Õszi 30-as túra a Burokvölgyön át
GPS-el mért távolság: 34,2 km (vagy 3 km-el eltértünk az eredeti kiírástól); barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 545 m.
A hét második felének idõjárása nem sok jóval kecsegtetett. Kicsit el is gondolkodtam, hiányzik ez nekem? Valamennyire ismerve Várpalota környékét és a Burokvölgyet, úgy gondoltam nagyobb dagonyára csak a völgyben kell számítani, a többi rész igen száraz és köves, ezért az esõ ellenére is az indulás mellett döntöttem. Mire Várpalotára értünk elállt az esõ. Elsõ feladat a rajt helyének megtalálása. Megviccelt bennünket a város. A mûvelõdési ház egy téren van, amit utcának neveznek, házszám az épületen nincs és az utcanévtábla is csak jóval beljebb található. A mûvelõdési ház felirat sem egy egyszerû eset. Második kísérletre azért csak meg lett.
A rajtnál összetalálkoztunk Andrással, így a gyors nevezés után hármasban vágtunk neki a távnak. A városból hamar kiértünk, viszont utána a piros sáv követése érdekes volt. A térképtõl eltérõ vonalvezetés, nem túl kitaposott ösvény, enyhén szólva is ritka jelzések. Viszont a mandulás környékétõl kiváló szalagozás vezetett a víztározóhoz. Itt megkaptuk az igazoló bélyeget, s részletes eligazítást a következõ ellenõrzõ pontig. Ez minden EP-nél így történt!!! Ahol szalagozással találkoztunk az mindig korrekt volt. A Baglyas lábánál bevettük magunkat a Hideg-völgy gyönyörû sziklaalakzatai közé. Találtunk somot, amibõl egy jó marékkal szedtem magamnak. Finom volt, csak igen éhes lettem tõle. Jót beszélgetve értünk a második ellenõrzõ pontig, megkaptuk a soros igazoló bélyeget, s egy mezõn keresztül folytattuk utunkat. Egy betonútról balra letérve találkoztam néhány virágzó kökény bokorral, amelyeken jócskán volt érett termés is. Sikerült jó makró képet készíteni róla. Ezzel viszont csaknem észrevétlenül be is értünk a Burokvölgybe. Eddig csak néhol találkoztunk kisebb pocsolyákkal. Meglepetésemre a völgyben is csak három sáros szakasszal találkoztunk, ahol csúszkálhattunk „kedvünkre”, de szerintem ezek együttes hossza sem haladta meg az egy kilométert. Mindjárt a Burokvölgy elején lemaradtam társaimtól, mivel levetettem egy réteg ruhát. Itt már nem ért bennünket az élénk szél, csak a hangját hallottuk, ahogy a völgy pereme fölött a fák leveleit tépkedte. Megettem egy szendvicset is, mivel ezen a szakaszon még lehet enni gyaloglás közben. Itt-ott megálltam fényképezni, így társaimat csak a Bükkös-ároknál értem utol. Az ellenõrzõ pont közelségérõl, elõször az orrommal szereztem tudomást, füstszagot éreztem. Így zölden is szép a Burokvölgy, de igazán, olyankor mutatja meg magát, amikor nincs lomb a fákon. Ez egyébként igaz szinte minden sziklás völgyre. Fényképezni is könnyebb a bükkösökben télen. Akármilyen furcsán hangzik is télen több a fény ezekben az erdõkben.
Hamarosan kiértünk a völgybõl, s a tési út keresztezéséig aszfalton mentünk. Gyorsan elértük az utolsó ellenõrzõ pontot, ahol Andrással eldöntöttük, miszerint bõven van idõnk így eltérünk a kiírt útvonaltól, megnézzük a Pusztapalotát, s a Csörget-völgy helyett a Vár-völgyön keresztül ballagunk be Várpalotára. Szóltunk a pontõröknek is. Sajnos Ági már elõrement, így neki csak egy gyorsabb túrázóval tudtam üzenni. Körülbelül másfél kilométeren keresztül a piros keresztjelzés nagyon régi, s bújócskát játszott velünk, viszont András helyismerete, a térkép és a GPS kisegített bennünket. A Gazsi-lik felé ereszkedve, megint csúszott egy kicsit az út a sártól, de nem volt vészes. A Pusztapalota egy gyönyörû sziklás völgybõl kiemelkedõ szirt tetején található. Lentrõl a lombok miatt esélyem sem volt fényképezni. Természetesen felmásztam a várromhoz. Eldöntöttem, ide nekem a téli idõszakban is el kell jönnöm. Családi kirándulásnak sem rossz egy Várpalota – Csörgret-völgy – Pusztapalota - Vár-völgy – Várpalota kirándulás, ami nagyjából 15 km hosszú.
Fényképezés és nézelõdés után folytattuk utunkat, s kellemes séta után beértünk a célba, ahol megkaptuk az oklevelet, kitûzõt, és kalóriapótlást, beszélgettünk egy kicsit a szervezõkkel, majd hazaindultunk. Sajnos az elõzõ napi és az éjszakai esõ sokakat elriasztott, pedig meglepõen kevés volt a dagonya a túrán. Szerintem körülbelül 3-4 km, ami a táv hosszával összevetésben, jelentéktelen, ráadásul nem is volt igazán ragadós.
Kiválóan szervezett túrán vettem részt.
A Balatonfüredi TE honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2007-es événél megtalálható lesz „néhány” a túrán készült fénykép.
|
