| tilton | Túra éve: 2007 | 2007.11.05 21:44:56 |
|
|
Magyar Vándor 20
Több hónapos munka, sérülés miatti kihagyás után - végre újra itt. Már napok óta sántikálás nélkül tudok járni, itt az idõ formába lendülni, közeleg a kedvencünk a "Börzsöny vulkán". A biztonság kedvéért csodakenõcs, fásli, viszem Z. a fekete lovag túrabotjait is. Gabival indulunk el, a többiek alibit igazoltak. Heveny gõzfürdõ a dobogókõi buszon, de már fent is vagyunk. A rajtig éppen annyi idõnk van, hogy megcsodáljuk a tejszínhab alá bújt Dunát és a felhõpamacsokat a völgyekben és már indulunk is. Elég jó tempóban haladunk, de féltem a bokámat, nem merem nagyon terhelni. A botok a második órától segítenek, addig fõleg csak gáncsoskodnak, nehezen szokunk össze. Csoda idõnk van, gyönyörû az erdõ. Már csak a fagyal és a gyalog bodza zöldell. Átsüt a nap a mezei juhar élénksárga levelein, rozsdaszínû csertölgy avaron gázolunk. Virágzó lágyszárúakat már csak elvétve látunk, néhány elkésett cickafark és vajszínû ördögszem, fázós, kistermetû katángok. A pár hónapja még habos, fehérruhás kökénybokrok mára hamvaskék terméseik tömegét érlelik, mellettük vadrózsa, márcsak a színkompozíció miatt is. Az itiner intelmei ellenére néhány percig eltévedünk, elvétjük a lapppangó bal kanyarat a kõbánya mellett. Szerencsére jön néhány tapasztalt túratárs, õket követve megint a piroson vagyunk. És újra a szépséges erdõ, csend, a nedves avar illata, sûrû földszag, simogató napfény. Egy bátortalan holló klok-klokja a Csévi-nyereg elõtt, késõbb egy ölyvet is hallunk, a nagy fakopáncs pedig engedi, hogy megbámuljuk piros nadrágját és tarkófoltját. A Fehér-hegy kicsit megizzaszt, de máris lefelé visz az út. Fekete fenyõ mindenfelé, aggódva gondolok a dololmit sziklagyepre odaát a Szénásokon. Máris a Kálvária, bent vagyunk Vörösváron, itt a cél is. A megszokott kedves gratuláció, szép kivitelû oklevél és kitûzõ, szívélyes vendéglátás. Fél háromkor már a buszról nézünk vissza. Jó kis bemelegítõ túra volt, köszönjük a szervezõknek. Jöhet a következõ! |
| |
