| -balazs- | Túra éve: 2005 | 2005.04.12 14:23:43 |
|
|
Kopi pészt az index forum Futóbolondok topikból:
Petõfi Hetven(egy egész kettõ)*
Hetekkel ezelõtt kinéztük ezt az alföldi túrát mint a tökéletes utolsó felmérõt Sárvár elõtt. Hosszú de nem túl hosszú, sík és nem verseny. Szóval tökéletes.
Ákibácsi kimentette magát, valami bringázásra meg esküvõre hivatkozva de szerintem végre megjött az esze és nem akarta a hétvégéjét önszivatással tölteni, ráadásul Tapír társaságában. Nem baj, találtunk helyette beugrót Lõw Andris személyében aki ezáltal kiegészítette a Lrz, Tapír csapatot.
Andrást negyed hatkor szedtem fel, ami csak azért volt izgalmas mert telefonon negyed hetet mondtam így kerek hat és fél perce volt a reggeli készülõdésre. (És még valszeg túl sok, ha a mai alakítását veszem. :-)
A túra érdekessége volt, hogy volt egy 40-es táv is, ami a mi útvonalunk 40. kilóméterétõl indult és velünk szembe jött. Ezen indult 7241Gabi, Gaandi, Kölyöktigris, Sanyijani és Ala. A velük való találkozást mint a nap fénypontját vártuk. És a várakozás nem volt megalapozatlan. :-)
Azt hiszem soha nem kerültem még ilyen közel túra feladásához ráadásul az 5. kilóméteren akartam kiszállni. Ugyanis az elsõ szakasz szabályosan mocsárvidéken vezetett keresztül és képtelenség volt nem bokáig gázolni a sárban és a vízben. Továbbá hajnalban egy két fokosnál nem lehetett melegebb a víz és a lábam az elején szétfagyott, ezért sem éreztem, hogy a cipõben lerakódott sár kiszorítja õket a már szinte cafatokra szakad Asics-bõl. De legalább a humorunk megmaradt. Fõleg amikor ehhez a sorhoz értünk az itinerben: “Itt már nincs út, ezért egy magassági pontot célzunk meg.” Magassági pont az Alföldön? Igen. Egy alig észrevehetõ domb tetején olyan szép csúcskõ volt mint a bárhol a Börzsönyven vagy a Vértesben.
Én az elsõ kilóméterektõl, sõt, már az elsõ lépéstõl fáradt voltam. A Bakony 50 nagyon kiütött és nem tértem még magamhoz. Egy hete fájdogál mindenem és futás helyett csak nyögdécselni tudtam. (Chino a tanúm.) Ez rossz omen. Úgyhogy abba maradtam magammal, hogy a saját tempómat futom és inkább lemaradok. Már az elején is hátul kullogtam de 40-ig többé-kevésbé együtt maradtunk. Egy darabon a vasút mellett mentünk és egy kivételesen jól futható szakaszon 5:20-as kilcsit mértem. Nem rossz. Minden mocsárral, felszántott szekérúttal, szõlõssel és borókással együtt is bõven 6 percen belüli tempót mentünk.
Egyik nagy célom a frissítés gyakorlása volt. A Bakonyban nem volt holtpont és ezt a mait is így szerettem volna. Ehhez enni kell. Úgyhogy azt csináltam, hogy ahányszor eszembe jutott az evés, tömtem valamit a fejembe. Vagyis bõ 15 percenként ettem. Sokáig csak aszalt sárgabarackot de volt müzliszelet és csoki is rendesen. Mert jó meleg volt, ittam is mint állat. Úgy számolom, hogy 70 kilin 3.5-4.0 litert ittam és még így is kiszáradtam annyira, hogy a célbaérés utáni mésfél órában még 1.5 liter lecsúszott.
Egy jó napon ez a tempó endben is lett volna de ez nem volt egy jó nap. Féltem is. Negyvennél visszavettem és Larzennel hagytuk Tapírt és Andrist elmenni. Innentõl jött egy 7 kilis aszfalt szakasz ami engem teljesen megtört. Az elején még 5:35-ben mentünk, a végén már csak 5:55-ben. Tapírék meg csak távolodtak. Itt már nem nevetgéltünk és én már csak azon gondolkodtam, hogy milyen szisztéma szerint kezdjek sétát beiktatni. Eszembe jutott a szegedi túra csúnya vége, (értsd: utolsó 20 km) amikor már 500 méterenként bele kellett sétálnom. És egy hasonló véget most egyáltalán nem akartam. Mindegy. Ilyensmivel kár foglalkozni. Inkább mentem és ettem.
Az Alföld meglepõen szép. Nem a Bükk, az biztos de mégis csodás világ, mesebeli tájakkal érdekes állatokkal. (Láttam az év elsõ gólyáját. Egyedül kuksolt egy fészekben és gyanakvóan nézte a darabos mozgásom. Már csak pár hét és a társak is megérkeznek és nem sokkal késõbb már sok kisbuksi is kifelé kandikál. :-)))
Végül nem lett borulás. Idõnként bele-belesétáltam de a 6 perc körüli tempót végig tudtam tartani. És ezt a sok kaja számlájára írom.
Az idõm 7:01-lett, amivel ugynan kicsúsztam egyfajta álomhatárból, de, és itt számít, hogy 71,2 kilcsi, az átlagom így is 6 percen belül lett (5:55). András kemény volt és 6:51-et ment, míg Tapír valószínûleg csalt és egy gyenge 6:51-et vánszorgott. Larzen pedig szinte velem együtt érkezett. :-)
Azt hiszem készen állok Sárvárra. Addig még elég sokat kell pihenni meg egy picit futni is de szerintem rendben leszek.
* Az aprólékosságnak jelen esetben lesz jelentõssége |
| |
