Hûvös esõillat fogad Szépjuhászné nyergében ezért igen sietõsre veszem a rajtot. Olyan gyorsan történik minden. Öt perc sem telik el attól,hogy leparkoltam az autómmal és már úton is vagyok a Nagy-Hárs-hegyi kilátó felé. Meglepõdöm ahogy kocogok felfelé az egyre erõsödõ emelkedõn mert sárnak szinte nyoma sincs,csak a vízlefolyások nyomai jelzik a tegnap délutáni felhõszakadást. Gyors pecsét a ponton és már húzok is lefelé a sárgán. Hûvösvölgy környékén kicsit sárosabbá válik az ösvény de biztonságosan járható az út. Negyedjére vagyok a túrán de egyébként is nagyon ismerem a környéket ezért a túra során szinte elõ sem veszem a leírást. A Határ-nyereg után nekiugrom a meredek emelkedõnek. Egy nagy lélegzetvétel az egész. Ismerlek én téged nem tudsz rám ijeszteni! Mondogatom magamban... :) Az Újlaki-hegy tetején készítem el az elsõ képeimet. A János-hegy alig-alig látszik ki a felhõk felett. Mint egy kisgyerek a kerítés mögött úgy ágaskodik,hogy bepillantson az alatta elnyúló völgy ködáztatta nyugalmába... Elõre félek mekkora sár lesz a sárgán a Virágos-nyeregig. Elõször reménykedek de aztán csak arcon csap egy nagypofájú tócsa amely az út teljes terjedelmében büszkén pöffeszkedik. Szerencsére itt van nálam a túrabotom,és a pofára esés határán egyensúlyozva valahogy túljutok a tócsa szélén. Gyors pecsét és futok tovább a sárgán. A Kötõk-padja mindig megállásra kényszerít,így készítek pár fotót,de gyorsan tovább indulok mert már a számban érzem a hagymás zsíros-kenyér ízét a Jegenye-völgyben. A ponton hihetetlen ízlésesen terített asztal fogad! Még az esztétikumra is adtak a rendezõk,hiszen úgy sorakoznak a zsírosdeszkák,hagymával megrakottan pirospaprikával kiszínezve mintha ez lenne a legpompásabb fogás amivel az ember megtölthetné a gyomrát! :) Bevágok 3 zsíroskenyeret jó sok lilahagymával plusz készítek emlékbe pár képet a kissé vonakodó ámde nagyon kedves rendezõkrõl. Kicsit gyalogolok mert nem szeretném ha kaja visszajönne. A Solymári úton átkelve még benyomok pár csokit és megtámadom a Zsíros-hegyet. Soha nem szerettem ezt a részt így hamar túl akarok jutni rajta. Az a helyzet,hogy amikor felérsz az emelkedõn akkor még sokáig unalmasan kígyózik az ösvény a hajdanvolt zsíroshegyi túristaház romjaiig. Itt egy kis nyújtást tervezek,de nincs kedvem megállni. Közel a Nagyszénás és imádom azt a környéket. A csúcs környékén ködfelhõ fogad és szinte semmit nem mutat magából a táj. Így emlékeim között turkálom... Bár már vagy 20x voltam itt fenn,nem lehet megunni :) A Kutya-hegy környéki erdõ az egész Budai-hegység egyik legmélyebb,legsejtelmesebb rengetege. Sûrû köd táncol az ezüsthasú fák között ahogy magam mögött hagyom ezt a mély vadont. Ahogy kiérek az erdõbõl olyan mintha felkapcsolták volna a villanyt! A Nap még mindig ott bujkál a felhõk között,de nagy a kontraszt. Újabb pecsét. Itt mindenképpen le akarok nyújtani,de mégis tovább állok. Majd Telkiben. Újabb csodaerdõn vágok keresztül és elkészítem a túra legszebb fotóját... Az erdõ mindig esõ után a legszebb. Tavasszal üdén zölden. Telki. Takaros sváb falu. A központban, mint tavaly megint valami rendezvény utózöngéi hallatszanak. Kocsmánál kinn áll a pontõr, csak egy pillanatra állok meg. Minél hamarabb magam mögött akarom tudni a házakat. Ahogy megyek fel a sárga kereszten megintcsak rácsodálkozom milyen szép a magyar erdõ... Jártam már jó pár helyen az Alpokban,megmásztam már pár hegyet,s a maga fekete komorságával tart fogva a Tátra szépsége de a bölcsõm itt ringat el a mély magyar erdõk mélyén... Zöld háromszög... ismerõs az út mint a tenyerem... A Tarnai pihenõ örök kedvenc marad még azokból az idõkbõl amikor elõször jártam itt a kilencvenes évek elején egy õs Meteor 50 túrán... A dolomit szikes talaján vadvirágok billegnek a gyenge szellõben és a szemközti hegyoldalon egy fenyõerdõ hívja magára a figyelmet. Annak ellenére,hogy futok azért megörökítek egy-egy szép pillanatot... Hamar túljutok a piros háromszögön is és a piros sávra kanyarodok amely szintén jól ismerõs utacska. A Vörös-pocsolyánál van a pont. Váltok néhány szót a személyzettel. Megosztom velük a Hokáról szerzett tapasztalatomat,de nem idõzök soká hisz olyan közel a cél!... A Fekete-fej elõtt kissé kiszáradok. Közel 6 órája vagyok úton és csak 1,5l fizet ittam. A bajból a két önzetlen pontõr ment ki. Szinte egy szusszra lehúzom a fél liter ásványvizet. A Fekete-fejre egy sziklás meredek ösvény vezet fel. Szeretem mert errõl az oldalról igen rövid,pár perc az egész. Gondolatban már a célban járok. Még egy utolsó emelkedõ a Hárshegyi körútig és ott vagyok,a túra Kisvasút állomáson felállított céljában. 13:09. Ami azt jelenti,hogy 6 óra 24 perc alatt teljesítettem az 50km.-es távot. Egyéni legjobb,pedig világ életemben utáltam futni! :D Felkérnek,hogy írjak a túra emlékkönyvébe. Fáradozásomért egy ajándék kulcstartót kapok iránytûvel! Tényleg le a kalappal a rendezõk elõtt! Annyira érezni mennyire szívbõl csinálják ezt az egészet... Be kell vallanom,hogy az egész túráról nem a hegyek,erdõk látványa maradt meg legkedvesebb emléknek,hanem ezeknek az önzetlen embereknek a munkája,lelkesedése,kedvessége... Méltó a hagyományokhoz,egy 25 éve rendezett túra múltjához... Zárásként egy könyv hívogat... Sokszor szemezgettem már vele: KÉK - Túranapló kezdõ Kalandoroknak. A szerzõ ott áll a könyvek mögött. Olyan régóta álmodozom,hogy egyszer majd én is... elindulok a Kéken végig a Pannon-hegyek hullámain. Keresztül az országon. Én és az Út. Én és a... mi is? Mi hajt mindig új utakra, új kalandok felé?... A pénztálcámban kotorászok... kezembe szórom az összes apróm. A könyv akciós de még így is hiányzik pár száz forint. Mindenem otthagyom. Viki megenyhül. Örömmel veszem a kezembe a könyvet. Köszönöm Nektek! :) |
