Túrabeszámolók


I. Béla, Kaán Károly, Károly Róbert emléktúrák

vajonmerreTúra éve: 20072007.11.13 19:20:50
Károly Róbert Emléktúra Nagytáv

Röpke három órás alvás után, összekanalazom magam, és irány az Árpád-híd, ahol Papamacihoz csatlakozom a szigethalmiak 26 km-es teljesítménytúrájának lekocogásához. Illetve bocsánat, Papamaci lazán lefutotta volna jócskán 3 órán belül, de én sikeresen tudtam gyalogos- kocogó tempóvá lassítani a haladását :-) Köszönet mégegyszer az oda-vissza fuvarért is!

Viszonylag kellemes túraidõben érünk Visegrádra. Átfutom az itinert, és nem kis megdöbbenéssel látom, hogy az útvonal megváltozott tavaly óta. 8.25-kor rajtolunk a Mûvelõdési Házból. Kemény bemelegítõ kapaszkodással jutunk fel a K+-on Nagy-Villámig. Innen apró bizonytalankodásokkal tudjuk követni a piros kerékpár jelzést majdnem Pap-rétig. A felfeléket nem futom. Ezt jó lenne a kialvatlanságra fogni, de a dombfutáshoz (talán még) nem vagyok elég erõs. Maradna a sík és a lejtõk. Hosszú emelkedõk (kedvencem a folyamatos, 3 km-es volt )és saras pocsolyák keserítenek nagyon sokáig. Úgy érzem nem lesz meg a kitûzött 3.30 körüli idõ :-( A pocsolyába lépést sem lehet elkerülni, de így legalább egy idõ után már nem kell annyira vigyázni. Papamaci szájából elhangzik a túra kulcsmondata : "-Azért néha emuláljuk egy kicsit a futást." :-))

Megmásszuk a Pap-rétnél a becsület-emelkedõt, és végre lehet egy kicsit jobban iparkodni. Legurulunk Pilisszentlászlóra az újabb pecsétért. Szerencsére a szint jelentõs hányadát már letudtuk. Én kb. a halálomon vagyok már, behabzsolom a szendómat, jól esik rá a meleg tea a CamelBak-ból. Még kb. 10 kili a vége, és egy nagy hajrával meglehet a kitûzött idõ is. Az Apát-kúti-völgy csodaszép, tolom a talicskát ahogy tudom. Átküzdjük magunkat többször a patakon, és egy nagy kirándulócsoporton is. Beleadok apait-anyait, de sajnos a forrás után bele kellett sétálnom kicsit az aszfalton. Még egy mászás jön a piros háromszögön egy nagyon csúszós, iszapos emelkedõn. Pecsét a magaslasnél. Papamaci futást kér a ponthoz, nehogy szégyenbe maradjunk :-) Még egy nagy zuhanás Visegrádra, és már itt is a cél. 3.25 lett, ami nekem kiváló idõ, hiszen tavaly óta a túra szintesebb(932m) és hosszabb (~26 km) is lett.

Isteni finom teát kapunk, és egy kicsit beszélgetünk az elsõnek beérkezõ, szintén hosszútávos Vadmalaccal. Nagy köszönet Papamacinak, hogy végighúzott a túrán, mert egyedül küzdve még nagyon hamar szétesek fejben. Remélem lesz még alkalom az együtt kocorászásra. Kösz! A túrát és a szép kitûzõt is köszönjük persze a szigethalmiaknak. Jövõre is.