Túrabeszámolók


túra éve: 2011
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20112011.08.13 22:49:01

Sziasztok!


Vértes 25.


Még Mórról indulva teljesítettem többször is az 50-et, de azután nem engedélyezték arra felé a túrát, és vagy a szervezõk is más útvonalra gondoltak, így ma szép idõvel indultunk neki a Vértesnek ma (13-án) úgy gondoltam, hogy egy újrakezdõnek elég lesz 25 km. Az úton már elég sokan jöttek szembe míg begurultam Gántra. Parkolóhely bõven volt még. Nem állt nagy sor a regisztrációnál sem. Bár nem szeretem túlságosan, rövid nagrágban indúltam túrázni, és nem bántam meg... Az iskolától indultunk, kellemes napsütéses idõben. Elõször a falutól keletre másztunk fel a dombokra, a kitelepítettek emlékmûvéhez. Elõttem egy anyuka két óvodás korú gyermekével mászott felfelé, míg ittak, addig én elõztem. Sok család volt. Ilyen szempontból nagyon jó ötletnek tartom az 5-10 km-es távokat. Nem igazán szeretem a Vértesnek ezt az arcát: füves domboldalak, cserszömörce, boroka, alacsony fák... Majd elhagyott külszíni bányát hagytunk magunk mögött, a vasoxidos bauxit miatt kicsit marsi tájra hasonlított az egész.... Az elsõ ellenõrzõ pont után mi (50-25) jobbra fordultunk, a többiek balra. Itt már éreztem, hogy töri a sarkam a bakancs...  Gánt-bányatelepen keresztülvágva értünk be az "igazi Vértesbe" visszakanyarodtunk Gánt felé. Az ellenõrzõ pont elõtt lepakoltam, felvettem a bakancs helyett az edzõcipõm (Egyszer Zselic 50-en az utolsó 5-10 km-t mezítláb tettem meg, mert annyira feltörte a lábama bakancs.) Az ellenõrzõ pontnál egy kódot kellett csak beírni az ellenõrzõ lapra. Többen elõztek meg, illetve én is majdnem utólértem többeket, de ekkor nagyon megcsípett, megharapott valamilyen állat (bár befújtam magam induláskor kullancs-szúnyog riasztóval). Vagy egy bögöly volt, vagy valami darázs-féle. Megnyomkodtam, hogy kijöjjön a méreg, de nagyon fájt, így bekentem fenistillel is.... Szép volt a táj, nagyon sok harangvirágot láttam. Majd újra erõre kapva többeket megelõzve értem fel a Géza-pihenõhöz. Közben az út közepérõl egy kis szemetet (mûanyag üveg, chipses zacskó - régiek voltak, nem tõlünk származtak) gyûjtöttem be, hogy majd az ellenõrzõ pontnál leadom és kérek egy szállítást. Ez elmaradt, mert megin csak egy kód várt. Többen pihentek, nézegették a szép tájat. Én meg örültem, hogy itthoni (csákberényi) tájon járok. A pusztavámi mûutat érintve, Pátrácoson volt a következõ ellenõrzõ pont, itt kaptunk egy-egy müzlit, és volt vízvételi lehetõség is. Elindulva meghúztam a fûzõm. Ki is fakadt egybõl a vízhólyagom... Nem baj, mentem tovább, és csatlakoztam a Harman-Beckeresek csapatához (Edit, Judit, Zsófi, Józsi, Norbi és már egy nevet el is felejtettem ) Kicsit fiatalabbak, és fõként  a fiúk szervezik a munkahelyükön a túrákat. Jókat beszélgettünk menet közben, a lemaradókra figyeltek, aki lelassult, azt "húzták" jó csapat volt. A bükkösöket szeretem. Jó közöttük gyalogolni. Találtunk egy becsületkasszás energia italos kiszolgálót (erdei energia pótlót), csak mint valaki a hívogató papirra írta, egy szemetes is jó lett volna mellé. Szentgyörgy pusztán új vadászház épült... Mindszentpusztán valamelyik budapesti egyesület hagyta tönkremenni az egyik kulcsos házat (valamikor aludtunk ott) és lebontottak még egy házat is. Az oroszlányiak nagyon szépen felújították az övéket. Az ellenõrzõ pontnál megint lehetett vizet kérni. Egyutolsó emelkedõ megmászása után egyenesen délnek tartva a fenyõfák között (amelyek nem õshonosak itt, csak az Alpok-alján) Gánt felé vettük az irányt. Itt sem unatkoztunk, kibicsaklott a bokám és a lendület tovább vitt, így 3-4 lépéssel elõrébb négykézláb landoltam. A többiek, szegények jól megijedtek, de szerencsére semmi baj sem történt. Majd a mezõn egy egész család futott le minket, merthogy múlt hétvégén nem maradt nekik jelvény... Itt maradt, még új térképet is tudtam venni. Végeredmény 5.50 alatt teljesítettem a 25-ös távot. Majd egy kis beszélgetés, zsírosdeszkázás után elköszönve az új és régi ismerõsöktõl hazaindultam...


Ami jó volt, hogy több mint 500-an indultunk ma el túrázni, és nem egyidõben volt indulás (értem meg olyan teljesítmény túrát is, ahol több száz induló egyszerre vágott neki a távnak) így mindenki kényelmesen tudott menni a saját tempójában.


Fáradtan bár, de jól érezve magam írom ezt a bejegyzést.... Persze fényképeket nem csináltam, bár érdemes lett volna... Köszönöm a Harman-Beckeres csapatnak a segítséget, szívesen nevezek be velük (egyenlõre maximum csak 25-30 km-re, aztán majd meglátjuk. Az biztos, hogy levezetésként holnap tekerek egyet.  Barta Tamás

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár