Túrabeszámolók


túra éve: 2014
Csemő virágünnepeTúra éve: 20142014.07.05 19:36:30

Csemõ virágünnepe 30 km 2014.07.05.


Már szemezek egy ideje ezzel a túrával, szeretem megnézni a kisebb településeket.


Erre most remek alkalom kínálkozott, és nem is hagytam ki.


Reggel 6-kor elkaptam a vonatot, 7-kor leszálltam Nagykõrösön.


Mondjuk, azzal nem kalkuláltam, hogy az állomásnál nincs közért, szeretek a helyszínen bevásárolni, ha vidékre megyek, mert kiváló kolbászokat ismertem meg eddigi túráim során.


Pechemre, a legközelebbi boltocska is jó fél kilométerre volt, úgyhogy azzal kezdtem a gyors, udvarias és OLCSÓ regisztráció után, hogy elballagtam a boltba és bevásároltam. A kolbászból is...:)


Így csak 7 25-kor indultam el, ami azzal járt, hogy a velem egy vonattal jött túratársaknak még a hátát sem láttam...:)


Sokat nem idõzött a túra Nagykõrösön, igen gyorsan kiverekedtük magunkat a mezõre.


Kicsit féltem, hogy alföldi túra lévén a Nap kitol velem, de becsületére legyen mondva az idõjárás végig kíméletes volt velünk, amiért utólag is hálás vagyok.


Sõt, dél körül esõre állt az idõ, de csak csepegett egy kicsit.


Azt kell mondjam, hogy a kézbe kapott itiner végtelenül egyszerû volt, papírtakarékos, de úgy volt megfogalmazva, hogy ha akartam volna, sem tudok eltévedni. Pedig hajlamos vagyok rá, amikor elmélyedek a gondolataimban.


Nagyon precíz itiner, végre a különbözõ szakaszok közötti távolságadatokkal, ami segít az ilyen punnyadtaknak, mint én.


Minden ellenõrzõpontnál udvarias pontõrök, ellátás, víz vagy csoki vagy müzliszelet, igény szerint.


Mivel bevásároltam, sokat nem vettem igénybe, de példamutató ár-értékarányos hozzáállás.


A túrát 6 óra húsz perc alatt tettem meg, nem sikerült hat óra alá hoznom a szintidõt. Pedig szerettem volna, de nem ment.


Így minden pontnál én voltam a hiányzó 25-ös, akiért aggódtak...:)


A végén megnéztem a kirakodóvásárt, hogy valami vásárfiát begyek a gyerekeknek, na ez csalódást okozott. Ennyi bóvlit régen láttam egy helyen.


Cserébe a célban kaptam egy pár virslit, meleg baráti fogadtatást és a szokásos ajándékokat.


Nem csalódtam a szervezõkben. Tavaly a Téli sóút 33 km-e révén ismertem meg õket, azt kell mondjam, nagyon megszerettem a csapatot. Igyekszem majd még több túrájukon részt venni.


Össességében:


Itiner: nekem 10/10, lehet vitatkozni rajta, a véleményemet nem befolyásolja.


Ellátás: 10/9. Elfogyott a végére a játszótérnél a buborékos víz...:)))))


Hozzáállás: 10/10. Aki ott volt, tudja miért. Aki nem volt ott, jöjjön el.


Ár-értékarány: 10/10. Nem BÚÉK túra 2000 ft.-ért, bár virsli ott is van a végén...


Ami nem tetszett: a túratársak hozzáállása a szemét kérdéséhez. A 20 km-en indult egy kolléga, aki vette a fáradtságot, és igyekezett összeszedni a frissen eldobott üdítõs flakonokat, sörös dobozokat. Legalább 30 darab volt nála, mire találkoztunk.


Hihetetlen, hogy mi, akik azért megyünk a természetbe túrázni, hogy gyönyörködjünk is, mennyire nem törõdünk vele.


Nem tudom, hány induló volt összesen, de félek, hogy nem mindegyiket találta meg. Ha abból indulok ki, hogy minden másodikat szedte össze, találta meg, akkor majdnem annyi szemét lett eldobva, mint ahány induló volt.


Ez nem tetszett.


nemethlaci


 

 
 
Együtt a Magyar Családokért! teljesítménytúrákTúra éve: 20142014.06.30 01:04:04

Újra Együtt a Magyar Családokért.


A 14 km-es távra neveztünk, és az kell mondjam, ez a túra igen gyengusra sikeredett.


Kezdjük azzal, hogy a túranaptárban eredetileg teljesen más távok szerepeltek, azért is került be a naptáramba.


Aztán ez módosult, és a leghosszabb táv 14,5 km-nek lett meghirdetve.


Nevezés után a térképet megnézve láttam, hogy nagyon nem fogok eltévedni, többször jártam már ezeken a túra útvonalakon, nekem ezzel nem is volt gondom.


Az, hogy az itiner hogy néz ki, mennyire igényes vagy sem, már nem érdekel, beletörõdtem.


Az, hogy már olyan ellenõrzõpont sincs, ahol pontõrök lennének, már meg sem lepõdtem.


Azon már sokkal inkább, hogy a 14,5 km-nek meghirdetett túra a valóságban mindössze kb. 11 km volt, ami gyaníthatólag az eredetileg 10 km-nek meghirdetett útvonal lehetett.


A célban rá is kérdeztem, de az ott ülõ úriember nem segítette ki a kolléganõjét, aki elég zavarban volt.


Úgy érzem, kicsit elfogytak a szervezõk. Nem tudom, mi az oka, nyilván van, de túráról-túrára csökken a lelkesedés és vele a színvonal.


Ha már változott a táv, miért nem lehetett a valós számokat odaírni? Nekem pl. fontos, hogy pontos adatokat kapjak, hogy a túrakönyvelésem pontos legyen.


Szerintem túl sok túrát vállaltak be és elfogytak.


Ne így legyen.


Mindenesetre én nem megyek többet erre a rendezvényre, még akkor sem, ha a szándék jó és nemes.


Úgy vélem, a múlt heti mátrai túrához képest rettenetes csalódás volt a mai nap, márpedig én pozitív élmények miatt megyek túrázni.


A mostani két óra negyven perc egész egyszerûen kevés volt és unalmas.


Nem izgat az ellátás, nem enni megyek. De az igebnis számít, hogy hány km vár rám és mennyi szintemelkedés.


A sok-sok apróságot nem említve, de nem akarom magam ismételni.


nemethlaci


Ui.: ha érdekli a szervezõket, hogyan lehetne segíteni másképp is a családokon, itt az elérhetõségem: nemethlaci1963@gmail.com


 


 

 
 
Trianoni teljesítménytúra (Kerepes)Túra éve: 20142014.06.08 21:30:36

Trianon 25, azaz 28,4 kilométer.


Nagyon fárasztó hetem volt, így a tervezett hat helyett hét órakor ébredtem.


Így nem is értem oda 8-ra, csak kilencre a nevezésre. Az gyorsan ment, gyakorlatilag 1 perc múlva, pontban kilenckor el is indultam.


A kapott itiner rendkívül részletes leírást tartalmazott, és az útvonal követését kitûnõen segítette a narancssárga jelzések tömkelege, amivel segítették a tájékozódást.


Kicsit nagyobb tömegre számítottam, de azért így is találkoztam idõnként egy-egy túrázóval. Illetve inkább õk velem, mert õk értek utol...:)


Az elsõ ellenörzõpont nem volt három kilométerre sem, utána megrohamoztam a kisboltot és feltankoltam 4 liter folyadékkal.


Ekkor már látszódott, hogy meleg lesz, szükségem lesz rá.


A jelzések itt is segítettek, utolértem én is néhány túratársat, békésen baktattam a nyomukban.


Itt követtem el egy végzetes hibát, mert az itinerben le volt írva, hogy az akácosnál be kell menni balra, de mert az elõttem menõket követtem, nem figyeltem az itinert, benéztem utánuk én is.


Pechemre, itt nem volt egyértelmû jelzés.


Majd három kilométer pluszt jelentett, hogy vissza kellett fordulnom megkeresni a jelet.


Fel a három kereszthez, le a Trianon emlékmûhöz, pecsét, ivás, rohanás.


Hol aszfalton, hol homokon, hol méretes aljnövényzetben kellett haladni, ez végigkísért az egész túrán jóformán.


A harmadik ellenõrzõponton felhívták a figyelmem a folyadékpótlásra, iszonyat szarul nézhettem ki, mert háromszor is rákérdeztek: nem kérek vizet? Szerelvényigazítás után tovább indultam.


Pont azokkal a kollégákkal, akik az akácosnál is továbbmentek, én meg balgán követtem õket.


Tanulva az elõzményekbõl elõvettem az itinert, és számoltam a lépéseket, hogy nehogy elvétsem a 400 métert...:)


Megjegyzem, a kollégák tovább mentek, úgy szóltam nekik...:)


Innen rohanás, mármint nekem, másoknak kényelmes séta...:) Aljnövényzet, csalán, tüskék. Rajtam rövidnadrág.


Azért valahogy feljutottam a Somlyóra, ahol a 4. ellenõrzõpont várt, meg egy kis víz. Itt már kértem, addigra három litert fogyasztottam.


És még volt 8 kilométer a célig.


A Szent László-kilátó felé átment az útvonal újra Mogyoródon, és a központban nem bírtam ki, hogy ne üljek be a cukrászdába. Ettem két sütit, megittam két üdítõt és újult erõvel mentem fel a kilátóhoz.


Na, a megújult erõ pont odáig tartott, igen megviselten rogytam a padra az 5. ellenõrzõ ponton.


Még elõttem majd 4 kilométer, három óra húsz volt, a derekam beállt, elfogyott 4 liter folyadék, két csoki meg a sütik.


Négy óra tízre értem be, de bevallom, nem tudom mi vitt elõre.


A nagy melegben szinte végig tûzõ napon haladva iszonyatosan elfáradtam. Hiába volt a célban a kedves kínálás, elõttem már csak a HÉV lebegett, meg az otthoni fürdõ képe.


Összefoglalva: iszonyat jó túra volt!!!!


Az itiner pontos, a jelölések sokat segítettek, a rendezõk NAGYON kedvesek és segítõkészek, az ellátás szerintem teljesen megfelelõ.


Minden ponton volt víz, ami sok túráról nem menható el.


Szerinte visszatérõ vendég leszek a túrán.


nemethlaci


Ui.: túra elõtt mértem magam otthon: 94 kilóval indultam.


5 liter folyadék elfogyasztása mellett is 92 kiló voltam hazaérkezéskor...:)


 


 

 
 
SárgaTúra éve: 20142014.05.01 22:11:32

A Sárga...


Régóta kacérkodom vele, hogy végig kellene menni rajta, ha nem is teljesítménytúra formájában. Inkább 3 napra elosztva...:)


A 20 km-t néztem ki magamnak, ébresztõ reggel 4.45-kor, hogy elérjem a 6 óra 15 perces buszt az Árpád-hídnál.


Kinéztem az ablakon, zuhog... visszadõltem aludni. Hétkor ébredtem és átnyergelve a 18 kilométeresre irány Hûvösvölgy.


Tízre értem oda, gyors nevezés és rajt.


Az útvonalra nem vesztegetnék túl sok szót, a sárga sáv az a sárga sáv, eltévedni nem nagyon lehet.


Nekem mindig is a kedvencem marad.


Pozitívumok:


- kiváló itiner, egy helyen zavarodtam meg, másképp értelmeztem Törökugratónál a vágj át a bányán kifejezést...:) Szó szerint átvágtam rajta és a legmeredekebb részen kapaszkodtam fel, utólag jöttem rá, hogy ha jobbról megkerülöm a bányát, ugyanoda jutottam volna.


- nagyon udvarias pontõrök


- kiváló ellátás


Negatívum:


- nincs, talán a végére az a Törökugratós emelkedõ sokaknak nem hiányzott a nyögésekbõl és az elcsípett megjegyzésekbõl ítélve.


Jövõre megcsinálom a Pilisvörösvár-Budaörs szakaszt.


nemethlaci

 
 
Együtt a Magyar Családokért! teljesítménytúrákTúra éve: 20142014.04.27 21:32:24

Ma harmadszor mentem el erre a rendezvényre.


A 20 kilométeres távot választottam, ami a módosítások szerint 21 km, ugyanakkor korábban 17,5 km-re volt írva. Majd mindegyik mozgalom még mindig ezen tartja nyilván, nem a módosított számokkal, de ez lényegtelen.


Tízre értem csak oda Kovács Matyi barátommal, a nevezésnél már félreértés volt. A hölgynek bediktáltam a nevünket, de csak a Matyiért írta fel és mutatta, hogy dobjam be a pénzt a perselybe. Minden túrára ezer forintot adtunk be ketten, most is ennyit szántam rá. Ehhez képest meglepett, hogy már a 10 km távra is 750 Ft-ot kértek, ha valaki kérte a kitûzõt. Inkább nem kértem. Neveztünk csapatosan és elindultunk.


A János-hegyre az út egyértelmû, végig a piroson. A zöld kör megtalálása sem okozott gondot, viszont a sárga sáv a leírtakkal ellentétben nem visz be Makkosmáriára. Egyébként is benézhetõ a sárga sáv, mert a két elágazás a csacs-réten pár méterre van egymástól, a rutintalanabbak könnyen fordulhattak a rossz irányba.


Makkosmáriáról vissza minden simán, nem elõször tettük meg ezt a szakaszt, lassan kívülrõl fújjuk.


Szépjuhásznénál bélyegzés, gyors eligazítás, hogy mi nem stimmel az itiner második szakaszában...:(


Ettõl függetlenül nem volt gond, más túrákról ismertem az utat, nem okozott meglepetést.


Összességében 4,5 óra alatt teljesítettük a távot, jól éreztük magunkat.


Pozitívumok:


- maga az alapcél, támogatni a rászorultakat.


- szépjuhásznénál volt ellátmány, aki kérte, mi nem vettük igénybe


- kedvesek voltak a szervezõk


- ismert útvonalak, nem kellett sokat a képzeletre bízni.


Negatívumok:


- itiner minõsége, tartalma. Pontatlan leírás, szintadatok, szakaszok hiánya


- bizonytalanság az indulási költségek körül. Legalább a TTT oldalán fel lehetne tüntetni az érvényes adatokat.


Összességében így is nagyon elégedett voltam.


nemethlaci

 
 
Téli gyermekvasútTúra éve: 20142014.01.12 23:22:53

A Téli Gyermekvasút 20 mellett döntöttem idei szezonnyitónak.


Eredetileg a BÚÉK 20 lett volna, de dolgoznom kellett...:)


Sajnos, a munka miatt elég sok hétvége kiesik a túrázási lehetõségekbõl, de ez van, nem panaszkodni kell, örülök, hogy van munkám...:)


Nehezen kaptuk össze magunkat, elcsábítottam a lányom és a barátját. Mármint túrázni...:)


Eredetileg nyolcra akartam az iskolához érkezni, de csak fél kilencre értünk oda.


Ez azzal járt, hogy 25 percet kellett sorban állni a nevezéshez, majdnem 9 óra volt, mire el tudtunk indulni.


Sajnos, a lányom bal lábbal kelt, már az elején hisztizett minden miatt, igazság szerint már a felkelés is nehezére esett, jobb lett volna otthon hagyni, ezt benéztük. A Szépjuhásznéig bírtuk, hogy a csodálatos idõjárás, a fantasztikus környezet ellenére csak panaszkodik, meg virnyákol, ott felraktuk a buszra és nélküle mentünk tovább.


Érezhetõen javult is a tempónk...:)


Biztos nagy ára lesz még ennek az enyhe idõnek, de nem tudok elmenni szó nélkül a tény mellett, hogy egyszerûen ideális volt az idõjárás. Kiegyeznék ezzel a nyári meleg helyett is...:)


A pontokon a kollégák kedvesek voltak, a rengeteg induló ellenére sem volt tolongás. Bár ebben közrejátszhatott az is, hogy nem kértünk a Szépjuhásznénál az ellátásból, volt nálunk minden.


A kör gyorsan ment, az újrapecsét után életemben elõször tudtam úgy felmenni a János-hegyre, hogy nem kellett a felszökött pulzusom miatt pihenõt tartani. Nagyon büszke voltam magamra, jót tett, hogy leadtam majd húsz kilót.


A Zöld háromszög megint kifogott rajtam, sajnos lesántultam...:( Pedig semmi nem indokolta. Egyetlen rossz lépés és a bal csípõmbe olyan fájdalom hasított, hogy majdnem besz....m:)


A 20 év sport, többségében kosárlabda és foci egyidõben megtette a hatását, nagyon figyelnem kell az ízületeimre.


Mindenesetre felhõtlen örömöt és boldogságot jelentett nekem, hogy láttam a rengeteg indulót, köztük gyerekeket, a sok kipirult, felhõtlen boldogságtól ragyogó arcot, a gyönyörû Budapest leírhatatlan látképét...:)


A világon nincs még egy olyan gyönyörû ország, város, mint a miénk...:) Ellenvélemények nem érdekelnek...:)


Végül 5 óra alatt értünk a célhoz, ahol a kerítésig érõ sor végére kellett állnunk. 35 percig tartott, hogy megkaphattam az oklevelet és a kitûzõt. Az ellátásból inkább nem is kértem, a leendõ vejemmel felszálltunk a buszra és hazafelé megjutalmaztuk magunkat egy Burger Kingás menüvel.


Összességében ez a túra nekem mindig is szerelem marad, imádok télen túrázni, még akkor is, ha most nem volt hó. Ragyogó idõ, csodálatos környezet, szép, bár kicsit pontatlan, ámbár a célnak 100%-ig megfelelõ itiner, szemre kifogástalan ellátás.


Talán csak a sorban állás volt az egyetlen negatívum, de ez is csak azért zavart, mert utálom a tömeget.


Szóval, köszönet a rendezõknek, köszönet Természet Anyának, köszönet a gyönyörû Magyarországnak!


Imádok élni, itt élni!


Találkozunk jövõre is!


Remélem...:)


Üdv


nemethlaci

 
 
túra éve: 2013
Vadaspark 15Túra éve: 20132013.04.21 17:56:38

2013. április 21.


Úgy döntöttem, menjünk ki a Vadasparkba...:)


A korai tumultust elkerülendõ csak 9 körül értem az indítóponthoz. Profi szervezésre vallott, hogy már az utcán a kezembe nyomták a kitöltendõ jelentkezési lapot és tájékoztattak az árakról. Mire beértem, láttam, jól döntöttem, mert 10 perc múlva már úton is voltam, indulás: 9 óra 10 perc.


Maga a szakasz nem ismeretlen a számomra, voltam már ezen a túrán, de a gyönyörû idõjárás és a pezsdülõ természet teljesen elvarázsolt. A rövid túrán is viszonylag sok ellenõrzõ pont van, a részletes útvonalleírás mellett aki el tud tévedni, az varázsló, vagy el van teljesen varázsolva.


Egyedül azt hiányoltam kicsit, hogy az ellenõrzõpontotk közti távolság és szintkülönbség adatok nem voltak, nem baj, majd más túrán megszerzem õket.


Nagyon jó tempóban haladtam, élveztem a sétát, a botok is csak nyûgnek voltak a kezemben, nagyon jól éreztem magam.


Egészen addig, míg az Irhás-árokba nem értem...:( A lépcsõrõl nagy iramban fordultam jobbra a leírás szerint és a bakancsom felsõ, üresen hagyott kapcsa beleakadt a másik bakancsom fûzõjének hurkába. Talán sokat elmond, hogy a három hónapja vett bakancs bivalyerõs fûzõje cukorspárgaként pattant el, én meg akkorát estem, hogy 2-es erõsségû földrengésként jelezték vissza a megfigyelõk...:)


A combom teljesen meghúzódott, a térdem tiszta seb lett, vérzett. És még volt vagy tizenegy kilométer...


Lekezeltem a lábam amennyire tudtam és örültem, hogy nem egy kényes szakaszon estem ekkorát, hogy a szakadék alján álljak meg...:(


Tanulságos volt.


Eddig mindig hosszúnadrág volt rajtam, nem volt szabad kapocs. Most meg sortban túráztam.


Innentõl kezdve kicsit nyögvenyelõs volt a túra, rettenetesen fájt végig a meghúzódott combom, de Makkosmárián vigasztalódtam egy Balaton-szelettel...:)


Az ellenõrzõpontokon mindenhol volt valaki, ez sokkal jobban szervezett volt, mint a múlt heti, pedig árban nem került többe.


Íme a bizonyíték, hogy lehet korrekt áron, ellátással együtt is tisztességesen túrát szervezni.


A célba 12 40-kor értem be, köszönhetõen annak, hogy minél gyorsabban igyekeztem menni, annál kevésbé fájt a lábam. Bezzeg, ahogy leültem tarolni a zsíroskenyerek között, azonnal jelentkezett. Benyomtam három kicsi szelet kenyeret, ittam két pohár vizet, aztán irány haza.


Köszönöm a szervezõknek, hogy a balesetemtõl eltekintve, amit magamnak köszönhetek, egy nagyon jól megszervezett túrán vehettem ismét részt.


nemethlaci


 

 
 
A Város PereménTúra éve: 20132013.04.14 17:16:20

2013. április 13.


Kicsit késve ébredtem, ezért kutyasétáltatás után rohantam Hûvösvölgybe, hogy nevezhessek.


A nevezés gyors volt, az ár is megfelelõ. A kapott itiner gyönyörû, bár azt megjegyezném, hogy többen félreértelmezték a túra alatt. Sajnos fekete-fehér, én szívesebben nyomtatom ki magamnak itthon színesben, ezt lehetõvé kellene tenni, ha javasolhatom.


Ami nem tetszett: többször jeleztem már szervezõk felé, hogy a túra elõtt pár nappal vegyék fel a kapcsolatot az illetékes közúti jármûszolgáltatóval. Pl. BKV, Volán.


Ha jelezzük feléjük,hogy az adott járaton, adott napon jelentõsen megnövekedett forgalom várható, akkor rajtuk múlik, hogy alkalmazkodnak-e.


Az  zsúfoltság, ami a 64-es buszon volt, érthetõen váltott ki ingerültséget a helyi lakosok között, pedig egy kis odafigyeléssel megadhattuk volna az esélyt a BKK-nak, hogy felkészülhessen.


A kiindulóponthoz az út gyönyörû, az egész túráról elmondható, hogy ebben a tavaszias idõben kifejezetten szép a látvány végig.


Az elsõ meglepetés Virágos-nyeregben ért, a megszokott büfé zárva volt, helyette Füli nyitott lakókocsi büfét. Ittam egy kólát és a megtervezett szendvicset kényszerbõl kihagytam. Itt a sárga jelzés egyáltalán nem volt megtalálható, elsõ rossz pont a szervezõknek, hogy nem szalagoztak.


A második meglepetés az Újlaki-hegy aljánál ért, ahol jelezte a pontõr, hogy ne menjünk fel, mert az Erdészet jelezte, hogy veszélyes az út és nem javasolja.


Ilyennel még nem találkoztam ugyan, de szót fogadtam és mentem a mutatott úton.


Hûvösvölgyig ismerõs terep, tovább a Kaán kilátóhoz, és a Hárs-hegyen ért a következõ meglepetés. Kellemetlen meglepetés, de ez véletlenül sem a rendezõk számlájára írandó...:)


Nem tudom milyen rendezvény volt, de legalább tizenegy, fiatalokból álló csoporttal találkoztam, amíg elértem Szépjuhászné állomásra.


A tizenegybõl kettõ volt, amelyik kúltúráltan viselkedve normálisan ment, a többi ordított, mint a fába szorult féreg, többen ittas állapotban már ebben az idõpontban is. Marmonkannákban hordták fel a hegyre a bort, rekeszekben a sört, nem volt ritka a kézben tartott unicomos, vagy egyéb röviditalos üveg.


A kirakott tûzrakó tilalmat hirdetõ táblák ellenére a csikkeket messsze hajították, kettõt én tapostam el.


Ez a magyar ifjúság krémje? Iszonyat...............................


Ettem egyet a büfében Szépjuhásznénál, tovább a sárgán itiner szerint. Csacsi-rétnél elõ kellett vennem a térképet, mert nem volt jelzés, csak jóval késõbb. Láttam a tavalyi túrabeszámolóknál is jelezték, hogy helyenként a jelzéseket szándékosan megrongálták, szerintem a szervezõk nem járták be az útvonalat, úgy gondolták, kijelölt útvonal, csak nem lehet eltévedni.


Jelzem: lehet.


A másik problémám a távolság. Az egyik túratárs a kis ketyeréjével mérte a távot, szerinte 28 km volt.


Régóta gondolkozom azon, hogy  miért nem születik egységes távolsági és magassági nyilvántartás a túrákról. Ha megnézem a zöld20 túrát, meg a tojás 20 túrát, ugyanaz az útvonal, mégis eltér a hossz meg a magasság...


Ha beadom mondjuk a bronzfokozatú természetjáróra az adatokat, akkor meg az MTSZ-ben valaki egyesével ellenõrzi és kiderül, mennyit fogad el belõle....:) Születik egy harmadik eredmény...:)


Javaslom, minden teljesítménytúrát hitelesítsen be az MTSZ, és az ott elfogadott adatok legyenek a mérvadók.


A célba kevésbé fitten érkeztem, sajnos, féltávtól jelentkezett a vádlimban a görcs, persze, magnézium a nagy rohanás miatt otthon, az asztalon...:)


Jutalomfalatok, nagyon kedves fogadtatás, oklevél, kitûzõ, bélyegzés a Budapest Kupába. Egy szendvics le, rá az üdítõ, aztán a busz.


Összességében ár-érték arányban a nehézségek ellenére is elégedett voltam, köszönet érte a szervezõknek, akik szerintem létszámgondokkal küszködnek...:)


Sok kitartást kívánok nekik!!!!


nemethlaci

 
 
Budai TrappTúra éve: 20132013.02.24 20:19:07

5 éve indultam elõször ezen a túrán.


Nem sok minden változott, ami igen, az számomra nem túl kedvezõen.


Kezdõdött a kellemetlen meglepetéssel, ami az én hibám is volt részben, miszerint 1400 Ft a túra. Persze, hazudhattam volna, hogy kedvezményt kapjak, nem ellenõrizték.


Elméletileg TFSZ tag vagyok, de nem kaptam még idén értesítõt tõlük, amikor benn voltam januárban, még nem lehetett tagságit fizetni...


Lényegtelen, kifizettem, elindultam.


Az útvonal a megszokott, 7 30-kor indultam és az erõs havazás ellenére is jókedvûen gyalogoltam.


Elég volt egy óra a hóban, latyakban, hogy immáron nem elõször a pokol kénköves poklára kívánjam azt az eladót a Hervisben, aki rám sózta a Kilimanjaro bakancsot, mint téli túracipõt... Akár strandpapucsban is mehettem volna, az sem engedi át jobban a vizet.


Pénzem meg nincs még egyre...


Mire felérek a túristaház romjaihoz szokás szerint ázik mindenem. Már megszoktam. Vízálló kabátom nem engedi át a vizet, de kíválóan magába szívja. Belülrõl meg nem engedi ki az izzadtságot, úgyhogy nincs rajtam egyetlen ruhadarab, ami ne lenne vizes...


Mit vizes, facsarni lehet belõlem a vizet és még hol van a vége...


A mosolyom nem halványul, irány Nagykovácsi, a meredek lejtõn óvatos léptekkel, elõzõ héten nagyot estem a Zöldön, érzem a jobb lábamban a forgót, kisebbeket tudok jobbal lépni, mint ballal.


A faluban õrült autós padlógázzal elhúz mellettem, lefröcsköl hólével, majd kétszáz méter múlva a másik irányból ismétel...


A sofõr szemmel láthatólag jól mulat, mellette a szõke "hölgy" biztos meg fogja a bátorságáért jutalmazni...


Emelkedõn fel, irány a Vöröspocsolyás-hát, a kitaposott ösvényrõl letérni sem lehet. Kicsit zavaró, hogy nincs pontõr, de a Fekete-fejen kárpótolnak érte. Érdekes módon a Petneházy-lovastanya melletti egyenes szakaszon csúsztam el, akkorát estem, hogy majdnem leesett a hangtól a kerítés.


Megint a jobb lábamra, reccsent a térdem...


Szerencsére az adrenalin vitt tovább, az emelkedõt is legyûrtem, bár tõlem megszokott, hogy aki csak néz, az azt látja, hogy 50-100 lépésenként egy vénember a botjaira görnyed és a fenekén próbál levegõt venni...:)


Újra lefelé Fekete-fejrõl, a jobb lábam már újra bemelegszik, tudok tempósabban menni, aztán a Hárshegyi-körútra is felkapaszkodom. Ott jött a mélypont, még a magammal vitt müzliszelet sem tudott feldobni. Mire elértem az ellenõrzõ pontra, azon gondolkodtam, jelzem, hogy Hûvösvölgyben felszállok a villamosra, elmegyek a Széll Kálmán térre és bánatomban telezabálom magam abban az új étteremben a Meki mellett...:)


Aztán a sárga sávon, az úttörõvasút lefagyott lépcsõjén megint megcsúsztam és pokoli dühös lettem magamra. Ez a düh kitartott egész az Újlaki-hegyig. Fenn a csúcson nem volt pontõr, el is határoztam, hogy rettenetes ledorongolás lesz, ha nincs pontõr, mert nem tartottam tisztességesnek, hogy felküszködjük magunkat azon a meredek emelkedõn, megmásszuk a hegyet azért, hogy még egy plecsnit se kapjunk.


Aztán visszaszívtam mindent, aminek nevezetesen két oka volt: egyrészt én gyalogolva majd megfagytam abban a szélben a csúcson, nemhogy valaki ott álljon órákat a túrázókra várva. Másrészt ott volt a pontõr, kicsit lejjebb és nagyon fázott...


Mire beértem Virágos-völgybe, már nagyon fájt a lábam, rég nem az izmaim vittek, hanem a makacs akarat. Utolsó, általam retttenetesen utált lejtõ, aztán végig az utcán és cél. Miután mindenem tocsogott a vízben, ezért nem fogyasztottam el a virslit, mert féltem, hogy tüdõgyulladást kapok, amíg legyaloglok a buszhoz, ami vagy másfél kilométer.


Persze, az orrunk elõtt ment el.


Aztán a következõre fel, irány haza, forró fürdõ, elalvás a vízben, ébredés, tusolás, Neocitran megelõzésképpen és rengeteg folyadék.


Összességében 7 óra 10 perc alatt tettem meg a túrát, nagyon élveztem a nehézségek ellenére.


Amiért nem fogok indulni többet, az az ár. Nekem nem éri meg 1400 ft-ért benevezni. Több túránál is olvasom most, hogy szeretnének visszatérni a teljesítménytúrázás alapjaihoz, amikor is nem volt ellátás.


Igaz, de nevezési díj is alig...


Ennyi pénzért Milka csokai meg üdítõ is bele kellett volna férni, de nem akarok más zsebében turkálni.


Voltam pontõr TTT túrán, a Róka-hegyi kõbányába saját költségen vittem ki több láda gyümölcsöt, meg ásványvízet, hogy támogassam a túrázókat a nagy melegben.


Meg máskor is, de mindegy, nem ez a lényeg. Egyszerûen aránytalanul soknak tartom a nevezési díjat.


Ha ez így marad, akkor jövõre annyi fog történni, hogy leszállok a vonatról, inkább buszról, mert szerintem 2020-ra sem készülnek el a pályafelújítással, és nevezés nélkül a saját örömömre végigmegyek.


Lehet, hogy lemaradok a sportszeletrõl, sebaj, viszek magammal. A kitûzõt meg majd visszaveszem a gyerektõl...:)


 

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár