvonal tervezõi.

- ezen a túrán találkoztunk a év legjobb szalagozásával
a túra útvonala kis kivételtõl eltekintve jelzetlen utakon,ösvényeken vagy
csapásokon (néha még azokon se) vezetett, ennek ellenére a tájékozódás
senkinek nem okozott gondot, az igen gondosan elkészített útleírást és a
térképvázlatot is nyugodtan el lehetett tenni, mert a zegzugos útvonal minden
úttévesztésre esélyes pontján ott vírított egy-két jól elhelyezett, helyes
irányba terelõ „IVÓVÍZ” feliratú szalag. Külön említeném azokat a
keresztezõdéseket, elágazásokat, ahol nem kellett letérni az eddig járt
útról, ezeken közvetlenül a csomópont után, jól látható helyen volt egy
félreérthetetlenül elhelyezett „megnyugtató” szalag. Egy helyen láttunk
eltérni a úttól két túratársat, gondolkodás nélkül utánuk is szóltunk. Persze
gondolhattuk volna, hogy nem tévedtek el, csak geoládázós kitérõt tettek,
utólag is elnézést kérek tõlük a feltételezésért.

- ezen a túrán találkoztunk a leggondosabb ellátással
a nagy melegre való tekintettel minden lehetséges ponton korlátlan mennyiségû
hûtött szódavíz várt minket, a rendezõk egy terepjáróval körözve szükség
szerint folyamatosan pótolták (!), ezenkívül a pontõrök között pogácsasütõ
verseny zajlott, amit magunk részérõl döntetlenre értékeltünk, a különbözõ
pogácsák egyaránt finomak voltak, és igen jól is estek. A célban meg a
szokásos zsíroskenyér és szörp mellé egy õsrégi helyi specialitást, egy
káposztából, zöldbabból, zöldségekbõl és sok húsból készült nagyon finom
levest is tálaltak, kemencében sütött lángosra emlékeztetõ kenyérféleséggel.
„Áldos leves” és „langalló” volt a étkek neve, a receptet el is
lehetett hozni, másoltak belõle eleget.

- végül ezen a túrán találkoztunk egy rendkívüli dologgal is
végig az volt az érzésünk, hogy a rendezõsereg nem egy feladatnak tekintette
a túra körüli ténykedését, hanem valamiféle ünnepnek. Úgy nézett ki, hogy
erre az alkalomra összejött a Ságvárért Egyesület összes ráérõ tagja, korra
és nemre való tekintet nélkül, és igen jól érezték magukat, miközben mindent
megtettek azért, hogy az odalátogató túrázók kedvében járjanak. Próbáltuk
köszöngetni tevénykedésüket, de azzal hárították el, hogy õk köszönik a
részvételünket, és ez nem csak gesztus volt részükrõl, így is gondolták.

Ezúton is üzenjük tehát a népes rendezõségnek, hogy fáradozásuk sikerrel járt, a dögmelegben való igen fárasztó gyaloglástól való teljes kimerülésünk ellenére élményekben gazdag, emlékezetes napunk volt.

A Balatonra is lementünk még, egy kis pancsizás, fagyizás, árnyékban való szunyókálás volt hátra a napi programból.

Mivel eddig csak néhány t.túrán voltunk a sok közül, lehetõség szerint inkább új helyek megismerésére vágyunk és egyenlõre nem tervezzük a visszatérést a legjobb túrákra sem, ha az eddigivel azonos útvonalon mennek.

Ennek ellenére ezt a túrát - a vízparti levezetéssel együtt - elõre beírjuk a jövõ évi naptárba, és ezt nyugodt szívvel ajánljuk ismerõseinknek de ismeretleneknek is.
 
 
Erdőkerülő 25 - Foltán János EmléktúraTúra éve: 20082008.07.06 19:42:28
Erdõkerülõ 25 - Foltán János emléktúra

Pár t.túrán már túl vagyunk, de a Börzsöny eddig teljesen kimaradt, valahogy nem találtunk nekünk tetszõ túrát a nekünk megfelelõ idõpontokra. Erre a hétvégére meg tulajdonképpen pihenõ volt betervezve, de valami azt súgta, hogy erre a Börzsöny-túrára mégis el kéne jönni.

Az igazság az, hogy fõleg a körtúrákhoz vonzódunk a mániákus autózási kedvünk miatt, és ez a túra nem tartozott azok közé, ráadásul a rajt (Nagyoroszi) és a cél (Királyrét) közötti közlekedés is elég körülményesnek látszott. Viszont volt egy olyan megoldás, ami nagyon tetszett: autóval a tetthely közelébe (Szokolya), egy kis bemelegítõ séta a domb túloldalán lévõ MÁV állomásra, egy kis vonatozás a rajtig, a túra végén meg pár megálló kisvasúttal az autóhoz, onnan meg irány egy dunaparti halsütöde, lehetõleg szemben a visegrádi várral.

Szóval pihenésképpen 5-kor ébresztõ, hogy 7:15-re Szokolyára, 8:00-ra a vasútállomásra érjünk. A rajthelyen kb. ötvenen szálltunk le errõl a vonatról, ennek ellenére pillanatok alatt a Pénzásás felé vezetõ úton találtuk magunkat, igazolófüzetünkkel és itinerünkkel a kezünkben.

A túra elsõ fele szép erdõkben tekeregve, eleinte picit sáros, késõbb köves szekérutakon, néha keskeny ösvényen, néha meg aszfalton haladt Királyházáig, közte két ellenörzõ és frissitõponttal. A második pont a Királykútnál volt, ahol a három pontõr közül a legfiatalabb kézenfogva vezetett el a forráshoz, majd vissza, majd körbe-körbe. Tündéri kislány volt, amíg velünk foglalkozott, el se tudtunk szakadni onnan. Aztán jöttek újabb túrázók egy kedves kiskutyával, és kegyvesztettek lettünk. Továbbindultunk Királyháza felé, ami után jött az a rész, ami miatt (legalábbis szerintem) a rendezõk erre vezették ezt a túrát, a Dobó-bérc (az újabb térképen Dobogó-bérc, de miért ?), a Foltán kereszt és a Hárs-gerinc. Se leírni nem tudom ezeket a szépségeket, se fénykép nem tudná valósághûen visszaadni, ezt az utat végig kell járni ! A Dobó-bérc különleges növényzettel fedett, folyamatosan emelkedõ keskeny gerinc, ahol a gyönyörû táj miatt tulajdonképpen élveztem a máskor kicsit nehezemre esõ kapaszkodást is. Egyszer azonban minden jónak vége szakad, így felértünk a bérc tetejére is. Itt egy feltételes ellenõrzõpont volt, amit a rendezõk kedves meglepetésként talányosra készítettek, többek szerint kód nélküli volt, szerintünk volt rajta kód és azt fel is írtuk az igazolófüzetünkre. Aki nem volt a túrán, annak rejtvény: Mi lehetett a kód helyén, ami így megosztotta véleményeket ? (megoldás: lent)

Ezután egy kis kellemetlen közjáték zavarta meg ezt az idillt, egy túratársunk ugyanis magányosan haladva valahogy rosszul lett, és szinte eszméletlenül feküdt a földön. Többen utolérték már, mire mi is odaértünk (senki nem ment tovább), de csak nagyon nehezen derült ki, hogy valószínûleg egy darázs csípése miatti allergiás roham vette le a lábáról. Sajnos orvos nem volt a társaságban, így egy kis konzíliumon határoztuk meg a rendelkezésünkre álló gyógyító kellékek alkalmazását. Végül két kalcium pezsgõtablettát oldottunk fel egy szurdokos bögrében (múlt hétrõl a zsákon maradt), és néhány korty Jagermeister kíséretében (kötelezõ túrakellék, életmentõ lehet) beleerõltettük a sérültbe. A túratársunk a szakszerû gyógyszeres kezelés ellenére egyre jobban lett, végül lábra állt és eleinte kis segítséggel, aztán már egyedül járva indult vissza ismerõseivel Királyháza felé (a telefonon értesített rendezõk is arra tartottak kocsival), és amennyire tudom, rendben leért oda.

Nekünk meg az elsõsegélynyújtás és a betegkísérgetés után újabb feladatunk keletkezett: szintidõre beérni a célba, mivel két és fél óra és több mint 10 km út volt még hátra. Ezért elõször egy kicsit megpakoltuk a kazánt szilárd és folyékony hajtóanyagokkal, majd teljes gõzzel haladni kezdtünk. A Foltán-keresztnél való idõzés, a Hárs-gerinc meredek, keskeny, köves ösvénye, a szép kilátásban való gyönyörködés és a szép emlékek felidézése kicsit fékezte száguldásunkat, de így is idõn belül érkeztünk be a Királyréti Fatornyos Fogadóba, ahol átvehettük a szép oklevelet és kitûzõt.

Összefoglalva: ideális idõben, gondosan kiválasztott gyönyörû útvonalon, igényesen elkészített segítségekkel (itiner, vázlatok, kitáblázás) és nagyon barátságos hangulatban megrendezett túrán vettünk részt, amit nagyon nagy kár lett volna kihagyni. Köszönjük mindenkinek, aki részt vállalt a rendezésben !


-(a kód helyére azt írták: „NINCS”, ezt lehetett így is, úgy is értelmezni)-
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár