Dícsõség a Hõsöknek!
Ez volt életem elsõ teljesítménytúrája és inkább a túra háttere, a hõseinkre való méltó emlékezés vitt rá, hogy két társammal nekivágjak a 60kmnek. Az indítás kicsit nehezen ment: látszott, hogy a szervezõk nem számoltak ekkora tömeggel. A Várból 18 órakor kiserült "kitörnünk".
Mivel elözõ nap a túra honlapján áttanulmányoztam az útvonalat, ezért a tájékozodással nem volt gond. Fõleg az elsõ 25km-n. A fényvisszaverõ jelzések mellett és a majnem összefüggõ embertömegben elképzelhetetlen volt az eltévedés. Mivel ez a rész szinte hazapályának számít nálunk, így meg is nyomtuk egy kicsit és próbáltunk jó tempót menni. Ennek a késöbbiekben sajnos megittuk a levél...
Rengeteg ember baktatott fel a János-hegyre. Leírhatatlan érzés volt: fiatalok és idõsek, nõk és férfiak, német bajtársak és persze a gárdisták hosszú, rendezett sorokban....
Minden katonasírnál gyertyát gyújtottunk, a Nyéki-hegyi sírhoz is kitértünk, amit a túra útvonala néhány méterrel, de elkerült.
A 25km-es büfénél elég hamar megkaptuk a fasírtot és a zsömlét a tömeg ellenére. Nem valami nagy adag, de szerintem nem is kell több. Pont jól esett. Még egy 100kg-os embernek is :)
A 8. ep után sikerült kicsit elkavarnunk, mert a sötétben a zöld jelzést kéknek láttuk....de elõ a térkép és "máris" sínen vagyunk. Viszont ez a kis kitérõ is hozzásegített, hogy az túrázáshoz amúgy hozzá nem szokott lábaink kezdjék feladni a harcot. A Perbál utáni bokagyilkos szakaszon már csak vonszultuk magunkat, fõleg miután mindkét lámpánk beadta az unalmast.
Végül 13óra alatt sikerült teljesíteni a távot.
Az ellenörzõ pontok nagyon jól ki voltak alakítva, rengeteg fényképet csináltunk!
Összeségében nagyon jól éreztük magunkat és jövõre is jövünk!!!! | 