Túrabeszámolók
|
|
Mivel már 7. alkalommal teljesítettem a Petõfi 40 km-s távját és még egyszer sem írtam róla, ezt most pótólom. Szép, bár kissé borongós idõre ébredtünk, de az idõjósok nem ígértek a mai napra csapadékot, így bátran vágtunk neki. Reggel fél 7-re értünk a rajt helyszínéül szolgáló Közúti Szakgyûjtemény épületéhez, ahol már rajtoltak a 70-s táv indulói és gyülekeztek a többi távra indulók. Gyors és zökkenõmentes regisztráció után már fel is pattantunk a buszra, amely kiszállított minket a tényleges rajt helyszínére az izsáki RK plébániához. Itt gyors stempli és 7:18-kor már rajtoltunk is. Mivel én kicsit futósra vettem a figurát, a Kolon-tavi ellenõrzõ pontig szinte minden elõttem indulót utolértem, így nem volt tülekedés a pontnál. Az elmondható, hogy minden pontos lelkes és kedves ifjoncok voltak, akik pontosan és bátorítva igyekeztek a túra további távját könnyedebbé tenni. Szerencsére belvízzel elöntött területekbe nem kellett belefutnunk (jó fekvésnek köszönhetõen), de az elõzõ napi esõ sokat segített a talaj járhatóságában. Soltszentimrét elhagyva igaz megerõsödött a szél, de ez csak a Csonka-torony lefordulójáig tartott, mivel itt már hátulról segítette az sporttársakat. A Csonka-toronyhoz érve futottam össze az izsáki Faragó Gáborral, aki fiatalokat meghazuttoló teljesítménnyel utasította maga mögé a túratársakat és a kilométereket. Személy szerint én sokat köszönhetek neki a támogatásért és az együtt töltött kilométerekért. A következõ EP a Szücsi-erdõnél volt, ahol becsatlakozott a 20 km útvonal is a mi útvonalunkba, és innen együtt vezetett be a célig. Kezdeti tempómat folytatva sikerült kikerülnöm a rövidebb táv indulóit, és az EP-n, nem kellett különösebben sok ember miatt sort állni. Bár igaz, nem is kellett volna, hisz minden ponton min. 3 fõs személyzet volt. Az István Borház szolgáltatása minden évben a túra fénypontját jelenti az „idõsebb” túrázók körében, hisz a többféle bor kóstolása önmagában jelentõs felüdülés a megtett út után, és jólesõ lendülettel ruházza föl a maradék távra az embereket. Köszönjük utólag is a vendéglátónak és a szervezõnek is. Utolsó pontként Petõfi szülõháza szolgált, ahol a hölgyek pontosan és precízen osztogatták az utolsó begyûjtésre váró pecsétet. Innen már csak 1,6 km a cél, és még volt 12 percem, hogy beérjek 5 órán belül. Na akkor fussunk neki. Gyorsan fogyott az út, de a végére kezdett elfogyni minden energia. Egy-két túratársat bátorítva még így a cél elõtt, sikerült 12:14-re beérnem, így 4 perccel 5 óra alatt maradtam. A célban a kis hölgy, aki a végpecsétet adta mosolygott (bár sok munkája volt, mivel akkor érkezett be szinte az összes 20 km-s induló, javaslatot teszek Neki + ötösre J) és gratulált, ráírta az idõt és továbbküldött az elismerõ oklevelet adó a személyzethez. Itt megkaptunk a megérdemelt kitûzõt, oklevelet, csokit és elismerõ kézfogást. Ezután következett az energiaveszteséget pótolni hivatott friss és nagyon finom tea, zsíros-vajas kenyér, roppanós lilahagymával. Összességében egy jól szervezett túrán vehettünk részt (ezt igazolja az 1030 induló is), ahol mind a rendezõ, mind az ellenõrzõ személyzet kedves és közvetlen volt. Köszönjük Döme Géza kolléga, és mindenki, aki hozzájárult a sikerhez. Jövõre reményeink szerint találkozunk. Üdvözlettel Szabó Zsolt Kecelrõl
|
| | |
|
Az idei Strázsa túra ismételten szép idõben és magas logisztikai szervezésrõl tett tanúbizonyságot. A pontokon mosolygós, közvetlen és segítõkész pontõrök segítették a túrázókat, a fáradtság orvoslására almát, vizet, csokit, narancsot és amit nehéz ûberelni töpörtyûs pogácsát (megjegyzem nagyon finom volt) szolgáltak fel. Az útvonal nem maradt el a beharangozottól, keveredtek az erdõk, mezõk és a ligetes rétek. A belvíz miatt igaz kicsit módosult az útvonal (eltérés nem volt több 20 méternél), de a tökéletes szalagozás miatt (szemeim elõtt látom, hogy Asbóth Gyuri veregeti a vállát J) senkinek sem kellett sáros, vizes lábbal gyalogolnia. A Strázsa-hegy megmászása maga volt a kihívás, hiszen a sok sík vagy közel sík táj után egy hirtelen csúcshódítás következett, amit a futóhomok folyása megnehezített. A költészet napjára való tekintettel a szervezõk nagy hangsúlyt fektettek a Dörmögõ háznál kialakított ellenõrzõ pontra, ahol József Attila gyermekkorában sokat tartózkodott. A célba érve a rendezõség boldogan és elismerõen várta a megfáradt vándorokat, és a célbélyegzés után zsíros kenyérrel, teával, babgulyással és kunsági parasztlángossal kínálták a túrázókat az elvesztett kalóriák pótlására. Külön megemlítendõ, hogy a volt laktanya egyik épületében került kialakításra egy emlékszoba (amely a volt laktanya életét hivatott bemutatni képekben, ereklyékben, írásokban), melyet a érdeklõdõ túrázók vezetõ segítségével megtekinthettek.
Összességében a túra kifogástalan volt (ezt sok embertõl hallottam), mind ár-érték arányában, mind az útvonal tekintetében. Zárásként újra kiemelném a szervezõk, segítõk és nem utolsó sorban a pontõrök munkáját. Köszönöm, hogy itt lehettem/lehettünk, remélem jövõre újra STRÁZSA.
Üdv Kecelrõl |
| | |
| |
|
Strázsa 35
Tereptúra a harckocsiúton.
Nem volt kérdés, hogy a mai napon merre megyek túrázni, hiszen még áprilisban megbeszéltük Asbóth Gyurival, ha lesz túra ott a helyem/helyünk. Sikerült elõneveznem és örömmel vettem, hogy a 35-s távra már a 11-s sorszámot sikerült megkapnom. Fél 7-re értem a laktányához, ezután a rendezõ úr és a polgármester úr rövid köszöntõje után a helyi ifjak egy kis meglepetéssel készültek a lelkes túrázóknak. Ezután indult a túra. 7:30-kor sikerült elrajtolnom. Szép idõnek néztünk elébe, hiszen már reggel kivirított a napocska, és a nap folyamán nem is igazán adta alább. Szerencsére sikeresen hagytam magam mögött az ellenõrzõpontokat és itt-ott egy-egy túratárssal kerülgettük egymást. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Kunadacsi horgász-tó és a Strázsa-hegy közötti 12-s szakasz elég nehezen volt viselhetõ ebben a nagy melegben frissítõ nélkül. De túléltük. A Dörmögõ ház portáján ismételten felfrissülve és megtekintve híres költõnk nagyapai házát, újult erõvel indultunk tovább. Innentõl csak úgy koptak a kilométerek a cipõ alatt, és sikeresen 5:35 perces eredménnyel be is értem a célba. Örömmel vettem, hogy amikor befutottam, Döme Géza kolléga és egy ifjú túrázó pár örömmel és tapssal fogadott.
A papírmunka után jól esett a babgulyás és a kunsági parasztlángos (megjegyzem nagyon finomak voltak).
Összegezve:
Szervezés, szervezõk, pontõrök: maximális 5
Útvonal: 5
Elletás:5
Remélem jövõre ugyaitt is ugyanilyen jó szervezõkkel és lebonyolító személyzettel, de annál több turázóval találkozom.
Köszönök mindent.
Üdv dimitrov Kecelrõl |
| | |
|