Bükk 900-as csúcsai
Szombaton már másodszor vágtam neki a 20 bükki csúcsnak, mivel három éve csak 9 hegyig jutottam, ez nagy kihívás volt - és maradt.
A 300 Ft-os nevezési díj a szolgáltatásokhoz képest (kitûzõ, a célban üdítõ, a Kõrös-bércen víz) más túrán sok lenne, itt az utazási költségekehez képest lényegtelen. Jávorkútról 9 órakor sikerült elrajtolni 50 valahanyadikként, mint legutóbb, most is az ajánlotthoz képest kb. fordított útvonalat választva, egyedül. Bemelgítés képpen 6km aszfalt után, minimális bozótharc árán sikerült megtalálni a Kis Kõhátat, a hegy tetején az átjátszótoronyhoz már kavicsos út vitt fel.
Itt szeretném szubjektív véleményemet megosztani a Bükk-fennsík térkép (kiadás 1997) és a valóság kapcsolatáról. Ami a térképen vékony szaggatottal -ösvénynek- van jelezve, az itt a terepen nincs, lehetetlen megtalálni, talán nem is létezett. A vastag szaggatottal jelzett -szekérút- általában megtalálható, bár igen gyakran átmegy susnyásba. A Bükkben ami megbízható és jól észrevehetõ az a kövesút (általában régi vasút), a mûút, illetve a túristajelzések is jól festettek, pontosak. Sajnos a kérdéses 20 csúcs többségére semmilyen út sem vezet, az utolsó 2-300 métert (100 méter szinttel) "irányban" aljnövényzeten, gallyazáson, bozóton keresztül kell megtenni. (Emiatt a B900 szerintem kb. Mártabérc kategóriájú TT. El nem tudom képzelni, hogyan lehet kerékpárral teljesíteni - pedig így is ki volt írva, nem csak gyalogtúrának.)
A második csúcs, a Nagy Kõhát megközelítése enyhén problémás volt, mivel kerítést kellett mászni hozzá - "idõközben" körbe kerítették. (Szervezõi hiba, hogy ezt a rajtban nem jelezték, gondolom idén bejárás sem lehetett..) Az esõ is elkezdett esni, úgy két órán keresztül esett, úgyhogy egy kellemes túlélõtúra volt kilátásban a továbbiakban.
Három-kõ, Büszkés-hegy és Tar-kõ megtalálása egyszerû volt, ezekre gyakorlatilag jelzett túristaút vitt. Tar-kõrõl lefelé a síbotjaim ellenére sikerült párszor a sáros lejtõn elcsúsznom.
A Virágos sár-hegyre az Õserdõn keresztül mentem -a régi kékrõl az Õserdõ közepénél a (volt) táblánál az ösvényen jobbra fel-, szerintem ezen a túrán nem lehet (nem érdemes) kikerülni..
4 óra telt el a rajt óta, itt találkoztam elõször egy háromfõs csapattal, addig csak egy tájfutó szerelésben lévõ srác jött el szemben az Öserdõ alján.
Ezután, mivel a hegyrõl a Z háromszög helyett -szintén irányban- a K+ -re sikerült lejutnom , a Kõrös-bérc jött, az egyetlen(?) csúcs amire aszfaltút visz fel. (A pont a térképen a felirat feletti, az adótoronynál lévõ.) A régi vasút nyomvonalán vissza a K+ -en a Nagy-Kopasz, majd az Istállós-kõ jött. Itt már ismét jó idõ volt, sütött a nap, kilátás viszont a fák miatt semmi.
Z háromszög S háromszög elágazásig vissza, a nyiladékon lefelé, majd ennek a folytatásában jobbra vezetõ úton az Ispán-hegy megtalálása is egyszerû volt. A tájékozódási problémáim ezután kezdõdtek, a Kukucsó-hegyre indultam, de a Vörös sár-hegyen kötöttem ki. Sebaj, tájoló elõ, irányban meglett az elõzõ csúcs is. Külön öröm, hogy az ekkora már több darabra szakadt térképen ezek a csúcsok pont a hajtás mellett találhatók..
Megvolt 12 csúcs, ami az elsõ B900-as eredményemnél több, reméltem, hogy idén sikerül befejezni a túrát.
S háromszögön lementem a szilvásváradi mûútig, majd az Olasz-kapu fölött a K+ -re balra letérve -a K+ kanyarjától- elõször a Huta-bércet, majd a Fekete sár-bércet illetve a Kis-sár-bércet másztam meg. Az elsõre fenyvesben gallyazáson, a másik kettõre csak simán gallyazáson lehetett felmenni irányban. Itt már valahogy nem élveztem azt, hogy (érzésem szerint) szintben mindegyik hegyre 80-100 métereket kell mászni a meredek hegyoldalban kidöntött fákat kell kerülgetni és a csúcsok közvetlen közelében még keresgélni is kell a pontot (bélyegzõt). Nagyon lassan haladtam, tudtam, hogy kezdek kicsúszni az idõbõl.
A megbízható K+ -re vissza, majd a S+ -re jobbra letérve a Sx elágazása után szintén irányban támadtam meg a Fodor-hegyet. Érzésem szerint meg is találtam a hegy legmagasabb pontját, -néhány kisebb szikla ritkább bozótos területen- a bélyegzõt viszont nem. (Ismét a térképrõl: hogyan lehet az, hogy itt a csúcsot jelzõ pont "után" -tehát szintben feljebb- még egy szintvonal van?) Mivel hosszabb keresés után sem találtam rá a bélyegzõre, a kilátás viszont jó volt, úgyhogy láttam, hogy mi a következõ csúcs (Nagy István erõse) - úgy döntöttem, hogy feladom. Egy hiányzó csúccsal nem láttam értelmét folytatni a túrát, és valószínüleg nem is értem volna be világosban.
Kevés kevergés után eljutottam az elsõ csúcsom alatti szilvásváradi mûútra, innen már részben gyalog, részben stoppal értem vissza Jávorkútra.
Sok volt, elég volt a 15 csúcs, nekem a Bükk 900-as csúcsai teljesítménytúra másodszorra is kihívás maradt.
Minden elismerésem azoké, akik sikeresen teljesítették az ajánlott útvonalon -térképen- mért 38km-t, és 2400m szintet.
(Nem mérte esetleg le valaki a saját útvonalát GPS-szel?)
Összességében a Bükk-fennsík látványáért megéri elmenni, a TT-n a szolgáltatások minimálisak, vizet vinni kell, és csak az egész útvonalat már ismerõ csapattal érdemes nekivágni a Bükk 900-nak.
Azt hiszem jövõre ismét megpróbálom. :)
Köszönet qvic-nek a Kis-sár-bérc infóért.
efemm. |
