Keleti Bakony 25
2007.11.24.
Tavaly az 50-es távon indultam, idén MacGyverrel mentünk és a 25-ös távot választottuk.
Fél 8 körül értünk a rajtba, 7:50-es idõvel indultunk el a bodajki iskolából. A sípályán egybõl ízelítõt kaptunk a túrára tervezett szintbõl, majd a fenti erdõben megmásztuk az elsõ kerítés-létrát. Az elsõ ponton a tavalyi köddel ellentétben idén csak pára volt, így élvezhettük a kilátást az alattunk elterülõ Gaja-szurdokra. A pont után egy meredek, csúszós lejtõ jött, amire már több tábla is figyelmeztetett a túra rendezõinek a részérõl.
Lent a patak hangján már érzõdött, hogy az idei korai hó utáni olvadás kissé megduzzasztotta, így bõven zubogott benne a víz. A víz magassága az Ádám-Éva fánál volt szembeötlõ, ahol a természetes híd alig lógott ki a vízbõl.
A hídnál egy túrázó "társunk" elegánsan beelõzve a várakozók sorát átment a hídon, majd a túloldalon megvárta a társát, aki késõbb jött. Nem tudom hova sietett.
A híd után felkapaszkodtunk a Vaskereszthez, ahonnan ismét szép kilátás nyílt, immár a Fehérvárcsurgói-víztározóra. Eztután egy pihenésképpen lefelé mentünk a Pisztrángos-tó melletti büféig, majd onnan szintben haladva lassan kiértünk a vadasparkból. Itt nemsokára egy meredek, de rövid ösvényen jutottunk fel a Csurgói-szõlõk elõtti magaslatra, ahonnan megint a víztározó reggeli csillogásában gyönyörködhettünk. Nemsokára megérkeztünk a következõ E.P.-hoz, majd a hétvégi házak között lesétáltunk a már többször látott tó partjáig.
Innen egy kissé monoton szakasz jött, mert a kék jelzés lent vezetett a gát mögött, és nem sok mindent lehetett látni. Egy-két kanyar után jött az E.p. a Becsali-büfében, ami egyben OKT pecsételõhely is. A büfé utáni szakasz már szerencsére izgalmasabb volt, a tó mellett a domboldalban vezetett. A víztározót elhagyva az út mellett a Pille-ér látványos, mély "kanyon"-jában gyönyörködhettünk. Gúttamási elõtt kezdõdött ismét egy hosszú, unalmas, aszfaltos szakasz, ami egészen Isztimérig tartott. Itt az út melletti árkokban még hófoltokat lehetett látni, ott ahova összefújta a szél.
Az isztiméri polgármesteri hivatalban teával fogadták a túrázókat, itt egy kicsit pihentünk is mielõtt tovább mentünk volna. Szerencsére innentõl kezdve nem volt több unalmas szakasz a túrán, így hamar eltelt az út hátralévõ része. Kissé emelkedett az út, egyre több hófolttal találkoztunk. Ismét mászni kellett egy kerítéslétrán, mivel az útvonal átvitt a Fehérvárcsurgói Vadaskerten. Itt leereszkedtünk egy érdekes, látványos fákkal-bokrokkal teli területen, majd egy vadölõ tisztáson áthaladva megint caplathattunk felfelé. Szép erdei úton haéladva, majd egy kapun kilépve lassan megérkeztünk a Zseri-szállás E.P.-hez.
Az E.P. után számomra kellemes meglepetést jelentett a lefelé vezetõ szép völgyút, vissza a Gaja-szurdokba. Lent a tó melletti büfé most E.P.-ként szolgált, sõt itt kaptunk egy pár virslit és egy zsemlét. Ez kissé érzékenyen érintett minket, mivel nem álltunk túl jól a szintidõvel, és már nem volt sok hátra (tavaly a célban volt a virsli). De sebaj, úgy döntöttünk szükségünk van a virslire, inkább leültünk és megettük. Végülis annyiból jobb volt ez a hely az evésre, hogy kisebb volt a tömeg, mint a célban.
Miután befejeztük a táplálkozást, felkerekedtünk és nekivágtunk a hátralévõ 5 kilométernek. Beérve Bodajkra, kikerültünk egy néhány szoborral ékesített kõfejtõt, majd felkapaszkodtunk a kálvária dombjára. Itt a pontõr azzal bíztatott, hogy jöjjünk jövõre is. Miután reménykedve rákérdeztünk, hogy "miért, lesz jövõre is túra?", azt felelte, hogy nem, de õ jövõre is itt lesz.
A kálváriától a célig hol futva, hol csak sietve, de gyorsan beértünk, így még a virslis "dorbézolás" mellett is maradt 12 percünk a 7 órás szintidõbõl.
A célban teát lehetett fogyasztani.
Összességében a túra jó volt, negatívumot nem nagyon tudok említeni. A szalagozás jól sikerült, néhol kicsit túlzásba is vitték (volt ahol 12-13 szalagot lehetett egyszerre látni egy kb. 100 méteres szakaszon). A virsli is jó volt, a teák is ihatóak voltak (és tulajdonképpen "korlátlanul" lehetett inni õket).
A térkép szép, mint tavaly, viszont az útvonalleírás külön papírokon volt. Sajnálom, hogy (a hírek szerint) nem lesznek megrendezve a Keleti-Bakony túrái a jövõ évben (Hamuház, Fehér-Vár-Palota, Keleti-Bakony).
Beszámoló képekkel |
