Túrabeszámolók


Barlangtól-barlangig

csibaTúra éve: 20082008.02.04 17:12:08
Szeretem is, meg nem is az ilyen túrákat. Talán az egyetlen rossz, az bennük, hogy sok a városi rész, sokszor aszfaltot kell taposni, és házak között kóvályogni. Jónak meg azért jók, mert nem kell hajnalban kelni, hogy az ember kiérjen még idõben a rajthoz.

Igaz ez annak ellenére nem sikerült most, hogy Budapesten lakunk. 8:45 helyett, 9 után kicsivel értünk a rajthoz, és 9:40 körül indultunk el. De még a seprûk elõtt.

Kellemes hangulatban kezdtük a túrát, ami kitartott egészen a végéig. Jó sokat beszélgettünk, kidumáltuk a jövõ heti börzsönyi túrát, hogy ki hogyan készül rá. Az idõjárás is kedvezett ezen a napon. Szikrázó napsütésben indultunk neki a távnak. Csak a végén lett kicsit felhõsebb az ég. Néhol óvatosan haladtunk, mert kicsit sáros volt helyenként a talaj, és lefelé egy párszor majdnem gatyafék lett belõle.

Elsõ ponthoz egy jó 30 perces késéssel értünk, de a pontõrök rendesen voltak és megvártak még minket. Talán mi voltunk itt az utolsók. Aztán kicsit rákapcsoltunk, hogy a következõ pontra már idõben érjünk. Azért annyira nem féltünk, mert itt már több túrázót is lehagytunk a Hármashatár – hegy felé. Fent már csak 3 perces késésünk volt, ami igazából több volt, mert nekünk tavalyi itinerünk volt, és abban még kicsit más volt a nyitva tartás. A pontõr elmesélte, hogy kicsit alábecsülték az indulók számát, és jól jött, hogy tavalyról megmaradt egy jó pár itiner.

Folytattuk utunkat A Nagy – réten lévõ pont felé. Néhol lefelé, fõleg a Határ – nyereg elõtt a S jelzésen érdekes volt a lemenet, de egyben lejutottunk. Ezt a pontot kicsit nehezen találtuk meg. Azt hittük, hogy a parkoló ott lesz valahol a rétnél, többen is kóvályogtak. De végül sikeresen megtaláltuk, és a pecsét mellé még egy csokit is kaptunk ajándékba.

A Bátori barlangnál lévõ ponthoz még egy kisebb emelkedõt is le kellett gyûrni, ami kifejezetten jól esett. Egészen pontosan ez a kis emelkedõ a Nagy – Hárs – hegy megmászását jelentette. Kilátóba most nem mentünk fel, talán még sorba is kellett volna állni. A barlangnál a kötél még mindig megvolt, ami segített a lefelé ereszkedésben. Bár mi ezt nem vettük igénybe, és inkább elõ, a köveken keresztül mentünk le. Lehet, hogy egy kicsit levágtunk a távból, a pontõrök nem voltak szõrös szívûek 

A pont után áthullámvasutaztunk a kistestvérhez, majd szalagozott úton (amúgy a szalagozás végig jó volt) folytattuk lefelé. Újabb városi rész következett. A Buékról már ismerõs volt a terep, csak ott épp a másik irányból jöttünk. A sok lépcsõt most felfelé kellett megmászni, de legalább most nem volt lefagyva, és még hó sem volt rajta. A sziklánál szokásos szép panoráma a városra, de a pont még odébb van. Megyünk is tovább, majd egy hirtelen jobb kanyar és fel. Szó szerint fel, kötél segítségével. Anélkül elég nehézkesen lehetett volna feljutni a pontig. Utolsó pecsét is megvan, most már csak be kell gurulni a célba.

Újabb kis városi kilométerek, és megérkeztünk oda, ahonnan indultunk.

Kellemes kis túra volt, igazán jó idõben. Köszönet a szervezõknek érte és grat minden teljesítõnek!