Túrabeszámolók


túra éve: 2009
Balatonkör (Siófok, nem a Zöldgömbös!)Túra éve: 20092009.04.29 14:59:10
2009.04.24-én este érkeztem Siófokra kerékpárral Szegedrõl. A regisztráció 19 órakor még javában tartott a 25-én megtartandó Balatonkör elnevezésû kerékpáros túrára.

Indulás
-------
A nevezési díj elõnevezéskor 1500Ft, a helyszíni 24-i nevezéskor 2000Ft, és indulás elõtt 25-én hajnali 6-ig 2500Ft. Amikor megérkeztem tömegbe gyûlve találtam a kerékpáros társakat. Sokakat. Százakat...

Beálltam a regisztrációs sorba és közben nézegettem az embereket és kerékpárokat. Ugyanez lehetett a hobbyjuk a szervezõknek is, mivel minden egyes kerékpárt részletesen(!) megvizsgáltak. Akinél valami problémát találtak azt elküldték (szervízbe, vagy haza). Az ellenõrzés szigorú volt! A Balatonkör 200km-es távját csak tökéletes állapotú kerékpárral lehetett elkezdeni.

Lassan haladt a sor, de közben igazából az ideérkezés fáradalmait pihentem ki, hiszen a fenekem szétment. Jól esett állni.

A szervezõk stratégiája szerint a kerékpározókat egy szervízautó, egy busz és egy ételszállító teherautó kíséri. Ezen autók a menet záró sorát jelentik, azaz emögött már nem haladhat senki a csapatból. Az autók tartják a 17km/h minimum sebességet. A csapat 5 helyen áll meg, ahol bevárják a lassabbakat és svédasztal jelleggel enni és innivalóval látják el a csapattagokat. Az 5 helyszínen kívül adódnak majd bevárós illetve kisebb kifújós megállók is. Általában az út a Balaton köré épült kerékpárúton fog haladni. Ettõl eltérõ esetekben általában lezárják az autós forgalom elõl a területet/utat az áthaladás idejére.

A regisztrációnál karszalagot, és reklámfüzeteket kaptunk, de ebben útvonalleírás stb. nem volt található. Én még este keresgéltem boltot ahol vehettem volna valami kaját és innivalót holnapra. Éppen sikerült egy CBA szerû boltba bejutnom és innivalót vásárolni (és energiaitalt is, mit lehet tudni). Visszafelé a szállás felé egy hamburgeresnél megáltak egy hotdogra és vásároltam még egy dobozos VBK-t (VörösBorosKóla).

A szobafoglaláskor már nem maradt egyszemélyes hálószoba, így bevállaltam hogy hasonló bevállalós szobatárssal egy légtéren osztozzunk. Este találkoztam elõször szobatársammal Gáborral. Õ törpenövésû, amire elõzõleg nem készültem fel, úgyhogy biztosan látszódhatott rajtam a meglepetés :)) de gyorsan túltettem magam az élményen. Nagyon jót beszélgettünk elalvás elõtt.

Hotelünk a Renegade Hotel egy nagyon felszerelt és klasszul kialakított szobákkal rendelkezõ, jó helyen lévõ szálloda.

(Éjszaka nem ébredtem fel arra, amikor egy elefánt szaladt végig a sétányon, amit 14 rendõrautóval próbáltak befogni. Sajnos azt sem hallottam, amikor az elefántra elõször altató lövedékkel, majd egyre izmosabb fegyverekkel lõttek. Végül bevetették az alig pár kilométerre lévõ háborús skanzenben álldogáló 5 páncélost és kilõtték rá az ott található egyetlen interkontinentális rakétát.)

Na szóval: mélyen aludtam :)))

Reggel fél hatra kellet kiérnünk a gyülekezõhelyre, a siófoki hajóállomásra. Szépen gyûlt a nép. Egy lezárt területre kellett a karszalagot viselõ résztvevõknek beállnia. Néhány fotós és egy kamerás rögzítette az eseményt. A szervezõk hangosbemondó útján próbálták az információkat megosztani.

Az indulási procedura abból állt, hogy: INDULÁÁÁS! ... és a bámészkódok akik ugyancsak szép számmal voltak, tülkölve kurjongatva engedtek minket utunkra. Az induláskor a hatalmas tömeg (kb 1000 fõ) elég rendesen elindult. Részemrõl balesetet nem láttam.

A korai indulás hatása, hogy a hõmérséklet olyan 5 fok lehetett. Emiatt mindenki hosszúnadrágban és kabátban, de a táskákban váltócumokkal indult.

Az út:
------
A 206km-t zömével kerékpárúton tettük meg, de pár helyen az országúton kerekeztünk. Ekkor a rendezõség lezárta az adott szakaszt és így a nyugodtan haladhatott a tömeg. Tényleg tömegrõl beszélünk, mert középen haladva elõre és hátra tekintve is csak kerékpárosokat lehetett látni.

Láttam az elsõ defektest is, aki elanyátlanodva vizslatta az országúti kerékpájának kerekét. De sebaj gondoltam majd jön a széftikár :)))) és rendbeteszi. Estefelé a szálláson összefutottam egy párral, akiktõl megkérdeztem, hogyan sikerült a napjuk. Mint kiderült, ezen a néhány kilométeren a lányba hátulról beleszaladt vagy 30-al egy másik kerékpáros. A kerékpárok és a rajta ülõk szana-széjjel. A lány nem folytatta a túrát, hanem beszállt a kisérõbuszba, mivel alig tudott mozogni. A párja még eltekert az elsõ rövidítési lehetõségig és ott bokapanaszokkal kiszállt.

Az útközben nagyon sokat beszélgettem. A kimondottan kerékpárúti szakaszokon elõzni sem nagyon lehetett így általában párosodtunk, azaz egymás mellett mentünk ketten-ketten. Ferenc például Egerbõl jött, és ez volt az elsõ Balatonköre. Amikor meglátta mennyien jöttünk össze megijedt attól, hogy ekkora tömegben nem e lesz túl balesetveszélyes közlekedni. Amikor azonban látta, hogy a rendezõség elég acélosan tartja magát céljaihoz, úgy látta bízhat a szervezésben.

Az elsõ nagyobb emelkedõnél két bukást volt szerencsém látni, pontosabban egy kerékpáros csellent meg, amitõl a mögötte jövõ megijedt és behúzta a féket amitõl a mögötte jövõ "beleszaladt". Mindketten estek.

Az induláskor a szervezõk elmondták a játékszabályokat, amiket a gyakorlatban nagyon jó volt viszontlátni. Mûködött. Jelesül: aki akadályt lát azonnal hangos felkiáltással jelezze azt a mögötte jövõknek. Így aztán egy szembõl jövö kerékpáros esetén az elsõ elkiáltotta magát, hogy: szembõl .. szembõl... szembõl.. .. és terjedt a hír. Minden tereptárgyra így zajlott.

Úgy a 30. kilométer tájékán nem beleszaladtam egy rendes méretû lyukba, amitõl a bici elején lévõ csomagból kiugrott két dolog. A lényegesebbet, a kólát a lábam között elkaptam, de a fényképezõgép hatalmasat esett. :)) :(( A veszélyes ilyenkor, hogy átmennek rajta, vagy rajtad ha leszállsz. Sikeresen felvettem de szomorú voltam mert biztosra vettem, hogy kimúlt. (Késõbb kiderült, hogy mûködik rendesen.)

Egyszer egy szembõl jövõ néni megkérdezte: Sokan vannak még? ... A sor idõnként 5km hosszúra nyúlt!

Gábor szobatársammal csak félúton találkoztam egy pihenõben, mert tényleg azt választotta, hogy a végén bicajozik inkább, ahol nagyobb a tér és nem taposnak egymásba az emberek. Megbeszéltük a tapasztalatainkat (fõként a hátsónkról), majd folytattuk az utat.

Egy siófoki csajszitól megtudtam, hogy nem is olyan jó dolog, nyáron a siófoki élet, mert az a nyüzsi már igencsak meghaladja a toleranciaküszöbét. Ennek ellenére télen és a "holt" idõszakokban szereti Siófokot. (Nem utolsó sorban egykerekûzik már jó pár hónapja :))) de nem azzal jött :)

A pihenõkben tényleg volt minden. Bárki bármennyit ehetett, nem fogyott el a kaja. A tájban sajnos nem tudtam sokat gyönyörködni. Egy-két pillantást lehetett csak vetni rá, mert különben elég veszélyes helyzetet teremtettem volna.

Sokat kellet figyelni. Az út sok helyen hagyott maga után kivánnivalót, és a mi sebességünk ami átlagban a 18km/h-t csapkodta, úgy hiszem igényelte is ezt a figyelmet. 15 óra alatt tekertünk 206 km-t. Megálltuk 5 helyen (plusz néhány nem dedikált megállóban) és körülbelül összességben úgy 2-3 órát pihenhettünk. Ha ezt kiszámoljuk, akkor kb 17km/h átlagsebességet értünk el. Voltak lassabb szakaszok és voltak gyorsabbak.

Egy útszûkületnél egy klipszes pedálú kerékpárral estek nagyot, míg egy homokcsapdán egy országúti kerékpáros hasalt el. Az útközben látott fahídakon volt aki szétszaggatta a belsõjét, mivel néhol a szögek kiálltak ( ha nem figyelt).

A különbözõ kerékpároktól is különbözött kettõ. Az egyik egy fekvõkerékpár volt, ami a felvezetésben vett részt, a másik egy velocipéd. Ez az a bizonyos régi kerékpár, ahol egy elsõ óriáskereket egy hátsó kiskerék követ. A tulaj elmondta, hogy a keró kb 800 000Ft-ba kerül és nem boltban vehetõ: személyre (magasságra) készítik. A két kerékpárja közötti különbség, hogy az egyik terepre, a másik országútra való. Segédje mindig mellett járt az országúton és hozta a másik kerékpárt.

Egy budapesti csajszi odaszegõdött egy csapathoz akikkel együtt jött a túrára. Már volt párszor, és igazából a társaság miatt jön le. A férje is szeret bicajozni de Õ nem ilyen szinten ûzi. Néha próbálkozott a tájat mutogatni :) de aztán végül letett róla a fentiek miatt :)))

Nagyon élveztem a bizajozást, egy dolog rontotta csak a kedvem: a fenekem. Õ nem élvezte! :)) Idõnként jobban élveztem felfelé emelkedõnek, mint síkon. Persze az idõnként lefelé száguldással nem ér fel semmi :)))

Egy ilyen száguldáskor a tömeg közepén állva láttunk egy srácot, iszonyat veszélyes helyzetben. Nem tudom, de nem is hallottam, hogy esetleg valaki utána elütötte-e, de gyanítom valami probléma miatt állt meg ott. Ilyen hülye önszántából úgysem lehet senki. :))

Találkoztam elõl egy elég "nagymenõ"-vel, aki napi 100km-t hajt. Meg kell mondjam látszott is rajta. Le a kalappal elõtte. Nyugtázta azt az elképzelésemet, hogy a bicajozás beállítja a testsúlyt egy sele, sefel szintre. Nála ez 68 kg, nálam úgy tapasztaltam hogy ez 88kg. (Lehet, hogy ha én is biciznék napi 100km-t akkor hasonló lenne :))) Kikérdeztem a bicisnadrág használatáról, és kiderült, hogy mit csinálok rosszul. A bicis nadrág alá vétek alsónadrágot felvenni ! Le is vettem a következõ megállónál. Annak ellenére, hogy a hátsóm már eléggé érezte a menetet, mégis elviselhetõ szintre csökkentek a problémáim. Ha addig sem lett volna rajtam alsó azt hiszem nem is lett volna probléma. :))

Egyszer megpillantottam valakit aki ismerõsnek tûnt. Halászevics Jánost. Gondoltam, megszólítom, éss tényleg. Bár névrõl nem ismertem, de láttam már pár kerékpáros rendezvényen Szegeden. Kiderült, hogy bátyjával együtt rendeznek különbözõ megmozdulásokat. Õ hasonlóan tervezte az utat mint én, csak fordítva: Siófokról - Szegedre. Még beszélgettünk egy keveset, majd elváltak útjaink. Utólag kiderült, hogy Dovalovszki András barátom küldött egy-egy levelet nekem és Jánosnak még csütörtökön este, hogy találjunk már egymásra. :))) Én csak vasárnap olvastam a levelet, de ettõl még sikeresen egymásra találtunk :))) Végül is 1000 emberbõl kitûnnek a Szegediek :))))))

Az utolsó szakaszon egy Mosonmagyaróvári sráccal biciztem együtt, akivel mi másról beszéltünk volna mint a csajokról? Építõiparban dolgozik, és barétneje a sok munkavállalása miatt hagyta ott nemrégiben. Többedmagával érkezett és már 3 éve folyamatosan megjelenik ezen a rendezvényen. Õk még este folyamán felcihelõdnek és utaznak vissza.

A 200 km nem telt el gyorsan, de nem is volt megerõltetõ. Voltak a tizenévesektõl az hatvanévesekig. Volt aki csak azért jött, hogy az elsõ részt megtegye, de volt akinek ez gyerekjáték volt. Sokfajta ember sokfelõl és sokféle indíttatással, de egy nyelvet beszéltek!

Este a recepción még hármadmagammal eliszogattunk, és a recepciós hölggyel beszélgettünk. Kiderült Pesten tanul (vendéglátás és kereskedelem szakon), és nyáron dolgozik itt a szállodában.

Alvás.

Nem ment nehezen.... :)
(Jöttek az elefántok ... de én nem ébredtem fel :)))))

Reggel 8-ra lementem a svédasztalos reggelire, ahol újólag összefutottam az esti két sráccal. Felajánlották, hogy elvisznek Pestig a kocsijukkal, ahova befér a három kerékpár. Úgy döntöttem Balázsékkal megyek, nem maradok tovább. El is voltam fáradva, és jó társaságban jobban is telik az idõ. A reggeli bõséges volt, kiadósat kajáltam, majd egy kis pihi a hotel parkjában.

Az úton jókat mulattunk különbözõ történeteinken, majd a West-End-nél elbúcsúztunk egymástól. Én a Szegedre tartó 11:45-ös vonatot elértem amin még kerékpárszállító vagont is találtam.

A túrát bátram ajánlom azoknak akik szeretnek kerékpározni és nem rettennek meg a hosszú távtól. Az izmokra nem hárul nagy teher, nem úgy a fenékre. Akinek izületi és egyéb rpblémái vannak azok úgyis megtanulták már hogyan tehermentesítsék azokat.

Jövõre ugyanitt.
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár