CSERHÁT 30 - AVAGY A TEHENEK IS KÉKTÚRÁZNAK !!
Nem akarom megint avval kezdeni , hogy " már megint egy új túra " , hiszen legalább a jövõ évig ez így lesz .
Ez volt idén a 12. teljesítménytúrám , és ez volt a legrövidebb . Délután családi program várt , így sietnem kellett .
Reggel , Gödöllõ felé járva el kezdett esni az esõ . Nem nagyon örûltem , de hát mit lehet tenni...
Viszont , megérkezve Alsótoldra az esõnek már semmi nyoma nem volt . Gyorsan neveztem , éppen senki sem volt az asztaloknál 6:30-kor indúltam , kissé megkeveredve az óra átállítástól . Késöbb akartam , hiszen tudom , hogy a pontok nem a futók szerint nyitnak . Hál istennek , éppen nem lett belõle probléma .
Az erdõ csodálatos õszi szinekben pompázik , a hõmérséklet éppen ideális és a talaj is csak idõnként saras . ( vajon mi lenne itt ha szakadna ? ).
Kb . 10 km-nél érem utól a legelõl járókat . Innentõl egyedûl tellnek a kilóméterek , illetve , nem is annyira egyedûl . Felsõtold után , az országos kéken ugyanis egy jókora tehén ballagott szembe . Csodállkozva megálltunk egymással szemben , illendõen köszöntem , de csak egy bõgés volt a válasz . Mikor tovább kocogva két újabb marhával ( úgy látszik , más marha is idult ezen a túrán , nem csak én )találkoztam , akkor már kezdtem bajban lenni . Ugyanis ezek csak bambán bámúltak , és nem akartak félre állni . Alig fértem el melletûk . Éppenhogy átpréseltem magam a tehenek mellett , amikor fentrõl , egy lejtõs útról nagy láb (pata )dobogást hallottam . Legalább 6-8 tehén és bika ( gondolom aminek szarva van , az lehet a fiú )rohant le elém az útra , mostmár teljesen elállva azt . Közben a kék jelzés is elveszett valahol a negy mezõn , ami villanypásztorokkal és tehenekkel , bikákkal és bocikkal volt tele . Némi oldalazással , bozótba való bújkálással valahogy kicseleztem a csordát , és indúlhattam tovább Hóllókõ felé. Mindenesetre érdekes élmény volt avval sok marhával , bár jókat beszélgettünk , de legközelebb nem hívom el õket túrázni.
Hollókõn hamar átrobogtam , felkapaszkodtam a várba is . Onnan majdnem rossz irányba indúltam továnn , hiszen a kék itt szépen körbe megy a vár alatt . Az itinerbõl látszott , hogy a túra legnagyobb szintemelkedésû szakasza itt vár rám . Ennek megfelelõen itt lett a leggyengébb 10 km-es részidõm (1ó17perc). A Dobogó-tetõrõl való leereszkedés nem nagyon tetszett a sárga+-en , elég nehezen járható , néha bokros-szúrós, néha saras , néha bokatörõs szakasz várt . De , hát minden nem lehet tökéletes .
Viszont Cserhátszentivánon valóban szép a kilátás a kilátóból( itt már kicsit necces volt a pontra érkezés , 5 perccel értem oda korábban , és a pontõrök elöttem másztak fel a kilátóba .De nagyon rendesek voltak , félbe hagytak a kipakolást , adtak matricát és útba igazítottak )és érdekes , bár kicsit rövid volt a geólógiai tanösvény . Annál érdekesebb volt az abból való kijutás , némi patak átkelés és dzsungel harc árán lehetett a mûútra kiérni .
Az utólsó ponton azt mondták , hogy még két kili a cél , nekem valahogy sikerûlt 5-öt mennem , pedig végig a jelzésem voltam . de hát sebaj , igaz evvel az erõvel akár a 40-es távon is indúlhattam volna .
A saját mérésem szerint 36 km lett ( 4 ó 20 perc ).
Az útvonal jelzések szinte végig tökéletesek voltak , még futva is . A pontõrõk most is kedvesek és segítõkészek voltak , és az erdõk , Fõleg a Garáb elõtti szakasz , a Tepke kilátótól a faluig , csodaszép volt .
Ezt a túrát is bejegyeztem a " jövõre visszajövök " közé. |
