Tortúra 65
A túrát kísérletnek is szántam. Csak isoitalt, energiaszeletet, és gélt fogyasztottam a túra során. A kísérlet sikerült, beváltak. A túrát gyakorlatilag "vonatfutásnak" is nevezhetném, mert az elsõ vonattal érkezve, és az utolsóval hazautazva is majdnem 6-os átlagot kellett tolni. A vonaton becsúszott egy tejberizs és egy energiaszelet. Hosszadalmas miskolci buszozgatás után (közben DJ_RushBoy igazított el a kavarósabb helyekkel kapcsolatosan) végül 8.45-kor sikerült elrajtolni.
Az útvonalat nem ismerve megint túrabotokkal vágtam neki a távnak, de feleslegesen. Néhány meredek ereszkedõnél tudtam igazán csak kihasználni, a jégen meg bottal is elcsúsztam :-) Tempósan haladtam Bükkszentlászlóig, ami nem is kicsit hosszú falu. Rozitával futottam itt össze, de sajnos a megbeszélt szigethalmi futásra nem jutottam el :-) Az italbolt alig lett meg, már azt hittem, hogy valahol elsétáltam mellette. S+-on nagyot kellett mászni, Bükkszentkeresztre érve be is toltam az elsõ gélt.
Gyors pecsét a kocsmában, és az emelkedõ végétõl egészen Hollóstetõig tudtam kocogni. Itt szomorúan vettem észre, hogy a CamelBak-em csöve tele van jéggel, egy csepp nafta sem jön ki belõle. Gyors átöltözés, ivózsák a ruha alá. Jönnek sajnos a tájékozódási gondok is, kicsit nehezen lett meg az S+ és a Bánkút elõtti Z jelzés is megérne egy misét (vagy többet). Ezek ellenére valamivel 5 órán belül vagyok a bánkúti ep.-n, ahol kapok langyos vizet a közben már kiolvadt CamelBak-embe. Egyéb szolgáltatást a túra közben nem vettem már igénybe.
Tar-kõig tempósan tudtam haladni, majd a nem túl kemény mászás után leesett állal csodáltam a hihetetlen kilátást. Már ezért megért eljönni! Ezen a részen szinte a fél TTB-vel, topikkal találkoztam. A K+-t Tamás-kútig többszörösen bebénáztam (nem akarok beszélni róla :-) ). Várkút felé elkezd sötétedni, elhagyom az újabb TTB csapatot (Gethééket), majd hatalmasat esek a tükörjégre futva. A CamelBak és a deréktáska védett meg. Besötétedik, tehát a tempót visszaveszem. A nagyon könnyû, de nagyon pocsék BalckDiamond lámpámmal küszködöm tovább. Leginkább a tempós túrázókkal tartok, de a várkúti ep. szinte sose jön el. Gyorsan haladok, de egyszerûen mindig emelkedik, peregnek a tízpercek, már biztos, hogy nem lesz meg a titkon remélt 10 órás teljesítés :-( Megszakad a szívem is néha, mert érzem, hogy olyan helyeken haladunk, ahonnan nyáron fantasztikus lehet a kilátás. És még mindig sehol az ep. ! Kínomban az út mellett éppen pakolászó túrázóktól kérek pecsétet :-) Nagy sokára megérkezünk a turistaházhoz. Van itt dínom-dánom, rengetegen vannak bent, a TTB maradék része például. Itt is persze csak gyors pecsét, hiszen ezzel a tempóval lassan a vonat elérése is veszélybe kerül.
Tolom szépen a talicskát tovább, majd a lámpám lassan kileheli a lelkét. Utolérek egy futó párost, akikkel persze egész nap kerülgettük egymást. Hozzájuk kéredzkedem, mert az õ lámpájuk valóságos fényözön. Mint kiderült az elõzõ esti UTMB elõadáson is voltunk mindhárman, kicsi a világ .Szépen beszélgetve kocorászva érünk a szõlõk között (sajnos nem Egerbe), hanem egy mûúthoz. Rövid vita után (jobbra-balra) egy autós eligazít bennünket : Eger még 6-7 km :-((( Kocogás a mûúton, majd azért lassan beérünk a városba. Átvágunk a belvároson, itt a cél.
Idõm kb. 10.50 lett, ami elsõre talán nem rossz. Jövõre már ismerve a "tutikat" sokkal jobb lehet :-) A virsli még fõtt, de a forralt bort már megkaptam, le is zúzott azonnal így kaja nélkül :-) Potyafuvar az állomásig,vonat, potyafuvar hazáig a sorrend. A futósráccal jókat dumálunk a vonaton a kerékpározásról, futásról, majd egészséges szundi jön persze. Jó volt, jövõre is!
|
