Túrabeszámolók
|
| Demeter | Túra éve: 2008 | 2008.04.23 16:32:03 |
|
Demeter 25 MTB
A Demeter egyesület elõször szervezte a kerékpáros túráját a gyalogos teljesítménytúrától eltérõ idõpontban gondolva arra, hogy lehet olyan túrázó, aki mindkét változatot kipróbálná. Helyi ember lévén nem volt gondom az rajt/cél megközelítése, csupán a szürke, felhõs égbolt látványa hatott egy kicsit riasztólag. Mivel idén még nem ültem biciklin, ezért a 25 km-es MTB-s távot választottam. A hosszabbik MTB-s táv 50 km volt, illetve volt egy 60 km-es országúti változat is.
A nevezés közben kaptam egy kis ízelítõt a késõbbiekben várható idõjárásból. Ez kb. 5 percnyi esõt jelentett. Miután 9-kor elindultam, egy kis aszfalt-földút-aszfalt kombináció után kiértem a városból és szántóföldek között bicikliztem. Meglepve tapasztaltam, hogy a repce már milyen szépen sárgállik. Rövid tekerés után máris a Németkérre vezetõ országutat kereszteztem és hajtottam tovább a Vörösmalom felé. Elõször szõlõk mellett haladtam, majd hamarosan beértem a Vörösmalom-völgybe. Közben egy lejtõn nyulak futottak ki elém az útra, majd ijedten iszkoltak vissza a bozótosba. Mielõtt a horgásztóhoz értem volna egy szürkemarhacsorda állta utamat. Szerencsémre a gazdáik, éppen terelték õket így némi várakozás és fotózás után szabaddá vált az út. Rövid tekerés és máris a tóparton voltam, ahonnan egy fahídon lehetett bejutni a tó közepén lehorgonyzott (lecövekelt) bárkára, ahol az 1. ellenõrzõpont volt. Sosem jártam még ezen a helyen, meglepõdtem, hogy milyen szép. Itt pecsét és a rajtban kapott italjegy leadása után szabadon választott üdítõ volt a jutalmam. Ennek elfogyasztása közben eleredt az esõ, illetve utolért egy túratársnõ, aki ugyan elõttem indult el, de egy útelágazásnál rossz irányba ment, ezért rátett néhány km-t a távra. Innen együtt indultunk tovább és kellemes földúton bicikliztünk be Dunakömlõdre. Itt találkoztunk egy 50 km-es távon induló kollégával, aki egy kicsit elnézte az ellenõrzõpontot. Némi emelkedõ, egy kis földút és máris a 2. ep. következett az egyik utca legutolsó házánál. Itt nem volt pontõr, szúróbélyegzõvel kellett igazolni a megjelenést. Ekkorra már rendesen rákezdett az esõ. Innen hosszú lejtõ Dunakömlõd fõutcájára, majd rövid, de meredek emelkedõ fel Lussoniumig a római kori erõd romjaiig. Itt volt a 3. (utolsó) ellenõrzõpont. Csoki volt a jutalmunk. Rövid nézelõdés után indulás tovább, szerencsére az esõ elállt. Sajnos azonban a Kömlõdrõl kifele vezetõ földutat eléggé eláztatta, azért az agyagos sár miatt némi kerékpártolás, majd a tetõre felérve a sár nagyobb részének eltávolítása következett. Itt a túra szervezõi beletettek egy kis kerülõt az útvonalba, hogy egészen a löszfal szélérõl csodálhassuk meg a panorámát, amely most is nagyon szép volt, csak sajnos a párás, borús, esõs idõ miatt kissé szürke volt minden. Készítettünk néhány fotót a Dunáról, illetve a túlparti falvakról, majd továbbindultunk a cél felé. Paks fõutcáján végigtekertünk, egy kis emelkedõ és délre már a célban voltunk. Itt gratuláció, oklevél, kitûzõ, és zsíros kenyér várt ránk.
Sajnos a 25-ös távot csak ketten teljesítettük, az 50-es távot pedig hárman tekerték végig. A szervezés kitûnõ, az út végig szalagozva, el sem lehetett tévedni - vagy mégis ? :))), a nevezési díj barátságos (szerintem még a szolgáltatásokat sem fedezi), a szolgáltatások jók. Az utak kellemesen járhatóak nem kell nagy tereprutin a végigtekeréshez. A táj változatos még ezen a rövid távon is nagyon sok látnivalót érintettünk, a szintidõbe is bõven belefért a fotózás, nézelõdés. Igaz, hogy az idõjárás nem fogadott a kegyeibe minket (a 60-km-es országútiak kb. 20 fõs csapata még jégesõt is kapott), de így is kellemes túra volt. Kívánok a szervezõknek legközelebbre jó idõt és több résztvevõt!
|
| | | | |
|
|
Rövid összefoglaló a 2007. évi túrákról
Teljesített ttúrák: 23 (2006.évben: 21)
Össztáv: 1019,3 km (797,4 km)
Összszint: 24142 m (20461 m)
Átlagtáv: 44,3 km (38 km)
Leghosszabb: Mecseki Dupla Maraton (83,9 km)
Legrövidebb: Hamuház 25
Legsíkabb: Éjszakai Sóút Extra
Legmelegebb: Galga 50, Mezõföld 60
Az egyik legkellemesebb meglepetés: A Bartinán alig volt sár! (A megszokotthoz képest.)
Talán a legkellemetlenebb meglepetés: A Mecseki Dupla Maratonon Magyarhertelend utáni jelöletlen szakasz. (Azért a sötétség ellenére leküzdöttük!)
Az egyik nagy vágyam beteljesülése: sikerült eljutni a Wass Albert túrákra.
Köszönet minden szervezõnek a túrákért, minden régi és új ismerõs túratársnak a társaságért!
Külön köszönet a Pro Pátria Túraegyletnek a Jókai túráért és Vígh-Tarsonyi Lacinak az Istenszéke 35-ért !
Mindenkinek jó túrázást !
|
| | | | |
|
|
Jókai 55
Utazás a tavalyi séma szerint busszal Bp.-rõl. Debreceni barátom Berettyóújfaluban csatlakozik hozzánk. Útközben Nagyváradi vár, majd a Dregán völgyi víztározó megtekintése. Nagyváradon egy kis kellemetlen intermezzó (sérülés, orvos keresése), ami végül szerencsésen zárul. Sajnos késõ esti érkezés Kolozsvárra a Brassai Líceumba. Vacsoraként valami hamburgerféle egy gyorsbüfé jellegû helyen. (Udvarias kiszolgálás, ehetõ kajával - csak én kifejezetten nem szeretem az ilyen jellegû helyeket és ételeket.) Alvás a tornateremben. Párom hasznát veszi a magammal vitt füldugóknak, én anélkül is jól alszom. Reggel szakadó esõre ébredünk. (Tavaly szintén esõs volt a reggel,) A busz kivisz minket a rajthelyre. Itt találkozunk még néhány magyarországi ismerõssel, akik nem velünk utaztak. A nevezés után nekivágunk az útnak. A leírás és a tavalyi emlékek alapján nincs nehéz dolgunk a tájékozódással. Sajnos még mindig esik az esõ, az erdõben óriási pára. Az út kellemesen emelkedik, komolyabb sárral nem találkozunk. (Komoly sár: pl. 2006-os Bartina túra.) Aztán az 1. ellenõrzõ pont (Mikesi házak) után már nem esik az esõ. Titkon bízunk benne, hogy talán nem is fog esni a késõbbiekben. Kellemes erdei úton megyünk tovább, lassan elérjük a 2. ep-t. Innen hamarosan nyílt terepre érünk, és örömmel vesszük észre, hogy kezdenek az égen a felhõk felszakadozni. Úgy tûnik az idõjárás velünk van. Dombos nyílt terepen haladunk, balra látjuk a tordai országutat, szembe elõttünk feltûnik a Tordai-hasadék vége. Közben a legelõn pásztorkutyák hada vicsorog ránk és adja tudtunkra hangos ugatással, fenyegetõ morgással, hogy ez az õ területük. Összetömörülünk kisebb csoportokba, így aztán hamar rájönnek, hogy nem mi leszünk a reggelijük. Némi saras út után elérjük a tordatúri országutat, amin begyalogolunk Tordatúrra. A falun áthaladva máris a Túri-hasadéknál találjuk magunkat. Eltekintve attól, hogy a falu felõli végét szeméttelepnek használják, csodálatos látványban van részünk. Itt egy kicsit elidõzünk, kisétálunk a hasadék szélére, fotózgatunk. Meglepve tapasztalom, hogy a túlsó oldalon, a hegy tetején szélerõmûvek lapátjait látom forogni. Ezek tavaly még nem voltak. Aztán továbbindulunk az ell.pont felé. Itt többen elkavarodnak, mert az autópálya-építés miatt a tavalyi helytõl kicsit arrébb került az ep. Rossz érzés látni, amikor a szinte érintetlen tájat munkagépekkel dúlják fel. Tovább gyalogolunk Szind felé, útközben megismerkedve egy erdélyi túratárssal, aki a tavalyit kivéve eddig minden évben végigjárta a Jókai túrát. A faluba beérve az EKE kulcsosházánál van az ellenõrzõ, etetõ, itató pont. A leírás szerint 25 km van mögöttünk. Kicsit megpihenünk, cipõt, zoknit igazítunk, eszünk finom szenvicset (a szomszédos Magazin Mixt-bõl beszerzett sörrel leöblítve) majd továbbindulunk. Pár km múlva elérjük a Tordai-hasadék bejáratát. Végigmegyünk a hasadékon, többször megállva, hiszen a csodálatos látvánnyal nem tudunk betelni. Útközben találkozunk egy csapat önkéntessel (csupa erdélyi magyar), akik egy akció keretében szedik össze az eldobott szemeteket. Pár szót váltunk velük, és szomorúan konstatáljuk, hogy az arra járó kirándulók nagy része nem áll azon az intelligenciaszinten, hogy ne szemeteljen. (Sajnos ez Magyarországon is igaz.) Kiérve a hasadékból ellenõrzõpont (28 km), majd cipõt a nyakba és átkelünk a Hesdát patakon mezítláb (a tavalyi hagyományt folytatva - egyébként nagyon kellemes lábfrissítõ). Utána nekivágunk egy meredek emelkedõnek (kb 380m/3km) a Monasztéria-tetõ felé. Az emelkedõ végén nagyon szép kilátás a hasadékra, a környezõ tájra és a távolabbi hegyekre is. A fennsíkra felérve karrmezõn haladunk, váltunk pár szót a pontõrrel majd gyalogolunk tovább. Továbbra is csodálatos táj tárül elénk,a távolban havas hegycsúcsot is megpillanthatunk Útközben utolérjük és le is hagyjuk a társaság azon részét, akik Szindrõl indulva egy rövidebb távon, vezetett túra keretében mennek Torockóra. A következõ ep-nél nincsen senki (betegség miatt), de ezt már a Tordai-hasadéknál közölte velünk a pontõr, így aztán lendületbõl megyünk tovább. Innen sokáig lefele haladunk egy kellemes kanyargós erdei úton. Ekkora már híre sincs a reggeli esõnek, sõt kifejezetten meleg van, érzek is egy kis holtpontot. Kiérve az erdõbõl hamarosan átkelünk az Aranyos patak hídján és pár km gyaloglás után megérkezünk Várfalvára. A táv az itiner szerint 42 km. Tavaly jóval késõbb értünk ide (éppen a pontzárás elõtt néhány perccel), a pontõrök alig akartak továbbengedni minket. Most van bõven idõtartalékunk, be is ülünk a helyi kocsmába egy rövid kis pihenõre, megeszünk egy szendvicset, iszunk azután elindulunk. Lassan kiérünk a faluból és most jön a túra másik húzós része felfelé a Székelykõre, kb 9 km alatt 630 m szintemelkedés. Tavaly az idõhiány miatt ezt a szakaszt nagyon meghúztuk, mire felértünk ki is fáradtunk rendesen. Most a normál tempónkba tudunk haladni, így már nem tûnik olyan vészesnek, de azért örülünk amikor felérnünk a Székelykõre. Ez 1129 m magasan van, bár a pont (52km) egy kicsivel lentebb található, a túrautak keresztezõdésénél. Itt a már sokszor látott, de mindig lenyûgözõ kilátásban van részünk. Most sem tudunk betelni a látvánnyal, nézelõdünk egy darabig. Aztán elindulunk lefelé a lent már látható Torockó irányába a Nagy-árkon keresztül. Itt egy nagyon meredek, jórészt köves, sziklás, nehezen járható, keskeny ösvény visz lefele, nagyon kell figyelni, mert könnyen összetörheti ez ember magát. Kb. 500 métert ereszkedünk, kb. 1,5 km alatt. Kissé lassan, de biztosan leérünk, még egy kis séta és már bent is vagyunk a faluban. A falu közepén a célban Tóthpál Tamás (fõrendezõ a Kolozsvári EKE részérõl) gratulál a teljesítéshez, megkapjuk tõle a megérdemelt kitûzõnket és emléklapunkat. Kellemesen elfáradva, ismét végigcsináltuk ezt a nagyon szép és könnyûnek nem mondható túrát. (Az 55km-t, 12,5 óra alatt teljesítettük.)
Ezúton is köszönetet mondunk a Pro Pátria Túraegyletnek, hogy megszervezték a buszos utazást erre a túrára.
Jövõre jövünk megint !
Képek: http://kep.tar.hu/birdy/50484136#2 |
| | | | |
|
