Budai Kilátók Extra 2007.10.13 túrabeszámoló
Napos volt a reggel, de hûvös szelek fúttak a Normafánál. Sapka, sál, de még kesztyû sem volt túlzás. Míg vártam a túratársam, megettem két szendóból és fél lityi kakaóból álló szerény reggelimet. Legalább ezzel nem kell bíbelõdni út közben. Elkértem két nevezõlapot, a sajátomat ki is töltöttem. A következõ buszról már szállt is le a tömeggel az úszótársam (!), madárijesztõ öltözetem miatt csak határozott köszönésem után ismert fel. Egyik sor befizetés, másik sor regisztráció, 08:15 indulás. Az elsõ pár lépés után õ sem átallott egy thermo darabot felölteni. A nagy duma közben csak az Anna-rétnél mentünk le a kék kukac jelzésre, pár méter után már felfelé kanyarodott az út, vissza oda, ahonnan lejöttünk. Nem baj, legalább nem kispistáztuk le az elsõ hullámvasutat. Semmi percnek tûnt az idõ, ami alatt elértük a libegõt, majd a rekortánon rugóztunk felfelé, ahol három héttel ezelõtt a Meteor 50-en döcögtünk, de akkor lefelé. Elérve az
Erzsébet kilátót (1. ep.)
láttuk, hogy a pontõr a hideg elõl behúzódott az alsó karély zárt részébe. A kilátó képével díszített bélyegzõ lenyomatát kaptuk az itiner hátuljára. Kezdõdhetett a szlalomozás lefelé a piros sávon egészen a Szépjuhásznéig. Csak köszönünk neki és a sárga sávon kaptatva liHegõvel megyünk fel a
Kaán Károly-kilátóig. (2. ep.)
Bicolor pecsét az itinerre és már megyünk is tovább a sárga sávon, de most már ereszkedve. A lejtõ után plató és utána rövid, sárga háromszöggel jelzett út a
Kis-hárs-hegyi kilátóig (3. ep.)
Ennek csak a kétszín nyomású lenyomata szép, õ maga össze akar rogyni. Egyik szorgalmas túrázót figyelmezteti is a pontõr a torony állagára. Vissza megyünk a sárga sávra, majd onnan rátérünk a Nagy-hárs-hegyi körsétaútra (zöld kukac). Itt csavarodunk jó darabon az óramutató járásával ellentétesen, míg el nem érjük jobb kéz felõl a meredeken lefelé ereszkedõ piros sávot, melyen a Szépjuhászné útig farolgatunk. Itt csak az autóforgalomban van lehetõség haladni. Padka szinte semmi, folyamatos az autók sora, szaporázzuk léptünket, hogy minél elõbb elhagyjuk a minden
értelemben gázos szakaszt. Az utált flaszter után még a felfele utat is lehet szeretni (még mindig a piroson). Hosszúnak tûnik az út a
Fekete-fejig (4. ep.)
Maszatolás a zöld zsírkrétával és itt már elõkerülnek a toroköblítõk. Mielõtt leindulnánk a Petneházy Klub felé én már közvéleményt kutatok Katonasírok ügyben. Mindenki csak pingvinezik, egy GPS-es spori sem tud használható infóval szolgálni. Lefelé nem olyan hosszú az út a piroson. Hamar kiérünk a házak közé, a
Feketefej utcába (5. ep.)
Egy fekete fej profilja vicsorog máris az itineren, sportszeletnyi figyelmesség a rendezõségtõl a kézbe és máris búcsút intünk a többieknek, mert mi az Extra útvonalán megyünk tovább a Budakeszi Vadaspark felé. Innentõl önálló tájolásra vagyunk utalva. Bal kéz felõl mellõzzük a golfpályát, egy serény golfozó egyedül urallja az egész pályát. Jelzetlen úton megyünk jó darabon, egy elágazásnál bizonytalankodunk, de beér két Extrás és innen most már együtt megyünk a célig.
A sárga pluszt elérve hamar eljutunk a park fõbejáratához. Az itinert lobogtatva nehezen átkûzdjük magunkat egy zsivajgó kisiskolás csoporton. Beérve a parkba egy hölgy igazít a
Vörös-hegyi kilátó (6.1 ep.)
irányába és azt is rögtön megmondja, hogy melyik hátsó kijáraton kell elhagyni a vadasparkot a Katonasírok felé. Erre a kilátóra mind a négyen felhágunk, minthogy ezt eddig még nem tettük. Itt a kilátó tricolor képe kerül ellenõrzõ lapunk megfelelõ rubrikájába. Hátul a fa bagolyszobornál megyünk ki a parkból. A zöld pluszon megyünk tovább nyugati irányban, mert annyit tudunk, hogy a Szarvas-árok fölött vannak a Katonasírok. A túristajelzés észak felé fordul, de mi megyünk tovább nyugat felé, amíg el nem érünk egy vadkerítéshez, itt kénytelenek vagyunk a kerítés vonalát északi irányba követni egy erõs emelkedõn. Mire felérünk egy fensíkra megpillantjuk a zöld pluszt, amit az imént elhagytunk. Megyünk rajta még
néhány tíz métert északra, mikor balra meglátunk egy lestrapált átmászót, amin átvergõdve hosszan megyünk egy fennsíkon. Mikor véget ér a plató, egy útkeresztezõdés után már nemzetiszínû szalagokat veszünk észre, itt vannak a
Katonasírok (6.2 ep.)
A három fejfa és egy koszorú díszíti a bélyegzõt, melynek a nyomata kerül a vadasparki kilátó képe mellé. A pontõrök készséggel elmagyarázzák az utat a piros háromszög felé. Õk teszik egyértelmûvé, hogy az Extrásoknak nem kell elmenni a Vörös-pocsolyához. (A ttt.tr.hu-n az Extra is érinti.)
Egy keresztrudas bejáraton elérjük a Szarvas-árok felé vezetõ murvás utat. Nemsokára jobbról becsatlakozik a piros háromszög. Nem megyünk tovább a Szarvas-árok felé, hanem emelkedünk a piros háromszöggel, amíg a háromszög bezöldül. Ereszkedünk a zölddel egészen a
Tarnai-pihenõig (7. ep.)
Zöld domb pecsétje a füzetbe, egy energia ital a garatomra és már kaptatunk vissza a zöld háromszögön. Újdonsült útitársaink begyújtották az utánégetõt alig bírok lépést tartani velük. Jobbkéz felõl elhagyjuk a piros háromszöget amin ide fele jöttünk és megyünk tovább zöld hasonmásán, amíg balra meg nem látjuk a
Nagy-Kopasz Csergezán kilátójának (8. ep.)
impozáns, modern alakját. Egy emeletet fel kell menni (mily meglepetés) a kilátót ábrázoló billogért. A pontõrök be vannak bugyolálva az igen friss õszi szél ellen. Hétágra süt a nap, de mégis hûvös van. A többiek még felmennek a legfelsõ emeletre. Az ott nyüzsgõ tömegre való tekintettel én ezúttal kihagyom a körpanorámát, inkább eszem egy mûzliszeletet. Most már csak egy kellemes erdei séta vár minket tovább a zöld háromszögön. Lenn rátérünk a zöld sávra, amin bevonulunk Nagykovácsiba, ott is a
Csillagszem kisvendéglõ (cél)
kerthelységébe. A különleges emléklap és emlékbögre átvétele után hozzálátunk a kolbászkarikás krumplileveshez, ami többek szerint vérré válik bennünk. Betetõzésként átmegyünk a szomszédos cukiba egy-egy szelet sütire.
Azt hiszem ez a kellemes túra jövõre sem maradhat ki a naptárunkból.
|
