Túrabeszámolók


BEAC Maxi / Turista Kékszalag

LúdtalpTúra éve: 20072007.09.13 17:31:53
larzennel és aLow-vel vágtunk neki a hegyeknek. A stratégia, a 14:45-ös komp "könnyed" elérése volt elsõ körben, aztán laza 60 a végén :-) A kompig a feladat: 50,4 km, 1900 m szint 6:15 alatt...khmm. Ehhez képest, Nagy-Hideghegyrõl (ami idõben elvileg a fele - 23 km) 3:17-tel indultunk tovább...izé. Kisinócnál (29,5) már látszott, hogy a komp elérése, több mint necces. larzen vívódott magával, én meg nekiindultam. Talán okosabb lett volna egy késõbbi komphoz lelazázni, dehát egy teljes óra dekkolás Nagymaroson nem volt túl vonzó programpont. Úgyhogy toltam. Az addigi 130-150-es pulzus helyett 165-170-nel, úgy 20 km-t... hehe taktikai zseni vagyok ugye? :-) Hegyestetõ elõtt beértem néhány sporit, köztük Botosembert, és az éppen gulyásleves ebédjét emésztgetõ aLow-ot, aki, mivel számításai szerint az egy órával korábbi kompot talán nem biztos, hogy elcsípte volna, bölcs sétálást folytatott. Hegyestetõrõl aztán úgy zúztunk le, mintha a cél lenne Nagymaroson (50,4 km). Így viszont maradt még 20 percünk enni-inni, és aLow-nak köszönhetõen sörözni. Utolsó pillanatban larzen is megérkezett, úgyhogy egy komppal tudtunk mindannyian átmenni. A Börzsöny 50 így kerek 6 óra lett, ami még rendben lett volna, de ebbõl az "utolsó" bõ 27 km 2:43... khmm ez nekem erõs egy százason, dehát "így jártam". A kompozást követõen larzennel evickéltünk fel a Nagy-Villámra, majd tovább a "csanya-pont" felé, de larzen továbbra sem talált magára, így a csanya féle aspirin c koktél után elköszöntünk. Induláskor még cseppet fájdogált a fejem, és be voltak állva a lábaim, de ez hamar megszûnt és igazi könnyed napfényes, erdei futás lett a dologból Szentlászlóig (67,5 km). Megérkezésemkor aLow már nem volt a Kis Rigóban, Imo és Tóth Attila éppen indultak, Botosember viszont a fogadóban várta egy barátját. El is döntöttük, hogy majd jól együtt fogunk futni... muhaha. Elõbb a combom görcsölt be, majd a gyomrom fordult fel, végül bezöldültem, annyira megzuhant a cukor-só-folyadék egyensúlyom. Míg ezt nagy türelemmel lemenedzseltem, kb. 15 perc hátrányba kerültem Botosemberhez képest amit úgy Csikóváraljáig meg is tartottam (92 km). No de kicsit vissza még: Dobogkõnél (77,5 km) sötétedett rám, innen a fejlámpám fényénél futottam tovább. Jól éreztem magam, egy 3 fõs bringás csapattal Csikóváraljáig kerülgettük egymást. Szerencsére már jártam korábban ezeken a szakaszokon, így útvonal gondom lényegében nem volt. Csikóváralján ittam egy forró kávét, és kocogtam is tovább. Az elindulásnál megint jött egy kis térd körüli combgöcs, de aztán séta-nyújtás, újra megoldotta a kérdést. Lefutottam Csobánkáig aztán irány a Kevély. Na itt szálltam el végleg. -balazs- sms-e még adott némi erõt így 14:11-gyel voltam fenn a Kevélynyeregben (97,5 km) ahonnan lefelé újra futni próbáltam. Fájt. Csúszott. Rossz volt levegõt venni a hideg ködben. Gyalogoltam. Aztán próbáltam megint futni. Nem ment. Innen már nem tudtam futni egyáltalán. Pilisborosjenõn és utána még kevertem egy sort, aztán végül elértem az utolsó emelkedõ lábához is. Innen meglepõen sokat kellett felfelé menni, de jó volt. Gyalogoltam, az erdõ neszezett körülöttem, a fák között felcsillantak a civilizáció fényei. A köd eltûnt, friss volt a levegõ. A Virágosnyeregnél még álltam egy cseppet a tûznél, aztán besétáltam a célba, hogy beburkoljam a jól megérdemelt pizza szeletemet. Szép volt. 17:40 a vége.