Túrabeszámolók


túra éve: 2009
Negyven Hegyben EgybenTúra éve: 20092009.07.20 16:06:05
A kõbányai pontõrökkel hajnalban indultunk vonattal (ez nálem fél négyes kelést jelentett), hogy 8-ra Somoskõújfalura érjünk. Mielõtt felgyalogoltak volna a bányához, félórát ücsörögtünk az állomással szemben levõ kocsmában, ahol egy részeg 16 éves srác próbált szórakoztatni bennünket. A takarító kisasszonnyal még táncolt is a szinvonalas mulatós zenére.
A pihenõt követõen szétváltunk és én a mûúton a Salgó-hotelhez tekertem. Nem is sejtettem, hogy ilyen meredek emelkedõn kell már az indulás elõtt felküzdenem magam. 9-kor indultam el életem elsõ kerékpáros teljesítménytúráján. Már akkor nagyon meleg volt és az elején sikerült is eltévednem, a Petõfi forrás után tovább hajtottam a faluba, ahonnan valami meredek emelkedõn toltam fel a kerékpárt egy másik forráshoz. Onnan már könnyen feltekertem az elsõ ellenõrzõ ponthoz. Ezután viszonylag könnyû és szép út vezetett a Medves fennsíkra, ahonnan egy kellemes lejtõn gurultam be Rónafaluba, a többi kerékpárossal szemben :). Elmondták, hogy kihagytam az elsõ ellenõrzõpontot, ami Rónabányán volt. Nembaj, a mûúton hamar odaértem és vissza a már megismert kereszt mellett a Medves fennsíkra. Innen Salgóbányára nem volt nehéz eljutni, csak a 35 °C-os rekkenõ hõség zavart. A Fogaskerekû vasút lejtõjénél és rosszabbra számítottam, de az alján levõ ½Baross-tér½-nél a piros jelet benõtte a gaz, és én is majdnem Zagyvarónára jutottam ki, de visszamentem, és a meglepõen keskeny és gaazos ösvényen elindultam a Gedõcz tetõ felé. Fel is értem, majd egy fenyõfás részen jobbra fordultam. Sajnos nem ott kellett volna. A lejtõ alján rengeteg pókháló utalt arra, hogy nem járt elõttem ott senki. Valami kempingnél kötöttem ki, ahonnan 3-4 kilométert gurultam a Füleki úton a kórházig, ahol a portán elmagyarázták a ruhagyárat. Ha kód nem is volt, de örültem, hogy megtaláltam, egy közeli kútnál felfrissítettem a vízkészletemet, és nekivágtam a szembelevõ hegynek. Viszonylag könnyen feljutottam a lakótelepre, ahol egy hölgy elmagyarázta, hogy merre indul el gombászni, késõbb kiírás is jelezte, hogy jóirányba küldött. Innentõl már nem tévedtem el, viszont annál többet toltam a bicajt. Még egy sárba is sikerült behajtanom, onnantól kezdve recsegett a lánc, és még le is esett a Nagykercsegre felfelé. A forrásnál meg se álltam pihenni, egyrészt, hogy sikerüljön szintidõ alatt beérnem, másrészt mert nem akartam megtenni az ötméteres kitérõt :). A mûútra kiérve még azt gondoltam, hogy a hátralevõ több mint egy óra elég lesz célbaérni. Tévedtem, azaz egykilométeres emelkedõ nagyon durva volt. Az aszfalt-terep hibrid gumik ki is pörögtek a kõzúzalékon, így megint tolnom kellett. Viszont a Tõke-kút a legfinomabb forrás a világon! Mivel láttam, hogy nem lesz ebbõl szinitdõ elõtti célbaérés, húszpercet pihentem. De kellett is, mert állítólag nagyon rosszul néztem ki. Lefele néhol toltam, az elágazásban harmadjára találtam meg a helyes utat, biztos azért ilyen hamar, mert nem volt több választásom. A faluból az elõzõekhez képest könnyed emelkedõn haladtam a hotel felé. Az alagút valóban kuriózum. A végén én is úgyéreztem megérdemelten kaptam meg a jelvényt.
Kíváncsi lennék, hogy az a három srác és a söprûk a végén vajon eláztak-e?
Mert rajtuk kívül szerencsére mindenki megúszta a vihart.

Nagyon megtetszett ez a Karancs Medves, amit a másnapi gyalógtúra is megerõsített, valamint az MTB-s teljesítménytúrázás is. Otthon az volt az elsõ dolgom, hogy a túranaptárba megnézzem melyikre tudnék legközelebb elmenni.
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár