Túrabeszámolók


BUÉK

janneszTúra éve: 20082008.01.06 17:20:31
2008.01.05. BUÉK 20

Végre sikerült részt vennünk életünk elsõ havas teljesítménytúráján!

Fél hetes kelés után végül csak háromnegyed nyolckor sikerült elindulni MacGyverrel. Bemelegítésnek 10 perc alatt legyalogoltunk a villamoshoz, amire nem kellett nagyon sokat várni, így negyed 9 körül már neveztünk a túrára. Az ijesztõ sorban állás ellenére sikerült hamar végeznünk, és Budai-HG-nél beneveztünk a Budapest-kupára is.

8.25-kor elrajtoltunk. Sajnos az út egybõl emelkedõvel indult, és mivel rég túráztunk hosszabbat, ezért nehezen sikerült leküzdenünk az elsõ néhány száz métert. Kissé ijesztõnek tûnt, hogy már az elején így kifulladunk, de szerencsére a Határ-nyeregre érve rendeztük sorainkat, ekkorra túljutottunk a holtponton. A Határ-nyeregrõl az Újlaki-hegy felé vezetõ meredek emelkedõ már egészen könnyedén ment, a hó ellenére is, pedig ettõl elõre féltünk. A hármashatár-hegyi ellenörzõ pontra már vidáman értünk fel, annak ellenére, hogy metszõ, hideg szél fújt. Nem lehetett könnyû dolguk a pontõröknek.

Tavaly ezen a túrán emlékeim szerint gyönyörû kilátás volt innét, ahogy a felhõk között egy lyukon a napfény pont Budapest belvárosára sütött. A HHH felõl a kéken leérve meglepõen tapasztaltuk, hogy milyen sokan választják az aszfaltot a kijelölt út helyett. Pedig már több panaszt is olvastunk már különbözõ teljesítménytúrákról, hogy túl sok benne az aszfalt.

Innen hosszú, emelkedõk nélküli szakasz jött a Fenyõgyöngyéig, ahol tavaly a teaosztó pont volt, idén viszont semmi. Ezután ismét emelkedõ az Árpád-kilátóig, de ez már sokkal lazább az eddigieknél. A kilátóból szokás szerint szép a kilátás, néhány fénykép elkészítése után azonban megyünk tovább.

A lefelé vezetõ út meredek, az elején tudtunk futni, de fõleg a lépcsõs kanyarnál, illetve a kerítés mellett vezetõ egyenes szakaszon nagyon csúszós. Itt a kerítésbe kellett kapaszkodnunk, hogy meg tudjunk állni esés nélkül. Az Apáthy-sziklához vezetõ út elõtti meredek lejtõt is megúsztuk, ide egy lépcsõ lett kiépítve, ami sokat segített a talpon maradásban. Apáthy-sziklától ismét szép kilátásban gyönyörködhettünk (az útvonal jelentõs részét látni lehet innen), majd következett a túra "városi" szakasza.

A meredek budai utcák takarítva voltak többnyire, nem kellett csúszástól tartanunk. A villamos nagyhídja után jött a Z jelzés új szakasza, ami a régivel ellentétben immár egy olyan helyen vezet át a Hûvösvölgyi úton, ahol nincs közlekedési lámpa. Ennek megfelelõen nehezen is tudtunk átjutni. Itt talán a rendezõség határozottabban eldönthette volna, hogy melyik úton vezeti a túrát, mert az útvonalleírás szerint az új Z jelzésen kellett átkelni, egy kihelyezett tábla viszont az átkelõ felé irányította a népeket (mi végül az egyszerûség kedvéért a Z jelzést választottuk). A Széher útig felkapaszkodtunk, majd onnan egy lépcsõn le a Kuruclesi útra. Itt megint új útvonalat követett a Z jelzés, amit ebben a havas-csúszós idõben nem is bántam, mert így elkerültük a Ferenc-halomról levezetõ meredek lejtõt a lakópark villanypásztoros kerítése mellett. Nem tudon kinek köszönhetõ az új útvonal, talán a lakópark-lobbinak, akiket zavarnak az "undorító, gusztustalan" kirándulók. Mindenesetre furcsa, hogy egy európai fõváros területén belül lehetõség van villanypásztoros kerítéseket telepíteni (már ha be van üzemelve, kipróbálni nem volt kedvem). A lakópark után következett a Rege, vagy az Európa hotel szép épületeinek a látványa, majd a Budakeszi út, amin most könnyebb volt átkelni. A János-hegy oldalában kevésbé volt letaposva a hó, emiatt számomra fárasztónak bizonyult ez a szakasz.

A Nagy-Hárs-hegyre felvezetõ úton még leküzdöttünk még egy meredek emelkedõt, aztán a kilátónál pecsételtünk, lefelé óvatosan átjutottunk a barlangnál, aztán ahogy biztonságosabbá vált az út, ismét tudtunk futni. A Nagy-réten a lehetõségeinkhez képest gyorsan pecsételtettünk (egyébként a Nagy-rét lehangoló látványt nyújt a lepusztult vurstli maradványokkal), aztán robogtunk tovább a cél felé.

Így sikerült a tavalyi idõnkön néhány percet faragni, 4:53-al értünk a célba. Itt megkaphattuk a Fenyõgyöngyérõl hiányzó teát, illetve egy pár virslit kenyérrel és mustárral, amibõl sajnos nekem csak a mustár ízlett, a virsli nem igazán volt jó.

Képek és beszámoló