Túrabeszámolók
| Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...! |
| kekdroid | Túra éve: 2007 | 2008.01.01 22:55:04 |
|
| Fóti-Somlyó 30 - Búcsú az óévtõl
Reggel hatalmas hõség fogad Kerek repkényt és jómagamat a közepesen szétvert állapotú motorvonaton, kompenzálandó a kinti hajnali fagyos idõt. Még a vonaton rájövünk, hogy egy egész órával korábbi vonatot találtunk meg, mint amit eredetileg megcéloztunk, de így bõven a tömeg elõtt érünk oda. Veresegyházon még ezen a korai órán is öten vagyunk már jelen, várva a rajtot. Kávélelõhelyet keresünk, de amit találunk, az már távolról sem túl bizalomgerjesztõ. Visszatérve a vasútállomásra még beszélgetünk egy kicsit, amikor rendezõi minõségben megjelenik Gethe úr, majd rövidesen Lükepék, Sz Zsu és Zsolibéla, mint rajtoltatók. Nevezési lap/díj, itiner, térkép, pillanatok alatt elintézzük az irodát. Idén is a pontok többségén kérdéseket kell megválaszolni, két helyen van pontõr a túrán, átnézzük az elsõ néhányat. Még megvárjuk kettesben a fél nyolcas rajtidõpontot és kilépünk a veresegyházi télbe.
Menet közben olvassuk az itinert, nézzük a térképet és némi kanyargás után az utcák között, megtaláljuk az elsõ ellenõrzõpontot, vagyis egy darabig még nézelõdni kell, amíg az igazoló kérdésre adandó válasz harsány ugatásba kezd. Bekarikázzuk a megfelelõ kutyafajtát a papírokon és ellépünk, kellemes fenyvesben sétálunk, még a szokásos homokkal borított utak is kényelmesen járhatóak fagyott állapotban. A különös formájú emlékmûvet gyorsan körbesétáljuk, megtaláljuk a választ, tovasietünk, ez most nem a megállós-nézelõdõs teljesítménytúrának van kinevezve, pláne, hogy ilyen hideg van. Elhagyjuk a település környékét, erdõsáv, erdõ, mezõ, teljesen befagyott csermely, megint erdõ, motorospálya. Ellenõrzõhely, legalábbis van egy fa, amely teljesíti a kiírt követelményeket és már eléggé jó ideje megyünk ahhoz, hogy az legyen a kiszemelt fa.
Dupla távvezeték alatt sétálunk el, többször éles kanyart vesz utunk, majd újra erdõsávot érintünk. Már hallani a közeli országút nem is olyan enyhe forgalmának a zaját (aztán rájövök, hogy az autópálya zaját hallom), amikor megelõznek az elsõ futók, innentõl õk haladnak legelöl a mezõnybõl, eséllyel pályázva Gethe úr Tortúrán feladott barchobafeladványának a megfejtésének lenni (az elsõ célbaérkezõ a Fóti-Somlyón). Még kicsit több, mint egy napunk van arra, hogy legálisan gyalogoljunk láthatósági mellény nélkül ezen a szakaszon, élünk is a lehetõséggel. Rövidesen lakóparkba érünk, láttunkra nem reagál a sorompó éber õrzõje, egy kifelé érkezõ autóból pedig még mutatják is, hogy merre kell továbbmennünk, mert éppen az itinerbe nézek bele :). Következik az elsõ komolyabb emelkedõ, zúzmara és jégtûk szegélyezik ösvényünket, kiérünk a HÉV aluljárójához, ahol egybõl sikerül a vízmû (?) valami állomását gázosnak nézni, persze, hogy az aluljáró utáni kerítésre van szükségünk. Sebaj, fénykép is készül mindkettõrõl. Innen megint emelkedõ következik, majd 400 kV-os távvezeték, melynek épp a szélsõ kábelcsoportja alatt terperszkedik egy kis hétvégi telek. Azért megnézném, aki engedélyezte.
Eszembe jut, hogy éppen szembe megyünk most az április eleji Isaszegi csata emléktúrával, tehát nekem ez a környék ismerõs kell, hogy legyen és néhol tényleg az. Ráadásul akkor is beteg voltam és most is van egy kényelmetlen megfázásom, ami miatt kicsit ritkásabban beszélek. Elérjük a mogyoródi állomást, karikázzuk a kérdésre a helyes választ, legközelebb hátha a jelzõket kell megszámolni, abba jól bele lehet zavarodni :). Még mielõtt továbbindulnánk, utolér sétáLós bácsi, aki közlekedésszakmai hazajutást tervez és elbeszéli a Tortúra és a Fóti-Somlyó közötti túráit (hiába, aki megy, az megy :)), így szinte észrevétlenül érünk fel a Gyertyános csúcsára, masszív ködben. Viszont helyrehozták a kilátó lépcsõit, ezek szerint vannak még örvendetes változások is. Lefelé nemzetközi díjszabásból okosodunk ki, majd annyira sikerül elbeszélgetni az idõt, hogy se szalag, se jelzés, se út nincs már a környéken, viszont alig száz méterre járunk az autópályától távban és vagy húsz méterre szintben. Felülrõl. Gyanút fogunk, hogy valami esetleg nem stimmel és visszaballagunk a helyes útra, majdnem tíz percet, van szalag is.
Újra a túra útvonalán volnánk, nemsokára el is érjük a nevezetes felüljárót, majd lesuhanunk a falu központjába, azon belül is a frissítõpontnak helyet adó cukrászdába. Itt Berzso és RitaB pecséttel vár, valamit jegyet válthatunk sütire és teára, sõt, még a fõrendezõséget is itt érjük. Kerek repkénnyel egy ideig elüldögélünk, sétáLós bácsi korai vonatot céloz meg és továbbindul. Moiwa és Jenõ toppan be éppen amikor indulni készülünk, majd a túra névadó hegyén találkozunk velük legközelebb. Feltöltõdve lépünk ki újra a télbe, feltalpalunk egy kisebb emelkedõn és hosszú, egyenes úton közelítjük meg a Fóti-Somlyót, sok futó elõz. Oldalt pedig halovány kilátásban gyönyörködhetünk, Fót mûemlék temploma éppen látszik. A présházhoz kitérõn érkezünk, lefelé kell menni egészen sokat, nyilván azért, hogy késõbb lehessen még többet gyalogolni felfelé :). Itt Laci069 pecsétel és mi felsuhanunk a hegyre (288,2 m tszf., azért hegynek még gyerek).
A tetõn megbeszéljük, hogy nem a két rendezõrõl nevezték el a csúcskövet, viszont sikerül bekarikáznom a saját lapomon a rossz választ is, Repkényét már nem rontom el. Megint :). Nemsokára viszont meredek ösvényen kell enyhén oldalazva lejutnunk a hegyrõl, lent éppen vonat robog Vácrátót felé (BDV, megint), de nem jutok el odáig, hogy lefényképezzem. Az egyensúlyozási gyakorlat végén mûúton kelünk át a szalagokat követve, majd újra erdõben túrázhatunk. A két évvel ezelõtti útvonalat járhatjuk újra, ez nagyon kellemes momentum, akkor is tetszett ez a táj. Egyszer csak Repkény megszólal: kocogunk? És kocogunk, nem elõször, de most síkon, sõt, néha egészen enyhe emelkedõn. Hûha. Alig bírom követni, komolyan. Azért a haldoklásom megenyhíti és néha gyaloglunk is. Eltalpalunk az iszaplerakó telep mellett, régóta nem jött el mellettünk sem senki és mi sem elõztünk senkit, ezt ellensúlyozandó hirtelen néhányan felbukkannak majd elsuhannak. Rövidesen a túrán utoljára keresztezzük a 400 kV-os (Göd-Munkács) vezetéket, naná, hogy éppen futva. A következõ ellenõrzõpontnál, a gázvezetéknél vesszük észre mögöttünk a Sz Zsu, B_feri, Zsolibéla triót, akik rövidesen meg is elõznek.
Eszembe jut, hogy ez volt tavalyelõtt az a rész, ahol egy nyom volt kitaposva a hóban, de éppen kevésbé fújta a havat az arcunkba a szél. Most ehhez képest egészen konszolidált az idõjárás, csak hideg van, annyira, hogy hátizsákjainkban jégkásássá vált a víz. Nyáron igencsak élveznénk, most valahogy nem esik olyan jól. Átsétálunk még a 2-es fõút felett és még egy utolsó belesietünk, aztán kényelmesebbre vesszük a tempót. Göd (Alsógöd) elsõ általunk érintett utcáján számomra oly kedves közvilágítási megfigyelést kell végeznünk. Végigkanyargunk még pár utcán és két elhaladó vonatot is megnézhetünk a célbaérés elõtt. Végül a célban villámgyors ügyintézést láthatunk (borítékban kitûzõ, oklevél, rajtszám szerint rendezve), gratulál Gethe úr és kapunk üdítõhöz jegyet is. A plusz meglepetés számomra (nem is annyira meglepetés) az Útvonalak Követõje 2007 megtisztelõ cím :), amit a négy UKK-s túra valamely résztávjának megtételével lehetett kiérdemelni. Még egy darabig melegedünk a jó meleg cserépkályha mellett ülve, majd újra motorvonattal utazva visszatérhetünk a fõvárosba, majd Vándorköszörûshöz, akinél vendégeskedtünk elõzõ este is. Köszönöm szépen a társaságot Kerek repkénynek megint :), aki végigvontatott betegen is, köszönöm a szokásos príma rendezést az UKK-nak. Szép volt, hideg volt, tetszett.
-Kékdroid- |
| | | | |
|
|
