Túrabeszámolók


Kozma

nafeTúra éve: 20072007.10.09 21:04:20
Kozma 60 MTB
Távolság: 66 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 1230 m.
Nem esett túl jól a hajnali 3 órás kelés, de hát idõben kellett Csákvárra érni, a korai rajtidõpont miatt. Az esti esõk nem sok jót jeleztek, viszont ismerve a Vértes talaját, nem számoltam ragadós sárral, így a kedvenc gumijaimat hagytam fenn (a Bakonyban sárgumit használtam volna). Negyed hét után pár perccel Csákváron voltam. Mivel a szembejövõ gyalogtúrázók, még fejlámpákkal jöttek, így nagyon kényelmesen készülõdtem, hadd világosodjon még, meg egy kicsit enyhülhetne is az idõ. A hideg és a szél miatt minden magammal hozott biciklis ruhát magamra vettem. A nevezés gyorsan megvolt, s hét elõtt pár perccel elindultam. A GPS-re feltöltöttem a 2004-es útvonalat, így csak követnem kellett, kivéve, ahol el akartam térni tõle.
A Báraczházi-barlang emelkedõjét hamar elértem. Felcipeltem a biciklit az EP-ig, ahol megkaptam az elsõ pecsétet. Most nem volt semmi torlódás a feljárón, aminek volt elõnye és hátránya is. Nem akadályoztam a gyalogosokat, viszont sokkal nehezebb volt a bicikli felcipelése, felrakása az emelkedõ tetejére. Utoljára itt egy tizenfõs csoportban láncba állva, töredék energia befektetéssel juttattuk föl a bringákat, viszont torlódást okoztunk.
A zöld jelzésen tovább haladva hamar rájöttem, bizony elég gyenge vagyok. Kellemes ösvényeken tekerve értem ki a Csákvárt, Gánttal összekötõ aszfalt útra, azon pedig gyorsan beértem Gántra. A következõ pecsét megkapása, és a finom fánk bekebelezése után továbbindultam. Az aszfaltról letérésnél jól jött az esti esõ, mert tömörítette, s így járhatóvá tette a következõ homokos útszakaszt. Kõhányáspusztai pecsételés és beszélgetés után újabb emelkedõ következett a kék keresztjelzésen, majd murvás lejtõn gyorsan megérkeztem Vérteskozmára, ahol zsíros kenyér és tea várta a túrázókat. Nagyon jól esett a meleg (szerencsére olyan meleg, hogy még én is csak kortyolgatni tudtam, pedig állítólag a „szõrös torkúak” közé tartozom) tea, mivel a lejtõn sikerült egy kicsit átfázni. Az elõrejelzések ellenére az idõ sem akart javulni, sõt kifejezetten felhõs és párás maradt, viszont az addigi hideg szél is csaknem elállt. A Várgesztesre vezetõ murvás utat eléggé tönkretették az esõk, így óvatosan haladtam. A várba vezetõ út utolsó makadámos részét most is csak biciklit tolva tudtam leküzdeni. Fentrõl sajnos semmi kilátás nem volt, köszönhetõen, a 200 m körüli látástávolságnak. A pontõrrel beszélgetve, szóltam, hogy a következõ szakaszon el fogok térni a kijelölt útvonaltól, mivel utoljára ott a meredek emelkedõ és a keskeny vízmosta út miatt elég hosszan kellett tolnom a kerékpáromat. Most kipróbálom a sárga jelzést, majd arról balra letérve szeretnék eljutni az újabb aszfaltos szakaszra. Bevált a számításom. Az elsõ emelkedõk meredekek voltak ugyan (ezen a szakaszon láttam egyébként az eddigi legmagasabb értéket biciklizés közben a pulzusmérõn), de csak vagy 50 m-t toltam a biciklit, azt is azért, mert féltem, hogy újra megütöm az 1-es csigolyámat, ami még mindig igen érzékeny. Olyan másfél-két kilométeres kerülõt tettem, de megérte, mert tolás nélkül is megúszható a szakasz. A keréknyomok alapján mások is választották ezt a változatot.
A Mátyás-kút után elindultam Vitányvár felé. Következett a túra legnehezebb része. Meredek mászások, némi ciklokrosszos beütéssel, a keresztbedõlt fák miatt, egy minden értelemben meredek lefelé következett, majd a biciklitolás és cipelés fel a várhoz. Népes gyerekcsapat foglalta el a várat elõttünk. Szerencsére sokat javult az idõ, így a kilátást is élvezhettem. Pecsételés, nézelõdés és fényképezés után továbbindultam, lelkiekben felkészülve a hosszú biciklitolásra. Szerencsére az elsõ 2-300 m-t leszámítva, 2004-el szemben már nem voltak keresztbedõlt fák az úton, így tekerhetõ volt a hosszú emelkedõ.
Rövidesen elértem Körtvélyespusztát, majd irány a Farkastorok. Hol füves, hol pedig elég jó földutakon értem el a Nagy-Szállás-hegyet, ahol megint csak gyönyörû volt a kilátás. A kellemes napsütésben megettem egy szelet müzlit és egy banánt, de már elkéstem vele egy kicsit. Utána szépen letoltam a biciklit az ellenõrzõ pontig, ugyanis ez a lejtõ meghaladta a tudásomat (csak szeretek montizni, de nem tudok). A pecsételés után rövidesen egy letörés következett, majd egy számomra is járható lejtõn gurultam az aszfaltig, amin Vérteskozmáig tekertem. Megint csak jólesett a forró tea a zsíros kenyérhez. Jó sokan összejöttünk. Már csak egy az elején néhány nem túl hosszú emelkedõvel tarkított kellemes gurulás következett a célig, ahol átvehettem az oklevelet és a kitûzõt.
A túra nevezési díja a magasak közé tartozik, viszont az ellátás is megfelelt ennek. Remek színes térkép, kiváló itiner, csoki a Báraczházi-barlangnál, fánk Gánton, zsíros kenyér és tea Vérteskozmán kétszer, Gesztesvár és Vitányvár kivételével pedig mindenütt volt ásványvíz.
A túra vonalvezetése szép. Változatos útviszonyok jellemzik, szinte minden van: aszfalt (kb. 23-24 km), jó minõségû és laza murva, kõ, homok, kemény földút, friss dózerolt földút, egynyomsávos gyökeres ösvény, füvel benõtt út, két-három, méteres letörés. Az elõzõ esti kiadós esõ, nyomán sok pocsolya tarkította az utat, azonban szerencsére nem az az igazi ragadós kerékpárgyilkos sár jellemzi a Vértest, inkább csak csúszik.
A túra hossza, szintemelkedése és nehézsége alapján a mountainbike maratonok középtávjának felel meg. Vettem részt ennél sokkal könnyebb monti maratonon is régebben, ami ráadásul az országos bajnokság volt. Kilométerenként körülbelül másfélszer annyi caloriát használtam fel, mint a Gázló túrán.
A túráról fényképek láthatók, a Balatonfüredi TE honlapján (www.bfuredite.fw.hu) a kerékpárosok oldalán.