Túrabeszámolók
|
|
Szintén ebben az évben kezdtem
Mátrahegy 40
Mátrabérc (Galyán feladva)
Vitézlõ 35
Egri Bükk 30
Rákóczi 25
Körbekörbe a Regéci várvölgybe kb 25km
Kõkapú 20
Egri Bükk 50
Sajnos több nem fért bele. De remélem ez az év sikeresebb lesz.
Mindekinek aki valamilyen formában részese a teljesítménytúráknak: Boldog új Évet Kívánok!
Túrázzunk minél többet!!!
|
| | | | |
|
Kõkapu 20
2007. augusztus 18.
A regéci túra után újabb túra a Zem,plénben. Kár lett volna kihagyni.
6.15-kor indultunk a Janival és Már 7.10 kor neveztünk 2. és 3. nak. Majd 7.15 .kor el is indultunk. A kisvasút sinõppárja alatti talpfákon mentünk ki Pálházáról, Majd áttérve az aszfaltútra gyalogoltunk Kishutáig egész ütemes tempóban. Itt eltértünk a kivasúttól majd irány nagyhuta felé. Utközben csodáltuk azokat a lakóépületeket ahol jó sok fát használatk az építkezéshez. Közben fényképeztem is, néhányat. Nagyhuta végén megtaláltuk az ellenõrzõpontot egy bak betonoszlopon. Elvettük a magunk céduláit. Majd az OKT jelzést is lehagytuk és a Kék négyszög jelzésen mentünk a Paphegy felé. Az emelkedõkön elõször futva, majd sétálva nyomultunk felfelé. Közeb elkezdett szemerkélni az esõ. A Paphegy alatt zuhogásra váltott, mi meg beálltunk egy bokor alá. Itt telefonáltunk haza, hogy esik, de semmi nincs nálunk esõ ellen. Miután csendesedett indultunk tovább. Az esõs párás levegõben nehezebb volt egy picit a járás. Eszkála felé már jobb volt az idõ. Mlaka-rét nagy nehezen akart csak elénk kerülni. Itt megettük az otthoni szendvicseket, majd miután egy idõsebb túratárs utólért, mi pedig nem igazán szerettük volna ha elõttünk ér be, így Rostallónak lefelé futásnak eredtünk a Sárga sáv jelzésen. Majd többszöri megállással hamar megtaláltuk az ellenõrzõpont lapjait. Megnéztük Rostallón a vasut végállomását majd a sárga négyszögen újabb futás után 11.45-re értünk be Kõkapu kastélya elé az utlosó 1,5 km-t szintén talpfákon tettük meg. 4 óra 30perc alatt teljesítettük a 20km-t ami 4,4-es átlagnak felel meg. Megelégedetten oklevéllel és kitûzõvel felszerelve vártuk meg a kisvonatot, hogy visszautazzunk Pálházára. Ami azért érdekes, mert akkor indult az Elõzd meg a Kisvonatot! futóverseny is. Amit Bogár János mindannyiunk által ismert abaúj-zempléni Maratonfutó 26 perc alatt teljesítette, így õ valóban gyorsabb volt mint a Kisvonat.!
Jó szervezés! Gratuláció mindenkinek!
|
| | | | |
|
|
Körbe-körbe a Regéci Várvölgyben
I. Abaúj-regionális természetvédelmi egyesület Túrája
A beszámolóm elején szeretném elmondani, hogy már régóta készülök egy olyan túrára, amihez nem kell sokat autózni, lehet reggel egy picit aludni. Péntek este Érkeztem Encsre. Így elsõ olyan túrám volt amihez elõre mindent be kellett készíteni. Hallotam úgyan a a rádióban és metnet-en is megnéztem, hogy esõ az lehet szombaton, de azért reménykedtem nem hiába...
Szombat Reggel ébredés 5.30-kor azt mondja a feleségem: " esik az esõ, hallod!" Mondom neki:" csak a fel zúgását hallod" de hogy nekem legyen igazam kikeltem az ágyból és láttam száraz az aszfalt. felcsillant a szemem(5. percig tartott az öröm...) Szinte leszakadt az ég. igazi nyári felhõszakadás. NA gonddoltam lõttek a túrának. Majd 6 útán csendes esõvé szelidült...
7.30-kor ültem autóba. Fony még 20km sincs hamar odaáérek. Gibárti hidnál újra szakad az esõ. de azért gurulok tovább. A Boldogkõváraljai várat nem láttam. A gergely hegyet sem. Ne vajon mi lesz itt????
7.52-re érek fonyba. hamar megtalálom a Petõfi utcát. A parkoló autók láttán már tudom más is eljött nem csak én...
gyors nevezés( pénzt sem kértem- én meg nam adtam....)
Kaptam egy flakon vizet és irány...
Sajnos csak kocsival jártam eddig folyon keresztül, de most vajon merre kell egyáltalán indulni. Az esõ elált, de itinert nem volt kedvem olvasni, így a térképet bámultam. Hamar kiértem a faluból, jó látvány volt alattam a pincesor...
Eszembe is jutott mi lenne, ha a Kábel Team KFt. oszlopt állítan és vezetéket terítene ide mint Károlyfalvára....
Szóval kiérek a faluból de nem szipmi az a sok szemét kupac...(tenni kéne vele valamit) A polgármesterrõl és a szemétrõl hallottam valami pletyót....
Kár hogy nem vagyok Fonyi lakos, akkor tudnám merre kell meni Rezsõ bácsi kútja felé. de végül csak rájövök... Ekkor már nemcsak a bakancsom, de még a nadrág szára is nedves...( a fûszálaktól)Áldottam a fentieket, hogy annyi eszem, hogy nem a Trekking cipõben, hanem a bakancsban jöttem.
A Rezsõ bácsi kútjánál 2 fitalember pecsétel, akik a tûz gyjtással voltak elfoglalva. kiderült ifjú polgárõrök. Nagyszerû dolog.
A Gergely hegy felé elmélkedem egy keveset, majd megemlékezem a katonákról, a Borsóhegyrõl, 2006. Jan 19-érõl.
Újjab ifi pontõröket találok a fakitermelés közelében. Õk is a tûzzel próbálkoznak...
A fehérkúti vadászháznál már ropog a tûz, amikor érkezem. A pecsételés alatt a vadászházból kiszólnak tûzgyújtási tilalom van. A fiúk megjegyzik:" szakadó esõben"
Majd védelmûkre kelel, hogy annak már vége. Aztán megkapjuk a kioktatást: "akkor van vége, ha engem is értesítettek róla"( Még nem vitte fel neki senki a népszabadságot...)
Az aszfalt út felfelé ível a P jelzés elején. majd egy dózerúton lefelé haladok. A nap kezd kisütni... Még a végén szép idõnk lesz gondolatm magamban. Megcsodáltam a szárkõ tömbjét, majd haladok lefelé. Emberi hangokra leszek figyelmes. Lada Niva terepjáró. OPSZ felírattal. Polgárõr egyenruhában a Vilmányi Polgárõrök pecsételnek. A motorháztetõn kisméretû üveg Gönci barackkal töltve. A pontõrök kínálgatnak, de én nem iszom egyáltalán pálinkát. Így tovább indulok. Itt fedeztem fel hogy Mások is vannak ezen a túrán Atesking és az õ kedvese majdnem utõlérnek, akik megmászták a szárkõ tetejét is.
Szép úton haladunk Regéc felé csodálatos ahogyan kibontakotzik az erdõ ölelésébõl a kis falu.
A kocsma elõtt pecsét. Irány a regéci vár felé. Az itiner szerint nem kötelezõ. így nem is megyek fel. Az ellenõrzõ pont elõtt Ateszking felment a várba a kedvesével szinte egyzserre érkezünk az ellenõrzõ ponthoz. Itt találkozom elõször zsolt75 kedvesével. majd õk akkor fitnak be a Gáborral, amikor én elindulok Mogyoróska felé. Ekkor már éreztem, jó lenne bemenni a kollágámhoz, de mivel ez teljesítménytúra és 6 óra alatt szeretném befejezni megyek is egybõl a pecsételni. ekkortól együtt hladunk Zsolt75-el és Gáborral. Beszélgetünk különféle túrákról és beszámolókról. A következõ ellenõrzõ pontot jelzik a földre helyezett nyilak. Majd tovább haladva csodlájuk a Malompatak völgyét. Még fényképet is készítünk.
Egy Trabantot találunk a patak parton. Õ nem kelt át csak mi, és feltéve a gazdái mert egy ismerõs kis üveg a tetején árulkodott, fõként üresen. Megis találjuk a Polgárõrparancsnokot szinte friss, üde lehelettel és gyorsaággal írja alá a papirjainkat. Nekünk is buli ez a túra, de nekik is...
Hármasban tovább haladva. elég jól összezavartuk saját magunkat....
1. a patak balra elmenni nem akart, pedig úgy vártam. Gábor a Dózerútat sem vélte sehol felfedezni. így mentünk majdnem Arkáig. A gyümölcsös szélén ahol eltér a OKT jelzés megáltunk. Patak elment balra, dózerút van, a OKT is elment csak épp a 10 Pont a cél hiányzott...
gyors tanácskozás. Jobbra, avgy balra vagy vissza. Pontos térképolvasás és irány vissza.
meg is találjuk a jelzész a Zöld nyíl formájában. Majd Zsolt 75 el is mnodja, hogy õ hova tette volna...
A dózerút nekünk mást jelentett...
Végöl beértünk, ed már úgy hogy Ateszking a Kedvesével és Sanyi is megérkezett.
A fiúk söröztek. mivel én 6 éve nem sörözöm, ezért vizet kértem.
Kényelmes séta Korlát község Polgármesteri Hivatalába. Ahol mindenféle finomsággal fogadták a túrát teljesítõket. Gönci barack, sör, üditõ, Rétesek sokasága pogácsaák, sajtos rudak.
AZ Oklevelet a Polgármester Úr személyesn adta át. Köszönet a kedves gesztúsért. S azért, hogy támogatta ez a Rendezvényt. Köszönet az emléklapért amit Korlát községtõl kaptunk.
miután pihiztünk Zsolt 75,az õ kedvese, Gábor, Sanyi és jó magam, egy alkalmi stoppal, ami az egyik szervezõ NDK-s Wartburgja volt átgurultunk Fonyba. A vadászházam, már az élményeké volt a fõszerep és a Forró gulyáslevesé, amihez még kávét is kaptunk(Nem semmi!!!!)
e.mail cím cserék után idultunk haza.
Kiválóra vizsgázott a szerezõ csapat az 1 ARTE túrán. az ellátás fejedelmi. Sokat beszégettünk a jövõrõl. A következõ túrákról, s zemplén széségérõl és a II. ARTE tt.rõl ami szervezõk szerint is legalább 3 távon fog indulni. Jövõre itt a helyünk!!!
|
| | | | |
|
| Rákóczi | Túra éve: 2007 | 2007.07.08 22:02:33 |
|
2007. július. 7.
Már több mint egy hónapja nem voltam túrán, annyi minden jött közbe. De ezt a túrát azt mondtam, ha törik, ha szakad, akkor is elmegyekés megcsinálom. Az élet majdnem ezt is átírta, de nem hagytam. (bodrogközi napok, árpád túra vége.) Így legnagyobb sajnálatomra csak a Rákóczi 25 volt ebben az esztendõben megvalósítható.
Szóval Rókóczi 25.
A Jani szólt csötörtökön, hogy megyünk e? Mondtam ezt nem lehet kihagyni. Ha már mi most a Bodrogközben lakunk egy ugrása a Zempléntõl. S ha már a Bükkbe, a Mátraba elmegyünk, akkor ide kötelezõ.
Az elõzetes túranaptár szerint a 25-s 8 kor indulhat, de akkor mi nem érjük el a délutáni programjainkat. Így Reményi Lacitól elõzetesen kértünk engedélyt, hogy 6.00-kor elindulhassunk. Már 5.35kor az iskola udvaron voltunk a nevezés gyorsan zajlott. Laci hozott egy jókora faliórát és hatórakkor közölte mehettek. Hát elindultunk. Olyan jó érzés volt bennem, hogy egyszerre indulhattam a 110 és 75 os távon idulókkal, Ráadásul Komlóskáig egy utvonalon is haladtunk. Jó volt látni, a " nagyok" hogyan vágnak neki a Zemplénnek. A benzinkút után, két túratársnõnk, bekapcsolta a rakétákat, a mikor meg eltértünk a Gomboshegyi pincesor felé, akkor gyenge futásba kezdtek, azóta sem láttam õket. Hogyan is láthattam volna, hiszen belegondoltam, én már rég másfelé leszek, amikor õk még mindig a Zempléni hegyekben zuzzák a kilómétereket.
Pogánykút elõtt a szõlõk széle az esõ miatt eléggé ragadós volt. Gyors bélyegzés a fa törzsén majd irány tovább. Fiatal szõke, kedves turatársnõnk meg is jegyezte miután két turabotjával haladva másodszor is elzugott mellettünk, hogy ma még kerülgetjük egymást egy párszor. Hát igen... Csakhogy õ nem tudhatta, hogy mi csak a 25-ösre mentünk. Komlóska elõtt volt egy-két helyen ahol magasra nõtt a gyom. belegondoltam, milyen kár, hogy kevés erre a túra, meg a helyi túrista egyesület, mert akkor talán másképp nézne ki.
Komlóskán pecsét majd néztünk..., hogy indulnak meg a nagyok Pusztavár felé. Mi meg végig a falun ki a pincesoron a K+-on haladva igyekeztünk, Makkoshotyka felé. Csak,hogy valahol eltúnt a jel, mi pedig túlmenünk, Igaz így is megtaláltuk a OKT jelzéseit, de kb2-3 kilóméterrel rátettünk az eredeti utvonalra. Makoshotykán, az iskolánál még senki nem volt, így Lacival megbeszélve a kocsmában pecsételtünk OKT pecséttel. Majd kérdezték merre megyünk s egybõl a Cirkáló felé irányítottak minket. Mi meg mondtuk, nem arra megyünk, hanem Hercegkútra. Nagyon ügyesen elmagyarázták, merre menjünk, mert az szerintük a legrövidebb, mi meg mondtuk nekük is ez van az Itineben. A hercegkúti focipályán megszemléltük, hogyan készül a Zeneplém 2 rockfesztivál a focipályán.
A Gomoshegyi pincesoron elején utóért egy futó, aki 8 .15 indult 25-ösön. rövid szóváltás után elviharzott Patak felé. Mi a magunk tempójában haladva értünk a Vár portára, ahol nem volt senki, de a portásnéni szívesen pecsételt. Mondtuk neki még vagy 200 ember fog jönni pecsétért.
Majd kényelmesen visszamentünk az Iskolába. Itt Dénes rendezte a Papírokat, majd 5.50 perces szintidõvel megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt.
Jó túrán, kellemes hangulatban, teljesítettük a távot.
Remélem , hogy jövõre, amikor is a 10. Rákóczi lesz, már egy hosszabb távon tudunk majd indulni.
|
| | |
| |
|
Egri Bükk 2007. május 26.
Egri Bükk 30
A szendrõi túra után még be volt tervezve két túrám de egyéb okok, miatt meghiusult. Így már nagyon vártam ezt a napot, hogy újra a bakancsban, nekivághatok a hegynek... most éppen a Bükknek. Ami elõzetesen nehézséget okozott: egy Bükk térkép beszerzése. Tudom nem mindeki van ezzel így. De ahol én lakom itt csak egy "mezitlábas Pláza" (miniCoop) van és csak kenyér és tej van benne. Mivel a környezõ kisvárpososkban sem kaptam, így kezedett értékelõdni az a helyzet, hogy vakon vágunk bele, aztán majdnem íyg lett. Elõzetesen minden túráénak megnézem a kiírása mellett az utvonalát, s itthon fejben felkészülök, kinn a terepen mire is lehet majd számítani. Hát most semmi ilyet nem tudtam összehozni, így tényleg lutrira indultunk el. Már azt gondoltam felhívom a szervezekõt , lesz e egyáltalán túra, aztán még sem tettem.
2.30 as kelés után 3 kor felvettem a G. Janit s már robogtunk is a Bükk felé. Mivel nem akartam keresztül mászni a Bükkön autóval(környezetvédelem), ezért Eger szép városán keresztül közelítettük meg Felsõtárkányt, ahová 5.30-ra érkeztünk az Imókõ üdülõbe.
Aztán készülõdés. Gyors nevezés, majd itiner olvasás, ezt már megtanultam a szendrõi túráról, indulás elõtt át kell olvasni így kevesebb meglepetés érhet. JA elfeledtem mondani Mezõkövesen a Benzinkúton már volt Bükk térkép, így teljesen fel voltunk szerelkezve elõtte Miskolcon nem kaptunk... Az idulási idõt 6.00-ra írattuk. Így 5.59-kor rákérdeztünk akkor hatkor lehet indulni? kedvezõ válasz után szép lassan nekivágtunk a 30-as távnak. Már akkor is volt aki futva indult. Mi meg gyalogosan. A Völgyfõházig tartó 6.5km-es szakasz elsõ 2,1km erõsen emelkedett felfelé, ami bizony elég hirtelen volt ebben a reggeli órában. De miután ráfordultunk a PZ-re onnan már kellemes volt az ut az ellenõrzõpontig. Ahol a pecsét után Éva kinált bennüket almával, csak éppen Ádám nem volt sehol...
A Z jelzésen tovább haladva a portalanított úton(aszfalt vagy beton?) haladtunk de nem találtuk meg a hogy hol tûnt el a zöld, csak azt vettük észre, hogy már nincs. A bringások megnyugtattak, hogy semmi gáz megfogjuk találni a zöldet, így is volt. Itt együtt mentünk alkalmi túratársunkkal, aki cucc nélkül egy mobil telóval meg egy GPS-el ment a 30-as távon, azt mondta neki egy fél liter víz elég, hát mi többre készültünk egy picivel... Könnyen járható úton értük el a Pazsag -erdészházat, ahol pecsét, majd harapnivaló, zsíroskenyér hagymával + 3 fajta ásványvíz. Itt értek utól bennünket azok akik 7 kor indultak, de futva mentek végig a távon. Amikor indultunk megnéztük 9 óra volt, 3 óra alatt 14.2 ez már durván a fele, s még van 5 óránk a másik felére.
A 2 km kövesút semmi extra, s máris 16,1 km-nél járunk majd föl a zöld jelzésen, s amikor eljutok, odáig, hogy megszomjazom iszom a soronpónál, s után 300m -re 3. ellenõrzõpont. A csoki friss és finom ráadásul 2 fajta lottó vagy szamba. itt elváltunk az 50-esek távjától. A rövid Zo jelzész elhagyva a K+ mentünk tovább felfelé, ahol 600-700-méteren meredek kaptatón kellett felmenni, ahol csupán az volt a gond, hogy a tarvágás mellett haladva, kinn voltunk a napocska sugarai alatt... hát izzadtam is rendesen mire felértünk.
Aztán baktattunk a Toldi bükk irányába, s folyamatosan lefelé a Kecskor gerincen. Ez egy kellemes szakasz folyamatosan lejt, csak épp a térdizületeink érzik meg igazán, hogy lefelé megyünk, de azok erõsen...
Már G. Jani is nagyon unta a lefelé menetet, s öröm volt civilizációs hangokat hallani. Végre leérünk a Stimecz házhoz, az angolozó, kedves hölgy és a fiai két angol szó kitalálása között pecsételtek nekünk, majd felhívták a figyelmünket a vízvételre a nyomóskútnál, sõt tanácsot kaptunk, hogy majd tárkányba a tavat honnan kerüljük, de azt jól elfeledtük, hogy jobbról e vagy balról. 11.39 kor pecsételtünk, s volt még km 6 km.úgy számltuk ez még 1 óra, de majdnem délben idultunk tovább. A vasuti sinek közötti gyaloglás még kellemes volt, de a Varró-háztól a a tûzõnapon nem valami kellemes. Amikor beértünk a tóhoz nem tudtuk jobbra vagy balra. Mi jobbra mentünk és balra kellett volna, így megkerültük a fél falut és így 13.15-re besétáltunk a célba.
A 30-as távot 7,15-ös idõvel teljesítettük. A oklevél és a kitûzõ átvétele után pihi, majd egy kis kaja pia, kávé, fagyi és telefon után cuccolás és és 3 óra autókázás után, már a családomnak meséltem az élményeimet.
NAgyon jól szervezett, túrán vehettem részt. Minden ellenõrzõ ponton nagyon kedvesek voltak az ottlévõk, az ellátás kitûnõ. Az oklevél egy 10 pontos skálán 10-est érdemel, nem beszélne a kitûzõrõl, ami igazán szépre sikeredett.
Úgy búcsúztünk el a szervezõktõl, hogy jövõre is itt vagyünk. Ez egy remek túra volt.
Javaslom a rendezõknek egy önálló honlap létrehozását és az itinerben élvõ infõk felvitelét.
|
| | |
| |
| Vitézlő | Túra éve: 2007 | 2007.05.02 22:41:00 |
|
II. Vitézlõ 2007. áprolis 28. 35km-es táv.
Már a Mátrabércen eldöntöttem, hogy egy jó ideig átállok a 30-35 km távú túrákra. Amit elsõre kiszemeltem a Vitézlõ volt. A választás azért esett rá, mert tõlem 148-kmre van, ráadásul a szintkülönbség sem egy veszélyes dolog. Hajnali 2.30-as kelés után 3-kor kigurultam a garázsból. és irány Szendrõ. A nagyon gyér forgalom miatt 5.10-kor már megálltam a szendrõi Iskola elõtt. A szendrõ város polgárõsége, akik az Iskolát és környékét vigyázták készségesen segítettek s leparkoltam az iskola udvarában. Majd megérkeztek a szervezõk. Gyors nevezés. s már minden kész is az idulásra.
6.02-kor elrajtoltam az iskolából. A felsõ vasutállomásra, akkor érkeztem, amikor a vonat megjött, rajta 10-15 túrázóval. Az állomás mellett modell repülõ köszöntötte a túrázókat. aranyos gesztus.
A vasutat és a késõbb indulókat elhagyva hamar kiértünmk a városba, elindultunk felfelé hogy eljussunk a Korlát hegy közelébe. Elég feszes tempót mentem az elején. Elõttem egy fiatal ember mögötte egy németjuhász kutya. Mögöttem valaki elég erõsen zuzta a métereket, mert szinte hallottam a lélegzetvételét, majd amikor beértünk az erdõbe eltünt...
az elsõ ellenõrõ pont felállításának utólsó simitásai között kaptam meg a pecsétet 6.57-kor. majd szervezõi vita kell-e almát adni vagy sem. a 35-örök majd Abodon kapnak szállt el a mondat, de én már el is indultam. A zölt+ bement jobbra, de én nem akartam bemenni... így 50m túl, majd vissza. Aztán irány jobbra tovább. Amikor elértük a Z- jelzést mivel nem volt sem elõttem sem mögöttem senki, így ránézésre elindultam balra(de minek?) megmászom a kegyetlen emelkedõt, felérek a tetejére jön velem szembe a kutyás srác: " Te sem olvastad az itinerben, hogy jobbra lefelé?" -én sem- mondom neki. Na ezerrel neki a lejtõnek vissza a völgybe. õ el is zúgott elõllem. sietett, mert az 50-esen ment.
A völgyben utolért 2 hölgy és 1 úr akik fõiskolások voltak. A 2 ep-ig szinte mögöttem jöttek. onnann már együtt indultunk tovább. az eltévedés és asaccolós játék miatt 7.40-kor. A patakmeder végén sikerült a jobb kezünket felcserélni a ballal. így 100m odavissza. Majd irány fel a P+-on. A 3 ep.tõl szépen be lehet látni a tájat, ide valóban fel kellett jönni. A Kilátás miatt megérte.A meglepetés akkor ért, amikor palackozott 0,5-ös vizet kaptunk és szendvicset. Nem semmi szervezés. Le a kalappal. egy sendvics után irány tovább. Közben telefon haza, amjd kellem beszélgetés közben néha-néha belefutva megyünk Szalonna felé. A mészkõüzemnél minden fehér, csak a kutyák feketék. kiérve a fõútra találkozik két világ. Mennek a ralisok Aggtelek felé, a csodaautóikban, mi meg gyalog bakancsban, túracipõben. Ez is sport, meg az is sport csak egészen más céllal. Szalonánn megtéveszt benünnket a bója kiírás. egy villanyoszlopon sincs bója, de van mindehol egy szám. Villamos ipari technikusként minden felfedezek rajtuk, csak a kód melyik lehet? Hirtelen leszünk vagy 10-en. közös fotó, majd mindeki beírja A1 kódot. A kitett tollat valaki lufinak nézte...
Innen a drága jó túratásaim elidulnak az 50es úton Martonyi felé. Én meg nekivágok a Rakacai tó felé vezetõ útnak. Fiatal srác kerül mellém. beszélgetünk. 16-éves újhelyben tanul, mint az én egyik ismerõsöm. de fiatal mint az idõ, ezért az aszfalton szépen elfut mellõlem. Két bükk pólós túratásam is gyorsabb nálam 1-2percel hamarabb érnek a tóhoz. pecsét idõ 10.12. a szaloncukor segít a cukorháztartásban. majd tovább Galvács felé. érdekes a 25-ösök pont szembe jönnek velünk., így a szallagozással együtt jól járható lenne az út. de mivel sehol egy árnyék, így bizony nem kellemes az út. a vizem bõven fogy. A kereszt kerítse kiszallagozva irány Galvács. De mivel a vesém is mûködik, meg izzadok is egy bokor megállásra szólít. Az 50-es futõk itt elzugnak mellettem.A falu szélén fiatal barátom már visszafelé jön, de nam találja az abodi utat. Benn galvácson a Kollégám jön szembe piros lada kombival. 1 perc beszéd, majd mitán megtudja, hogy ez idõre megy elenged a kocsma felé. Bár még viccesen visszaszól átvigyelek Abodra kocsival? csak mosolygok, s már megyek is tovább. A kocsmában pecsét. 11.18-kor. A kocsmárosnétól vizet kérek pénzért, õ meg lebeszél. Ott van az asztalon a lányoknál. Nem semmi kocsmásrosné! Köszönet a kedvességért. miután megittam a vizem, irány Abod. A köves dõzer út nem valami kellemes élmény. A távvezeték alatt gyalogolva keresztbe õriási széles földút, nem is gondolnám, hogy nem arra kell menni. Megyek rajta. többen utánam. Idõsebb túratársam kérdezem, mire õ: tavaly is itt mentünk.egy kis idõ mulva, vagy mégse? Fenn a tetején körbefigyelünk. a templom tornya pont nem erre van...
irány végig a szántóföldön, majd biztos, hogy a falu másik végébe érkezünk.
idõ 12.36, és pecsét. Irány a Kecskefarm. hosszú út, elõttem - mögöttem senki. Hát elég unalmas így a túra... elérem a kerítést, majd a patakot. irány körbe. megváltás beérni a fák alá a napsütés elõl. Majd irány felfelé a bejáratig és tovább a 7 ep-ig. 13.52-kor pecsét. Már fáradt vagyok rendesen. Megeszem a sport szeletet. Majd lendület és irány lefelé. Benn a Városban irány a ref. templom. Majd neki a temetõnek. Ki a csuda találta ki hogy ennek a végén kell lenni? Keserves mászás felfelé. Na erre mindenki emlékezni fog. Fenn pecsét, 15.00. Miskolci túratársnõm ér utól, korban idõsebb, beszéd. Jönnek, majd felénk az orszghatárközelében festeni turistajelzést. A temetõ szélén megáll. Lábai nem bírják lefelé. egyedül zúzok lefelé. közben többen is jönnek felfelé a 25-ösök közül.
Végül beérek a suliba. sor elõttem 6 perc várakozás. egybõl oklevelet kapok 9.26- perc alatt teljesítette a 36,65 km-es távot. gartulálunk köszönöm. rengeteg fiatal. a rövid távokról. jó látni õket. 50-es túrán indult két bottal érkezõ túratárssal rövid eszmecsere a túrabotok hazai és szlovák áráról.(A szlovák sokkal olcsóbb!!!)
Maradék szendvics fogyasztás. Majd indulás hazafelé. egy gondolat azokért, akiket megismertem és még nyomják az 50.-est. s egy gondolat a kiválló hangulatért és a profi szervezésért. Jövõre kipróbálom magam az 50-esen.
hazafelé még egy kis rali autóbámulás. szinte letolnak az utról. már félig a padkán gurul a Corsám, õk meg nyomják neki ezerrel, és mindenhol elõznek. ez is sport, meg az is amit én ma teljesítettem. de mégis egészen más... boldogan dõlök be az ágyamba kis feleségem mellé...
s már álmodom, hogy a hegyekben túrámom a III. vitézlõ 50-es távján.
|
| | |
| |
|
Mátrabérc 2007.
Hát szóval ez a nap is elérkezett...
Az elõzményekhez csupán annyit, hogy kb 15 éve szerettem volna végigmenni a Mátrabérc túrán, akkor sajnos eljönni sem volt lehetõségem, most viszont igen.
Tudtam jó elõre ez nem gyerekjáték, s nem lenne szabad fél vállról venni, de legfõképpen nem elég a térképet bújni, a beszámolókat olvasni és lélekben készülni. S mégis...
Azért hogy ne ugorjak bele egybõl a Mátrabérbe, elõtte elmenetm a Mátrahegy 40re, amit egy kis szintidõ csúszással, de teljesítettem. Bár Mind a két térdem vacakolt vagy másfél hétig...mégsem vettem komolyra a figurát. Persze azért fejben készültem. Tudtam, hogy kell térdvédõ, hát beszereztem, tudtam, hogy kell Magne B6, hát beszereztem, Tudtam, hogy kell túrabot, hát beszereztem volna, ha a dárga jó csomagküldõ szolgálat meghozta volna idõre. s tudtam, hogy sokat kellne edzeni, de mivel Húsvét jött, s így szolgálataim eléggé rendesen lekötöttek, ezért picit (nagyon)hanyagoltam a felkészülést. Bíztam a kitartásomban...
A Péntek éjszakám sajnos kevés alvással telt. A szomszédban lakó roma család egész éjszaka ünnepelt, persze hírbõl sem ismerik a csendháborítás fogalmát... sajna.
2.30-kor keltem. egy gyors zuhany, majd 3 elõtt 5 perccel már a barátom "mi autónk"-jában csücsülve faljuk az aszfalton a kilómétereket sirok felé(210km). Útközben a Tokaji hegy oldalában felvesszük a Komámat, akit beszerveztem, hogy legyen ismeretsége a teljesítménytúrákkal. Õ a Muzsla túrára indult. 5.40-re értünk Sirokra. S magam is melepõdtem a nagy tömeg láttán. Gyors nevezés, rajt idõ. Majd elõ a bakancs, s már is kész vagyok az idulásra. Lajos barátom rám csörgött, hogy maradtam e eredeti elképzelésem mellett?, mert a komám csábított a rövidebb túrára(vagy én magamat? ki tudja) Mondom Lajosnak, itt vagyok indulásra készen, de 500 ember között elég nehéz egymást megtalálni. Aztán elindultunk.
Egy autó 4 utassal mindeképpen szeretett volna Mátrabérc indulóin kersztül suhanni, hangos kürtöléssel, kevés sikerrel. Ha nem a Mátrabércen vagyunk szerintem nagy buli lett volna ennyi ember közé ilyen stílusban behajtni. Apropó. Kérjuk a rendezõket, a következõ túrán védjék le az aszfaltos szakaszt is, hogy baleset ne fordulhasson elõ! köszönjük.
Szóval elindultunk 6.00-kor. csípõs Hideg, de nem sokáig. Lassu menet, kígyózó sor. Azt próbáltam, hogy felveszem az elõttem haladók tempóját s nem maradok le tõlük. A tömegvonzás törvénye alapján, még jól is fogok járni. Az Domoszlói kapuig bírtam is a gyúrõdést. Az itatást nem hagytam ki. itt pihiztem egy picit. Az Oroszlán vár megmászása egy megállással még ment. Pecsét, pihenõ, és idõ írás. 8.25.kor idultam tovább. De mivel eltünt elõllem az a húzóerõ, akik után jöttem, így váltottam a saját tempómra(nem kellett volna). A Nagy-Szár-hegyfelé már izzadtam rendesen. S persze lassbban haladtam mint elõtte.A Diszókõ után már egyre nehezbben ment a gyaloglás. így csak 11.21-re értem fel a Kékesre Hogy sikerült egy órás lemaradást produkálnom, azt magam sem tudom, de összejött. közben a Lajos barátom többször hívott és bíztatott. Persze õ egy más lépték szerint túrázott, hozzám képest...
A Kékesen öröm volt elfogyasztni a forró levest. Majd egy szendvics, és víz vásárlás után. telefon haza a családnak, hogy minden ok, csak fáradok. Így indultam lefelés sárga jelzésen. A meredeknek neki idulva, elõttem termett egy család több szülõ, több kis gyerek, akik szülõi felszólítás ellenére indulnak neki a meredeknek lefelé. Én nem tudtam, hová lépjek, hogy minden gondnélkül tudjak lefelé haladni, s akkor még ezt a családot is kerülgetni, ráadsul vigyázva a gyerekekre, akik 4-5 évesek ha lehettek. na szóval túljutottam rajtuk. Majd utólért egy tûzszerész feliratban túrázó társam, aki úgy ment a meredeken, mint egy rongylábú vagy térdû. s csak pislogtam, mert pillanatok alatt eltûnt elõlem. A csórhegyre annyi idõ alatt értem fel mint ami az itinerben meg volt adva. akkor mégsem vagyok fáradt? vagy most mivan? Magam sem tudtam. A Csór-hegy után láttam a havas Tátrát, én meg itt sülök meg, s mindenemen, folyik a víz. Azért megyek tovább. Elõttem lelkes fitalok, levágják a kék+ jelzés utólsó kanyarját, s ezzel úgy el tünnek elõlem, mint a sicc. Rudolftanya elágazásnál iszom egy kis szörpöt. Aztán megzavarom a mozgó ellenõrök szerelmi légyottját egy pecsét erejéig, s már mennék is tovább Galya felé ha bírnék.
DE rettentõen nehezen megy. Érdekes, semmim sem fáj, s mégis nem megy. Talán elfogyott az energia. Csokival pótolom, de nem sok eredménye van. Végül alkalmi túratásram,aki 61 éves Salgótarjánból vele bandukolunk felfelé. Közben telefonálunk a felségének, hogy jöjjön. Azt mondja kiszáll. Ez rám is rám ragad, s mivel érzem, hogy nincs sok erõm, ezért én is úgy döntök, mint õ. Megállok Galyán a pcsételés után. Bár Tudom, hogy ha valaki megrázna még menne egy darabig, de úgy gondoltam most ennyi nekem bõvel elég. 14.25 -kor feladom a Mátrabércet.
Minden rendben van velem, csak elfáradtam, mondom a feleségemnek, meg a Galyán várakozó barátomnak.
Alkalmi egri túratáram is itt áll meg. Együtt indulunk kocsival Szurdokpüspökibe a Komámért, aki 5.17 alatt végigment a Muzslán. Gartula neki.
Én pedig nem szomorkodom, hogy nem, sikerült. Megtanultam, Fel kell készülni!!!
S már azt tervezzük, hogy egy rövidebb és szintemelkedsében jóval szolidabb túrán elinduljuk.
Mert megszerettem a teljesítménytúrázást!
S remélem jövõre elmondhatom, hogy ha lesz Mátrabérc, akkor felkészülve én is ott leszek... s akkor majd meglátjuk.
Szervezés nagyon profi volt, dícséret érte mindenkinek ki részt vett benne! |
| | |
| |
|
2007. Március. 17. Mátrahegy teljesítménytúra 40km
Tulajdonképpen azért indultam el a Mátrahegy 40-es túrán, hogy kipróbáljam mit bírok.
A tervem az hogy elindulok a Mátrabbérc 56-on. De gondoltam nem lehet ennek ész nélkül nekimenni, ezért ugymond ki kell magam próbálni. Így esett a választás A Mátrahegy teljesítménytúrára. S ha már lud akkor legyen kövér. Elsõre a 40-es távot választottam.
A fejembe kész volt az útvonal. DE a lábaimba kevésbé. Az érkezéshez elõzetes logisztikai megoldást kellett találnom, mert ugy Dámóc, ahol lakom, (sajnos) nem a mátra aljában van.
Hajnali 2.30-kor kelés 3 kor indulás egy barátommal autóval Mátrafüredig (227 km)
Már 6 ra az Iskola elõtt voltunk, de tapasztaltuk van aki nálunk is korábban érkezett.
A szervezõk Profi módon neki készültek a nevezésnek, jómaga neten elõre bejelntkeztem, így nem volt semmi macera.
7.05 ös idõvel elindultam életem elsõ teljesítménytúrján(Akkor még nem tudtam mire is vállalkoztam...)
A muzslatetõre iszonyatosna gyorsan felértünk, annyira, hogy a szervezõk csak pecsételtek, míg az idõm le is maradt a lapomról. Már ekkor éreztem ez nem séta galopp lesz számomra. Sástón az éttteremnél 7.47-re értem, amit kifejezetten jónak tartottam. MAjd következett kövesbérc a lefele menettel nem volt semmi gond, de a lajosháza után akaptatón felfelé már éreztem a pulzusom sem 72, az biztos. Kövesbércen jó volt a kis csoki, meg ittam egy kis vizet. 8.46-ra értem Köves-bércre. A 8940 méterhez 1 óra 41 perces idõ kezdõként ez nem is olyan rosz. Azt tudtam hogy Galytatõig hosszú út vár rám és azt is hogy bizny karos híd után két szép emelkedõ vár rám. A 160 m es rész emelkedõn nem volt gond, de a 255 azt már éreztem hogy nem semmi. Útközben beszélgettem egy túra társammal, ami picit elvette a figyelmemmet az emelkedõktõl. 10.58-ra értem Gyalyatetõre. Sajnos mind a két térdem felett görcsölt a lábam. A szervezõk lepecsételték a lapomat, még a táskámba is elteték, mert én csak fetrengtem a fûben. Az almát olyan gyorsan megettem, mint még életembe soha. Volt egy kedves túrázó hölgy társam akitõl Magne B6-ot kaptam ampullában azt megittam és hála Istennek utánam a görcsök megszüntek. Feltankoltam egy flakon vízzel és irány Parádsasvár. Ekkor jött az újabb problémám. A lefelé menet kikészítette a térdemet rendesen, de azért 12,37-kor pecsételtem. Majd felmásztam Sós- cseri tetõre, akkor már hangosan feljajdultam, úgy fájt a térdem. Elõttem 3 Hölgy szúrt e bélyegzõvel , majd megjegyezék: Fiatal ember mi ez a jajgatás 13 km után? Erre mondom nekik, hogy a 24 en vagyok túl, ami picit meglepte õket. Paródóhutáig nagyon jó volt a ott fenn a gerinc alatt a szerpentinen végig sétálni szerintem egyik legszebb meg legkönnyebb része a túrának. Parádóhutára lemenet megint vacakolt a térdem. angyon kedvesek voltak a pecsételõk a szerény biztatásuk igazán jól esett. itt 13.49-kor pecsételtem. Ami eztután következett az maga volt a pokol számomra. Klarissza-csevice után felfelé azt gondoltam itt a vég. Rettentõen lelassultam többször megálltam, egyszer leültem. Az jól esett, hogy többen is érdeklõdtek: Minden rendben? Miután bólintottam õk tovább viharzottak én meg mint a csiga csak vánszorogtam. Tudtam hogy lesz egyszer egy holt pont, csak azt nem tudtam mikor. Pisztrángos elõtt, amikor elõször kell az aszfalt úton átmenni, eljött az én holt pontom. Leület az út szélére, s azt mondtam magamban hazamegyek. Majd megírom a szervezõknek e-mailba jó túra volt, csak én nem bírtam. MAjd elõvettem a térképet, s azt láttam többet jöttem felfelé, mint ami még hátra van. meg az is bennem volt, hogy a ha feladom ellenõrzõ ponton adjam fel. Így hát elindultam felfelé. A másogik aszfaltos út szakasz, ami elvitt a Pisztrángos-tó-ig, ott szinte teljesen felfrissültem. Éreztem hogy fáradt vagyok, de volt kedvem tovább menni. 15.11-es pecsét után indultam meghódítani a kékest. Töbszöri pihenéssel de 16.21.kor már pecsételtem a Kékesen. A forró tea kifejezetten jól esett. Ekkor még úgy éreztem meglesz ez a túra. De nem vettem figyelembe hogy mit bírnak a lábaim, fõleg a térdem. Vályús-kút- nél nagyon beleált a lábamba a fájás.Ez a lefelé menet menet nem volt valami könnyû séta. A Vályus után összeszedtem minden erõmet a fájdalomra nem figyelve teljes eõvel mentem Mátrafüred felé. Sajnos 18.29-re éretm be ez kívül esett a szint idõn. De ezt sem bántam.
Életem elsõ teljesítmény túráján 43,420 -at menet 11 óra 24 alatt. Ez azért egy gyakorlatlan kezdõtõl nem is rossz ugye?
A Profi szervezõknek csak köszönet jár! Most már tudom minden nap mozogni, hogy a Mátrabércet is Bírjam!... Remélem sikerrel!
|
| | |
| |
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár
