Túrabeszámolók


Vasas Maraton

csibaTúra éve: 20072007.10.08 14:55:32
Vasas Maraton

Elõzõ nap után (Lokomotív 424)kicsit fáradtan indulok neki ennek a túrának. Megfelelõ alvás hiányában alig térek reggel magamhoz, de szerencsére legalább a tegnapi nap nem nagyon hagyott bennem mély nyomokat. Még jócskán sötétben indulok el itthonról, és meglehetõsen hûvös a hajnal. A Batthyány téren találkozom egy régi ismerõssel, akivel még az elsõ teljesítménytúrát csináltuk közösen. A Hév pótló buszon egész hamar elérkezünk Békásmegyerig. Szerencsére szinte még forgalom sincs, így lényegében nem igen telik több idõbe. Majd már síneken folytatjuk utunkat Pomázig.

A rajtnál nem túl sokan vagyunk. Ebben a reggeli hidegben már indulna az ember. Gyors nevezés után 6:45-kor útra kelünk. Közben még GPS Zolival :) egyeztetek telefonon, aki csak késõbb fog indulni. De úgyis utolér. Pláne, hogy nem terveztünk nagy tempót, csak éppen szintidõn belüli érkezést.

Pomázról hamarosan kiérünk, közben pár futó lehagy minket. Szép lassan beérünk az erdõbe, és elkezdõdik az elsõ komolyabb emelkedõ, fel a Kõ - hegyre. Fentrõl a kilátás nagyon szép, bár kicsit párás az idõ. A pecsét mellé még kapunk egy pohár meleg teát is, majd célba vesszük a Vasas - szakadékot. Kíváncsi voltam erre a helyre, mert még nem voltam itt, de már képrõl volt szerencsém megcsodálni. (Itt az elején jó sûrûn voltak az ellenõrzõ pontok, ami nem is volt rossz, mert jó érzés volt egy újabb pecsét birtokába jutni.) Maga a szakadék nagyon szép, érdekes képzõdménye a természetnek. Egy pár száz méteren visszafelé megyünk a jelzésen, majd a sárgán folytatjuk utunkat. Lajos - forrás elõtt a tisztáson szinte mindenki az ott ülõ embert nézi pontõrnek, aki már mosolyogva irányít minket tovább. A forrásnál megkapjuk a következõ pecsétet és mellé szõlõcukrot is. Itt utolér minket Zoli, akivel a Szakó hegyig együtt megyünk. A forrás után mi is majdnem benézzük az utat, és megindulnánk felfelé. Szerencsére a mögöttünk lévõk észreveszik jobbra a leágazást, és figyelmeztetnek bennünket, mi meg az elõttünk lévõket. Kicsit emelkedik az út felfelé, de nagyon szép a kilátás Dömör - kapu felé. Szinte ott hever az egész a lábunk elõtt, mi meg fentrõl csodáljuk. Itt egy kis kitérõt teszünk ládakeresés céljából, majd lemegyünk/kocogunk Dömör - kapuig. A pecsét mellé egy újabb meglepetés csoki jár. Az aszfaltos úton haladunk tovább, és csak a K+-nál térünk le róla. Szinte alig telik el idõ, és máris a következõ pecsételõ helynél vagyunk. Majd következik számomra egy mindig is szép rész, a Sikárosi rét. Pláne így õsszel nagyon hangulatos. Sajnos a Szilágyi Bernát forrás kiszáradva, így most vízvételi lehetõség nincs.

Haladunk tovább, már kiérve a tisztásra, az erdõ és a Sikárosi rét szélén. Nagyon szép a jobbra lévõ panoráma. És már megint egy újabb pecsét, szinte az elõzõ szomszédságában. A réten áthaladva elõkerül egy - két emlék, régi történet. Majd az erdõ szélére érve tábla figyelmezteti a kék túrázókat, hogy el van terelve az út. Bár minket ez nem érint, de azért jó látni, hogy odafigyelnek ránk, túrázókra.

A következõ pont sajnos csak a nevében rejt kutat, itt is ki van száradva. Itt pihenünk egy kicsit, kajálunk, és aztán elindulunk. Meglepõ módon itt most az elõzõekhez képest irdatlan távolság van a következõ pontig, 7 km. A patakmeder mellett ereszkedünk lefelé, néhol kicsit óvatosan, mert könnyen bele lehet csúszni. Ahogy közeledünk Dömös felé, úgy nõ egyre a túrázók száma. A Rám - szakadék aljánál rendes embertömeg fogad. Rövidesen bent vagyunk Dömösön. Szemben meg feltûnik a Börzsöny. Eszméletlen szép innen nézve, bár máshonnan is az. Itt a pontnál rendes terülj - terülj asztalkám van. Zsíros kenyér, sütemény, ásványvíz, pezsgõtabletta, csalamádé, vöröshagyma. Ennyit sikerült megjegyeznem. Innen nem lehet csak úgy továbbsietni, így hát idõzünk is itt egy kb 30 percet.

A következõ kilométereket szalagozott úton tesszük meg. Kellemes kis séta, szinte sík terepen. A Duna partról még közelebbrõl csodálhatjuk a meredeken kiemelkedõ Börzsönyt, majd kukoricás mellett haladunk tovább. Ez itt egy kicsit unalmas szakasz, de valahogy el kell jutnunk Pilismarótig. Zoli megpróbál kommunikálni az út szélén legelészõ bárányokkal, de nem sok sikerrel jár. Majd hamarosan meglesz a következõ pecsét is.

Innen már nincs sok hátra, de az szinte az utolsó méterig felfelé visz. Nem lesz egyszerû, de még van jó 3 óránk a szintidõig. Az elején még együtt vagyunk mind a hárman, majd egyre jobban kezdünk szétszakadni. Zoli elõrerobog, elõtörnek mazoista hajlamai. Én baktatok középen, Ádám meg zárja a sort. Egy hosszabb egyenes szakaszon még feltûnik elõl Zoli. Úgy döntök, hogy utolérem. Elkezdek, futni/kocogni felfelé. Meg is kérdezi egy túrázó, mikor lehagyom, hogy mi versenyzünk?:) A Szakó hegy elõtt sikerül befognom. Felfelé még sikerül együtt mennünk egy ideig, majd ismét ellép. Már csak a célban látom újra. Túl a csúcson nemsokára becsatlakozik a P, majd az utolsó komolyabb emelkedõ megmászása után megpihenek a Szent Bernát emléktábla alatt. Bevárom Ádámot, közben kajálok és zenét hallgatok. Majd mikor felért ide, együtt folytatjuk utunkat egy darabig. De elõre küld, hogy foglaljak neki almás pitét:) Így megint kicsit megszaporázom lépteimet. Dobogókõ felé közelítve egyre több emberrel találkozok. Szinte olyan tömeg van, mint egy hétvégi napon a városban. Átrobogok a Matyi büféhez, ahol végre feltûnik a cél, és még csak 15:20 van. Egész gyorsak voltunk ahhoz képest, hogy csak épp szintidõn belül akartunk lenni. Megkapom az emléklapot és a kitûzõt. Kölcsönösen gratulálunk egymásnak a szervezõvel. Õ a teljesítésért, én meg a túráért.

Majd egy jó 20 perces sorban állás után hozzájutok végre a sörömhöz, amit igen csak sietve kell meginni, mert indul a busz. Valahogy így történt.

Egy nagyon jó túra volt. A rendezõknek csak gratulálni lehet, az ellátás is kimagasló volt.

Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette valamelyik távot!