Deák 20
Esik. Nem túl meglepõ tény, annak fényében, hogy egész éjjel esett és az idõjósok szerint ez így is kell, hogy maradjon. Így Kerek repkénnyel és a túrán hirtelen ötlettõl vezérelve induló édesapjával a 20-as távon nevezünk, ez pont elég ilyen idõben. Söjtörre autós logisztikát alkalmazunk (itt is köszönet a fuvarért!), nevezünk Joeyline-nál, átvesszük az itinert (leírás, térkép, táblázat), majd az éppen enyhe szemerkélést megvalósító esõben elindulunk a Deák-ház felé. A túrán párszor elfog az "én már jártam itt valamikor" érzés, Kerek repkény világosít fel, hogy a Rockenbauer Pál emléktúrán éppen szembejöttünk néhány szakaszon. Most viszont õszi színekben játszanak az erdõk, valamint változó intenzitással esik az esõ. Az elsõ emelkedõ a Deák-forrás elõtt még könnyen járható, a lejtõkkel több a probléma, fõleg cipõben, mégis sikerül nem elesni egyikõnknek sem. A Deák-forrásnál az elsõ ponton szép tüzet raktak a pontõrök, gyorsan pecsételnek, kevés esõt kívánunk nekik (a fák tompítják valamelyest) és tovasietünk.
Rövidesen elérjük a Vas-völgy köves útját, amelyen a sárhoz képest nagyon jól lehet haladni, igyekszünk is ezt kihasználni. Sejtelmes erdõ van a völgy két oldalán, néha fenyves keveredik a többi fa közé, kisebb-nagyobb foltokban. Kis házra figyelmeztet útitársam már messzirõl (nem hiába, a rutin :)), az egyetlen szoba kényelmesen befûtve, kedves pontõrök kínálnak meleg teával, elkortyoljuk, majd mielõtt kimelegednénk, elbúcsúzunk és továbbhaladunk. Megteszünk néhány éles kanyart, újra nosztalgiázunk egy kicsit, örülünk, hogy éppen nincs esõ. Pusztaszentlászló elõtt, az Újhegyen pincében vár a frissítõpont, Csicskenye sporttárs kínál zalai borral és teával, valamint zsíroskenyérrel. Itt elidõzünk majdnem fél órát, a fényképezõgép lencséje viszont végig párás, így a képek olyanok, mintha valami szaunában volnánk. Elhagyva a jól befûtött pontot (jó sokáig nyitva kell lenniük), lesétálunk a faluba, majd kifelé tértünkben megcsodálhatjuk a majd egyszer elkészülõ strandot a különös stabilitású villanyoszlopokkal az elõtérben (ez utóbbi érthetetlen számomra...:)).
Hamarost újra ismerõs úton haladunk Söjtör felé tovább, komfortérzetünket kissé rontja a jeges esõdarabokat az arcunkba fújó oldalszél a földeken. A nyáron még igen romos állapotú kis fahídnak már csak a nyomai vannak meg, szerencsére ez példás minõségû felújítást jelent, nem a híd eltûnését. A faluba kissé sárosan, az esõtõl kissé csapzottan érünk vissza, végigsétálunk a fõúton és meg is érkezünk a rajtot/célt jelentõ Vöröskõ vendéglõbe. Átvesszük a díjazást (diplomata jellegû fotózással :)), kapunk meglepetés-csokit, beszélgetünk Joeyline-nal egy darabig, amíg megérkezik Kerek repkény édesapja is, utána indulunk.
Kellemes, szép túra a Deák rövidtávja, kíváncsivá tett a hosszabb táv iránt, most az esõ miatt viszont fenntartom, hogy ennyi pont elég volt :). A rendezõség, a pontõrök kedvesek, a szolgáltatás bõséges, köszönet a túráért. Gratulálok mindenkinek, aki ebben az idõben vállalta bármely távon a részvételt!
-Kékdroid- |
