Álljon itt a Bakonyi Mikulás igaz, hiteles története.
Már akkor sejtenem kellett volna, hogy baj lesz amikor Miki ’szia’ helyett ’egész héten véres húst ettem’ kiálltással fogadott az iskola elõtt. Te magasságos ég!
Szombat délelõtt csapatunk szinte minden tagja megpróbálta bebizonyítani, hogy Õ a larzen-ákibácsi módszer legortodoxabb követõje. Szerte széjjel szaggattuk a Bakonyt és egymást, majd fülig sárosan, kicsit szédelegve, kicsit émelyegve zuhantunk be a zirci iskolába. Kiváló szombat reggeli idõtöltés.
A larzen-ákibácsi módszer követõi óvatosan kezdtek, talán túlságosan is óvatosan, hogy ezzel ártalmatlanítsuk mikit. Õ ugyan bepróbálkozott egy két ’oxigénsátrat, oxigénsátrat!’ kiálltással de azért Õ is érezte, hogy ennél a tempónál ez nem teljesen hiteles.
Szóval totyorásztunk aminek következtében elõször larzen (ki más), majd ákibácsi is (ja, nagy meglepi, mi?) eltûntek a horizonton. A dolog engem nem nagyon zavart mert egyrészt hat napja futottam maraton, másrészt sejtettem, hogy ákibá kimerült, majdnem élettelen testével még úgyis találkozunk valami árokban.
Miki is türelmes volt. Vagy 10 percig. :-) Na jó, picit tovább, kereken 12 kilóméteren át. Ott átállt rakétára és olyan tempót kezdett nyomni, (mondván, hogy na, érjük utol ákibácsit) hogy még Future bordái között is nyekkent egyet a rekeszizom és Tapír is csak nyüszíteni tudott.
Gézaházánál, 20 kilinél várt minket a Mikulás aki csak a szép énekhangom hallatán adott pecsétet. Nem jutott eszembe semmi télapós nóta, ezért a Cifra palota kezdetû kedves kis dallal leptem meg. Ekkor a kis bajszos krampuszlány arcán a rémület félreismerhetetlen jele mutatkozott és borzasztó gyorsan kaptam pecsétet.
A hátralevõ 28 kilóméteren egyetlen egy kilcsit voltam elöl. Akkor is azért, hogy Mikit lassítsan. De annak a kilcsinek sose hallottam a végét. :-) Miki végig mondta, hogy ’jaj, jaj, milyen társaságba keveredtem, szerencsére csak félévente túrázunk együtt, egek, 180 fölött a pulzusom, hát így is lehet túrázni, hogy rögtön az elején elégetjük a szénhidrátot és onnan zsírégetés jön, jaj, oxigénsátrat.’ :-DD
Az egy kilóméter végén visszaengedtem Mikit elõre aki valóban iramot váltott bár nem pont a lassítás irányában. Innen egész az Ördög Árokig kapaszkodtam és rettegtem, hogy ha lemaradot, az erdõben maradok és a farkasok martaléka leszek. De az Ördög Árkon is olyan tempóban mentünk át, hogy a csúszós sárban is sprinteltünk. Ezt akkor függesztettük fel amikor Miki majd három méter csúszott lefelé egy agyagos,sáros falon és csak egy ujjnyi gyökérben tudott megkapaszkondi. Én ezt a veszélyt elhárítottam és két egész méterrel tovább tudtam jutni mielõtt én magam is lezúgtam. Sajnos Tapír pont itt maradt le és nem láthatta a sót de hát így járt.
Ezen a ponton már nagyon kifelé jött rajtam a firenzei kaland és a combom egy szilárd tömbe állt össze. De Mikit ez nem hatotta meg. Minden domb tetején, minden kanyarban ákibácsit vélte felfedezni és sprinteltünk tovább.
Néha néha hátranéztem, reménykedve abban, hogy Tapír árokban heverõ testét látom de nem, csak jött mögöttünk. Nem lehetett lerázni. A tapír egy nagyon veszélyes állatfajta. Idõnként megpróbáltam Miki elé vetni magam, vagy valami csellel megelõzni de nem ment.
Gézaházánál, ahol ismét találkoztunk a Mikulással, megpillantottuk larzent. Ettõl Miki vérszemet kapott mondván, hogy már ákibá se lehet már nagyon messze. Hát naná, hogy toltuk neki. :-))
Én már annyira kampó voltam, hogy beszélni sem tudtam. Ezúton kérek elnézést Future-tõl akire többször rámordultam ezen a ponton. De az az igazság, hogy annyira kimerült voltam, hogy az agyam abszolút takarékon mûködött.
Az ucsó öt kilin, mondván, hogy síkfutók vagyunk vagy mi, totál sprintre kapcsoltunk. Miki ákibácsi vérét akarta de már látszott a célnak kijelölt szennyvíztisztító és ákibá nem volt sehol a láthatáron. Addigra már valószínüleg Zircen sörözik. Miki ekkor kezdett tanakodni azon, hogy talán érdemes lenne egy új módszertant kitalálni vagy beállni a sorba és magáévá tenni a larzen-ákibácsi módszert. :-) Miki, állj be közénk, nincs menekvés! Állj át a sötét oldalra. :-))
A célban kiváló meleg teával öntöttem lelket magamba de Andi kókusz golyója még ennél is kiválóbb mulatság volt. És rágalom, hogy megettem vagy huszat. Tizennyolcnál egy darabbal sem volt több. :-)
Nagy üdvözlet a tártopik csapatának is, akiket jó volt látni. Lassan kiszorítjuk a maradi túrázókat akik gyalogolni akarnak. Komolyan már, gyalogosan? Ez olyan huszadki századi elavult dolog. :-) |
