Túrabeszámolók


Téli Mátra

kekdroidTúra éve: 20082008.01.26 23:06:54
Téli Mátra XL

Az eddigi 42 idén megkapta az XL nevet, valamint újramérték, így névleg kicsit kevesebb lett a táv, az eddigiekhez képest viszont csak az változott, hogy egy igen jó esemény (meghosszabbítják a Mátravasút lajosházi ágát) miatt más útvonalra terelték a túrát, nem éppen hátrányára. Ennyire ne szaladjunk (most) elõre. Tehát megint reggel van és éppen Csanyát várom, aki négy utasát – Vándorköszörûs, Summer Comfort, -atros- és jómagam, ezúttal Kerek repkény hiányával - vállalta kocsijába, ezúton is köszönet a fuvarért. Hasítunk a hajnal felé, az autópályán ismerõs lehajtók, helységnevek, Gyöngyöstõl csökken a tempó, irány észak, a következõ kép, hogy aránylag kevés autó parkol (még) a környéken. Irány az iskola, rengeteg ismerõs és ismeretlen, hamisítatlan tömegtúra, ez viszont nem befolyásolja azt, hogy újra járhatjuk az erdõt, újra mehetünk egyet. Vándorköszörûssel megyünk ma, terv szerint néhol belekocogva, nevezünk, kapunk egy rajtidõt és hirtelen ott vagyunk rengeteg futó között, DJ_Rushboy köszönt, de nem futóként jöttem. A Terep Ultra kupa résztvevõi elsuhannak, utánuk megindulunk mi is, elõre a nagy körön. Elérjük a 24-es utat, átkelünk a parkerdõn, újra be a házak közé és megint az erdõbe, ahonnan hosszú idõre nem is mozdulunk ki. Fák, bokrok kapnak hozzám az egynyomos ösvényen, köveket kerülgetek, hogy ne essek hasra bennük. Közben megyek Vándorköszörûs után, illetve néha elõtte.

Utolérjük Siményi Vilit és lányát, majd Mikit is, õt nem egyszer a túra során. Kiérkezünk a bányához, lelátni az aljára, egész érdekes látvány, megnézzük, aztán továbbsietünk. Újra visszaérünk az erdõbe, hullámvasutazunk, forrás, lejtõ, emelkedõ, erdõ. Lajosháza, elsõ ellenõrzõpont. Innen az újabb emelkedõ gyorsan visszavesz a sebességünkbõl, mellettünk kis vízmosást bámulok, aztán követem útitársam. Nemsokára felérünk az emelkedõn, kicsit kifújjuk magunkat, rövidesen széles dózerútról tévedünk le, a társaság egyik része egyenesen megy a gerincen (a helyes úton), a másik viszont lefut, a fene tudja, miért. Mi is utánuk megyünk, de valahogy nem stimmel, ennyit nem lejthetünk a távon. Térképrõl nézzük ki a helyes irányt, alig tíz percet sem kavartunk és visszatérünk a dózerútra. Hosszú emelkedõ szakaszon mehetünk tovább, néha kicsit talán túl sok az avar az úton, mert idõnként belerúgok egy-egy fadarabba. Aztán hirtelen fent vagyunk a mûút magasságában, onnan már nem kell messzire menni, hogy beérjünk Mátraszentimrére. Innen sem jutottam még fel ebbe a faluba, a piros sávot követve hamar megérkezünk a régi útvonalra, egész közel az étteremhez, ahol hirtelen bedöntök vagy négy pohát teát, nagyon lelkesen töltik ki. Aztán nyomás tovább. Felfelé a Darázs-hegyre, majd lefelé róla, majd a túra szerintem legszebb szakasza következik, a Piszkés-tetõtõl Galyatetõig, sõt, egészen Nyírjesig tartó rész. A hegygerincen szép fenyves, iskolás csoport tagjai erõltetik a szánkózást, de valahogy nem megy a kövek között nekik. Próbálom fotózni a kilátást (eddig készült vagy három fénykép), de a gép sztrájkba lép és új elemet követel. Mivel nincs nálam tartalék (meg amúgy is, csak fázik szegény), kénytelen vagyok eltenni a masinát.

Galyatetõhöz közeledve egyre nagyobb a szél északról, nehezen viselem, fõleg, hogy csak egy vékony sapka van a fejemen. A kilátó aljában úgy döntünk, hogy ez most kimarad, a pont viszont nem, ez a lényeg, gyors pecsételés után elhúzunk, leérve a parkolóból át kell vészelni egy enyhén jeges szakaszt. A nyílt lejtõn sokáig bámulhatom a panorámát a Kékesre és a Csór-réti tározóra, néha azonban muszáj a lábam elé nézni, mert nem esne jól egy hasraesés a köveken. Nyírjestõl újra emelkedik az út, az OKT bélyegzõhelye mellett csak elmegyünk, most nem bélyegzünk. Az erdõ szép, bár hó nélkül eléggé kopár, különös hangulatú így a túra, se hó, se falevelek, tudom, hogy tél van, de nem érzem ezt. Az idõjárás pedig rájátszik erre (aztán majd márciusban lesz olyan hó, hogy csak nézzük). A Csór-hegy oldalánál a jelzés a lehetõ legkényelmesebb feljárókhoz van festve szerencsére, fel is megyünk, a Vörösmarty-turistaház ellenõrzõhelyét ide helyezték át a hosszútávon már tavaly is. Megköszönjük a bélyegzõt és húzunk tovább, Mátra-nyereg felé, már itt nincs sok emelkedõ, viszont már a mûúton való átkelés után komoly sokaság jön szembe, amire kapcsolnék, hogy mondom, hogy vélhetõen egyik távon sem kell arra menni, már messze járnak.

Amikor kibukkanunk a turistaházhoz vezetõ elágazásnál, elválnak egy idõre útjaink, az én fantáziámat komolyan foglalkoztatja már egy ideje az ígért leves, Vándorköszörûs pedig megígéri, hogy addig egy centit sem fut, amíg én ezt a kitérõt megteszem, de õ nem jön. Kiruccanok a turistaházhoz, ahol a fémbögrémbe kérek levest, kétszer is, szerencsére a sûrûje is jár hozzá (az eddigiekhez képest nagyon jó leves van!). Gyorsan felhörpintem, aránylag legalábbis, mert a bögre az fél literes, majd eddigi útitársam utolérését tûzöm ki célul. A Kékes oldala most igazán különleges látványt nyújt menetelésem kísérõjeként, nézem, hová is kell majd felmenni. Ahogy kanyarog velem az út, utolérek sok sporttársat, mindenki visszaköszön ismeretlenül is, elengednek, ha látják, hogy gyorsabb vagyok. Utolérem Vándorköszörûst, kicsit kifújom magam, elhaladunk a befagyott, de látható (nem havas) víztükrû Kõris-mocsár mellett. Aztán újra nagyobb sebességre váltunk, amíg elérjük Pisztrángos-tó ellenõrzõpontját, itt zsíroskenyér a jutalom, én most nem élek vele, viszont iszom pár korty vizet. Majd irány Kékes, az emelkedõt fejben három részre osztom.

Az elsõ, a S+ jelzéssel való keresztezésig egészen könnyen megy, szépen felsétálunk, a második a Sötét-lápa-nyeregre fel már kicsit nyögvenyelõsebb, viszont csodálatos a kilátás északra, Parád felé, a messzebbi panorámát elhomályosítják a felhõk. Az emelkedõ utolsó, harmadik szakasza innen Kékesig tart, ez megint nem túl egyszerû, idén külön trükközésre kényszerít az utolsó, lankásabb szakaszon a jég, amelyen haladni nehéz, elesni viszont könnyû. A hegyen tea is jár a bélyegzõhöz, ebbõl csak másfél pohárral kérek, Vándorköszörûs így is vár rám egy kicsit, aztán suhanunk tovább, fel a csúcskõhöz, aztán le a lejtõn. A tömeg úgyis erre a részre koncentrálódik, a Kékestetõig tartó, hosszan kígyózó sorok most kimaradtak nekünk. A K+ lejtõjén viszont gyakorlatilag folyamatosan elõzünk, el is esek a nagy igyekezetben és az utolsó csigolyámat oda is vágom így egy szolid kis kõhöz, a reakciómat a kimondása pillanatában már szégyellem is. A piros sáv kapcsolódásától már rengeteg ember van megint, néha jégfoltokon kell átcsúszkálni, néha sár nehezíti a haladást (hehe, már ez is sár? :-)). Kis fahíd, egyemberes ösvény, ahol hárman háromfelõl mennek, idén nincsenek kihelyezett kötelek, szerencsére nincs olyan hely, ahol szükség volna rájuk.

Tarvágáson kelünk át, fantasztikus a táj, a hegyoldal, a következõ ponttól pedig már egészen közel van a cél. Megyünk is, hadd ne várjon ránk senki, patakon kell átkelni, meg néhány dagonyás részen, ahol a cipõm annak rendje és módja szerint beázik. Még jó, hogy süt a nap és nagyon enyhe idõ van. Hirtelen két ismerõs igyekszik szembe, VadMalac és J a a t, hátha tesznek még egy kört. Mátrafüredre már várom az érkezést, a betonon kicsit kényelmetlenebb a menet, viszont gyorsabb is, mivel nincs sár. A végére utolérjük Börcsök Andrást, együtt jutunk be a célba, közben már kifelé jön Rush és utána régi szolnoki ismerõsöm. Bent pillanatok alatt nyomtatják az oklevelet, adják a kitûzõt és egy darab poharat, nincs erõm tiltakozni, hát ebbõl iszom a teát. Találkozom Szolyka Péterrel, akit még a tavalyi Lemaradáson ismertem meg, futotta a távot, a csomagoknál, amikor átöltözöm, pedig Nagy Attila fogad. Még maradok a célban egy darabig sok ismerõs társaságában, Varacskos Disznó csokis keksszel kínál, Vándorköszörûs bemutat Qvicnak, hallgatom a nagyok tapasztalatait a túráról. Aztán, mivel valahogy haza kellene még jutnom, elköszönök, akitõl hirtelen el tudok és kimegyek az idõszerû buszhoz. (Gyöngyösön meg fél órát kóválygok, hogy nekem megfelelõ bankautomatát találjak, de nem sikerül.)

Köszönöm a túrát nem volt agyonszervezve, de mégis korrektül ment minden, gratulálok minden résztvevõnek! Köszönöm a társaságot és a sebesség alapjel beállítást Vándorköszörûsnek, örülök, hogy ennyi mindenkivel találkoztam.

-Kékdroid-