Túrabeszámolók


Bia 25

-balazs-Túra éve: 20052005.04.12 14:33:05
Olyannyira felemásra sikerült nekem ez a hétvége, hogy az egyik szemem még most is sír a másik meg bambul, pedig már erõsen hétfõ délután van.

A Pécs-Harkány futóversenyt terveztem de a szombati futás után úgy döntöttem áttérek teljesítmény-nyugágyhajtásra. Történt ugyanis, hogy elindultam a Szigeti Hendikepen ahol káprázatosan nem ment a futás. Lendületesen indultam és tippelgettem, hogy két kilóméternél vajon 7 percen kívül vagy belül leszek e. Ehhez képest az óra 7:40-et mutatott. Ez nem lett volna baj de ráadásul rosszul is ment és a tüdõm csak azért nem esett ki mert a májam és a lépem is ki akart jönni de a három együtt nem fért ki a lyukon.

A hendi után beszálltam Tapírhoz és Ákihoz egy laza 25-ösre. 4:50 körüli tempót mentünk de ezt sem bírtam. Nem voltam méltó a fekete Saucony felsõhöz és egy körrel a vége elõtt kiszálltam, annyira padlón voltam. Nem tudom hogyan jutottam el hazáig de az biztos, hogy egy laza hat és fél órás délutáni alvásra volt szükségem az életfunkciók normalizálásához.

Még a Szigeten elhatároztam, hogy így nem szabad PH-ra menni mert komolytalan sportteljesítményért úgyis kizárnának. Helyette bevállaltam a Bia 25-öt mert a 6 perces kilcsik azért talán még mennek, másrészt nem verseny. Továbbá, talán nyílik alkalom arra, hogy az egy nappal korábban megbecstelenített Saucony felsõt feketére mossam. :-)

Leginkább macsára kellett figyelni. Macsa csak azért nem társul be a Sötét Oldalhoz mert derogál számára az ilyen dedós futásokban való részvétel. A Sötét Oldal Én vagyok, mondhatná. De nem mondja, mert a menetszél úgyis elnyomná a kiáltást.

A téli túrázásban az a jó, hogy az ember megtanulja az apró örömöket is kiélvezni. Például tiszta felüdülés a tükörjégen futni miután az ember 5 kilcsit szenved végig a 25 centis hóban. És a jeges orkán után olyan jól esik ismét az erdõben bóklászni és tövises kóróba kapaszkodni.

A legnagyobb öröm akkor ért amikor láthattam Tapírt taknyolni. Sajnos lábra állt mielõtt havat rugdoshattam volna rá. :-) ("Ami Tapírnak rossz az nekem jó." copyright akibacsi :-)

20 kilóméter körül pont úgy éreztem magam mint egy nappal korábban, amikor már egy gyökérkezelés is vonzóbb alternatívának tûnt a futásnál. Áki elöl nyomta és csak a jeges sziklafalon váltott vissza kocogásra. Larzen pedig amolyan biztos ami biztos módon nyomta mögötte nehogy Áki magára maradjon és lassítson. Közben süvített a jeges szél és keresztbe fújta a havat ami marta az acrom.

Itt már azt gondoltam, hogy mindjár befekszem egy bokorba néhány szelet újságpapír alá de egy kis csoki és egy pár citromos nápolyi csodát tett. Feléledtem és be tudtam futni, úgy, hogy Áki sem hagyott ott és macsa méregfoga sem tett túl nagy kárt. Tapírt pedig leszakítottuk. Ó, azok az apró örömök. :-)

A túra nagyon rendben volt, a szolgáltatásokkat csak dicsérni lehetett csak az a fránya hó ne lett volna. :-)