Kozma 40
A Lükepék vezette autó fényszórói hasítják ketté a hajnali sötétséget, ahogy kanyargunk Csákvár felé letérve az 1-es útról, az utasokat Sz_Zsu, Kerek repkény, Gethe és jómagam jelentettük. Sz_Zsu kivételével, aki a 60-as távra indult – futva – mindnyájan a 40 km-es távot céloztuk meg. Az álom kiûzését a szemeimbõl segíti a hideg, harapható levegõ a csákvári iskola udvarán, ahol a parkolást láthatósági mellényes rendezõk irányítják nagy létszámban. Az iskolában gyorsan nevezhetünk is, látunk pár ismerõst, illetve ismeretlent, bemutatkozom Rafternek. Indulás 6:25-kor, irány Gánt, illetve elõször a Barácházi-barlang.
Lükepék és Gethe sokadszorra járják már ezt a túrát, mi Kerek repkénnyel elsõbálozók vagyunk rajta, sõt, a Vértes ezen részén is. A kelõ nap sejtelmes színeket fest az égre, látszik, hogy nem lesz meleg napközben, már csak azt remélem, hogy esõt sem hoznak a felhõk. Egyelõre azonban szép sziklák, dombok, hegyek sorakoznak a láthatáron, még a nap is süti õket néhol. A város peremén gyaloglunk, a jelzések jól láthatóak és követhetõk, végig a túrán, hiába, elkényelmesedünk tájékozódásilag :). A barlangot jól megnézzük magunknak, fõleg a kimerítõ kaptató után, ami felvezetett. A pontõröktõl csokit is kapunk, hozzáragad a szájpadlásomhoz, úgy kell lekaparnom, de a gesztus kedves. Nemsokára elérjük a zöld sáv jelzést, ahol kerékpáros teljesítõk jönnek – szembõl, mert eltévesztették az irányt. Mellesleg MTB-s sporttársból rengeteg volt, viszont nem volt zavaró a két táv gyakori együtt haladása.
A Gém-hegy fennsíkján, ligetes, erdõs utakon talpalva b_feri ér utol minket valahol, majd rövidesen tovafut. Gánt apró falujának házai is feltûnnek, mögötte a Vértes egybefüggõ tömbjét egybefüggõ pára borítja, a kilátás gyönyörû, de nem látunk nagyon messzire. Gyorsan legurulunk Gántra (hiányoznak a túrabotok, de valahogy csak kibírom:)), ahol a Vértes Csárdában (itt már mintha jártam volna egyszer rég) ellenõrzõpont mûködik, elsõrangú fánkkal szolgáltatásként. Itt robban be Vándorköszörûs, fénysebességgel, reggeli közben üdvözöljük egymást, majd együtt folytatjuk az utat. A faluból a kivezetõ úton nem a K+ útját kell járni, viszont a villanypásztor alatt a kiírás szerint “úgy” kell átbújni. Ezzel értelmezési problémáink támadnak, lévén nem tudjuk, hogyan is van az “úgy”. A réten antiszociális tehenek legelésznek, Kerek repkény hiába próbálja õket szóra bírni, csak néhány méla pillantásra méltatják. A következõ villanydrótos kapunál Lükepék és Vándorköszörûs még átmásznak, de Gethe rájön a titok nyitjára és szakszerûen kitárja, majd visszazárja a kaput. Becsatlakozunk a K+ korábban meditálósnak nevezett pályájára, nem is olyan veszélyes, ráadásul valóságos gombarengeteg nõtt az esõ és a kedvezõ idõjárás hatására.
Kõhányáspusztát távvezeték nyiladéka jelzi elõre, beérve a kis településre megcsodálhatom az egyetlen nevezetesség kápolnát, valamint a falu elején a turistaút felõl érkezõknek is kitett üdvözlõ táblát. A ponton nem maradunk sokáig, indulunk tovább az egyre ködösebb, párásabb erdõben. Gethe teljesen váratlanul óriásit ugrik, bizony, nem kellene fogdosnia a 120 kV-os bokrokat :). Nemsokára ipari méretû gombatelep teszi érdekessé az utat, hozzá nem értõként csak bámulom, hogy lehet ennyire átlátni korra, fajtára a különbözõ fajokat. Nemsokára Gesztes vára tornyosul elõttünk, az aszfalt még jól járható, de a köves úton kissé botladozom. Fent leülünk, pihenõt tartunk, Vándorköszörûs ropival kínál, elfogadunk pár szálat. Éppen jókor járunk a várban, rengeteg biciklis sporttárs tolja fel a meredek úton kerékpárját indulásunkkor. Megjegyzendõ, hogy a várban mûködött a vendéglátóegység és a turistaszálló is, igen helyesen.
Várgesztesen megbámuljuk a napi néhány pár busz egyikét, felfelé és lefelé menõben is, valamint a már a Lowe Alpine Maraton idején sem mûködõ díszkút hûlt helyét. Majd a Zsigmond-kõ emelkedõje lassít kissé tempónkon, de nem tart valami sokáig és gyorsan megérkezünk Mátyás-kúthoz, ahol fél liter ásványvízzel leszünk gazdagabbak, valamint pár perc pihenõtõl frissebbek. Leválunk a hosszabb távok útvonaláról, majd nemsokára csodaszép völgyben kerülgetjük rövid ideig a sártócsákat, nem ázik be a cipõm, aminek igencsak örvendek. A köd kezd felszállni, több látszik az erdõbõl, de az ég eléggé sötét marad, a nap nem mutatja magát. Mi pedig köves úton, majd szántóföldek közt érjük el Vérteskozma inkább hosszú, mint nagy üdülõfaluját. Takaros házak, fák mögé bújt templom és egy megfordulni igyekvõ busz a fõ látnivalók, majd a rengeteg túrázó a Meteor kulcsosháznál. Itt van a fõ etetõpont, zsíros kenyér ecetes hagymával az ellátmány. Lükepék talál magának elfoglaltságot egy hagymaszeletelõ formájában :), besegít a rendezõknek. A teát saját bögrémbe kérem, ebben ugyanis nem égeti meg az ujjaimat a forró ital.
Innen parkerdõben visz utunk, szelíd tájon, a szintemelkedéssel tarkított útszakaszokat magunk mögött hagyjuk, nem emelkedik és nem is lejt a követendõ ösvény/földút. Vándorköszörûs óriási sárga sáv jelzést lát meg a horizonton, lefotózom, közben remélem lesz olyan kép is, amelyik nem mozdult be. Sportpályák mellett érjük el Csákvárt újra, nem kell sokáig menni az iskolához, ahol külön asztalnál intézik az érkezõ túrázók idejének a rögzítését és a díjazás átadását. Szép emléklap és kitûzõ a díjazás, nem mellesleg itt említeném meg, hogy színes térképmelléklet járt az itiner mellé, valamint két táblázat is a táv/szintadatokkal, de már nem emlékszem, melyik volt a helyes :). A célban nem kell sokat várni Sz_zsu befutására, találkozunk Attilával – Bükki kilátások óta ismerõs - is, már beért a célba érkezésünkkor. Négy órakor pedig már úton vagyunk visszafelé, azt veszem észre, hogy elfáradhattam, hiszen egyik pillanatban még a régi 1-es úton gurulunk, a következõben pedig már az M1-M7 bevezetõ útján, nem teleportáltunk, én aludtam el :).
Köszönöm a társaságot útitársaimnak, külön a lejutás lehetõségét is, valamint a túrát a rendezõknek. Jövõre meg kellene nézni a hosszútávot, kíváncsi vagyok rá. Gratulálok minden teljesítõnek!
-Kékdroid- |
