Túrabeszámolók


BUÉK

PSPTúra éve: 20082008.01.07 12:48:07
A "BUÉK 20" Teljesítménytúra (2008.01.05.)

Vetületi hossz: 18,847 km | Szintemelkedés: 900 m | Menetidõ: 5:27 (forrás: GPSmap 60 CSx)

Szintábra, Google Earth file, jelvény fotója:
http://papics.eu/2008Buek20.html

Az év elsõ túrája egy könnyû, társasági séta volt a Budai-hegységben. Hajcsárkodásom ellenére is igen kényelmes tempót mentünk, bár azért szívem szerint jobb lett volna "kicsit" gyorsabban menni, de a többiek már hónapokkal elõre közölték velem hogy most nem ez lesz a cél :-) Egy tíz fõs csoportban vágtunk hát neki az elõttünk álló kevesebb mint 20 km-nek Hûvösvölgybõl 09:10-kor (miután magunkhoz vettük a kis dobozos narancslét és a csokis croissant, amit a szervezõktõl kaptunk).

A többünknek lefelé ismerõs sárga sávot most felfelé hagytuk a hátunk mögött, néhol meg-meg csúszva, de sehol sem rövidítve, mindig a jelzett úton haladva. Az erdõ szép volt, jó 10 centi hó lehetett, de a turistautakon ez már eléggé le volt taposva, így a haladásban nem nagyon zavart. A Hármashatár-hegyre kissé csípõs szélben érkeztünk fel (10:20 - odáig pedig még kicsit összehavaztuk egymást), a kilátás sajnos elég párás-ködös volt, fõleg a szemüvegemre rendszeresen kicsapódó pára miatt :-) Itt gyors pecsételés és tömeges étkezés következett, majd elindultunk lefelé a többünknek felfelé irányban ismerõs kéken. Az Árpád-kilátónál letértünk a zöld jelzésre - erre még soha nem jártam. Lefelé pár helyen kicsit meredek lett, fõleg a Görgényi v. Törökvész út keresztezõdése elõtt, itt a lassan ereszkedõ többiek elõtt szépen lefutottam :-D Azért amikor a falépcsõkre értem meglepõdtem kicsit, de nem estem pánikba és a földre sem. Ezen a részen jót mulattunk más túrázókkal együtt is.

Az Apáthy-sziklához 11:46-kor értünk. Az utolsó méterek nagyon tetszettek, és maga a szikla is nagyon szép, a rajta lévõ oszlopra fel is másztam a többiek nagy örömére (egy ismeretlen túratárs még videózott is). Egyébként itt "Szöcske" volt az a pontõr, aki felismert, és emlékezett, hogy csillagász vagyok. Innen meredek (szerencsére nem jeges) aszfalton ereszkedtünk a házak közé, itt kis betontúra következett, de ennyire benn Budapesten ez nem is csoda. A Hûvösvölgyi úton nem féltünk átkelni, az útvonaltól messzebb levõ lámpás keresztezõdés úgyis sárgán villogott... Rendesen követtük a friss jelzést, úgy értünk a Ferenc-halom aljába. Ezt bizony meg kellett kerülnünk, aztán mivel a többiek kicsit lemaradtak, vártunk. Kicsit oda is fagytunk, de nem volt vészes. A Budakeszi úton sem volt egy életbiztosítás az átkelés, de túléltük, és nekivágtunk a fiatal erdõn keresztül emelkedõ útnak. A szél a hegyoldalban néha havazást kreált a faágakon maradt hóból, mi meg jókat beszélgettünk menet közben.

A Z+ elágazásához (ahol "Joeyline" és "cr_lupin" pontõrködtek, és ugyancsak ismertek a kéktúrás honlapom által) 13:06-kor értünk, és kisebb pihenõ (beszélgetés) után indultunk csak tovább. Mivel már elég magasan voltunk, Szépjuhászné után a sárgán már csak egy rövidebb, de meredek szakaszt kellett lekûzdenünk a csúcs elõtt. Ezt szánkózók nehezítették, de itt sem vesztettünk egy embert sem. Na jó, én is csúsztam egy rövidet :-) 13:41-kor értük el a Nagy-Hárs-hegy csúcsát, és az ott fagyoskodó pontõröket (akiknek nagy elismerés jár). A kilátóba én nem mentem fel, de kiküldött tudósítóm (Dávid) szerint orkán erejû szél és arcba vágódó jégtüskék voltak odafenn, pedig lenn sem volt az a nagy szélcsend és kánikula. Innen egy rövid szakaszon meredek, csúszós és kötéllel megerõsített út vezetett le, így még jó hogy én szépen leszaladtam a kapaszkodó emberek mellett :-D Volt is nagy derülés! Innen már szinte csak lefelé vezetett az út, láttuk a nosztalgia Gyermekvasutat is (igazi gõzmozdonnyal), pont mielõtt átmentünk volna a síneken. Nagyon lejöttünk a hegyrõl, így megszürkült az idõ, a fákról már elfogyott a hó, és melegebb is lett.

A Nagykovácsi úton átkelve egy sunyi busz el akart ütni minket, de ahhoz korábban kellett volna felkelnie. (Dávid felhívta a figyelmemet, hogy ez nem is itt volt, hanem még a Nagy-Hárs-hegy elõtt a Budakeszi útnál...) Így életben folytattuk utunkat és 14:24-kor értünk a Nagy-rét szélén levõ szaloncukros ellenõrzõponthoz. Itt a pontõrök nem kóstolták meg az édességet, így nem tudták megmondani milyen ízük van, így vakon választottunk. Az általános véleményünk az volt, hogy kemény ízük van :-) Ezen jót derültünk. A hátralevõ kevesebb mint egy kilométeren már nem cicáztunk, így 14:37-kor be is került az utolsó pecsét az igazolófüzetbe - visszaértünk Hûvösvölgybe. Elõre borítékba összekészítve várt ránk a díjazás (oklevél és jelvény), amit gratuláló kézfogás kíséretében vehettünk át. Utána még virslivel és teával nyomtathattuk el az év elsõ túráját. Jó volt, bármilyen lassan is mentünk, a társaság kárpótolt! Ezután estébe nyúló társasjáték következett...

Ui.: Magánvélemény a díjazás "borítékolásáról": nem jó ez így. Több száz A5-ös méretû borítékot pazarolnak el a szervezõk ezzel a megoldással. Elég lenne az okleveleket megszámozni és sorba rakni, a jelvényeket meg pl. egy kosárkából adni, teljesen fölösleges - és ami a legrosszabb - nagyon nem környezetbarát dolog ezeket még egy borítékba betéve elõkészíteni. Már a Fóti-Somlyón is ez volt a helyzet, pedig az más szervezés. Ne legyen ebbõl rendszer. Egyébként minden tökéletes volt, köszönjük!