Túrabeszámolók


Barlangtól-barlangig

OttorinoTúra éve: 20082008.02.08 10:12:02
BARLANGTÓL BARLANGIG 2008.02.03
Rajt-cél Szemlõ-hegyi-barlang, Bp. II. Pusztaszeri út 35.
Táv: 20,5 km; Szintkül.: 910 m; Szintidõ: 6 óra

Pár perccel hét után állítunk be a barlang pénztár termébe ahol nyüzsi fogad. Körülnézek és látom, hogy nem kell szégyenkeznem sáros nadrágom és cipõm miatt, mert szép számmal vannak jelen azok az õrültek, akik tegnap szintén sétifikáltak a Görgey "Sártúr" 32-n. Kitöltünk, fizetünk, szervizelünk és mire indulnánk ötfõs kis csapatunkkal, látjuk, hogy szinte üres a terem, mintha mindenki egyszerre rajzott volna ki a terepre. Úgy eltûnt mindenki, hogy kénytelen-kelletlen az itinert kell lapozni, nehogy eltévedjünk városnézés közben. Meredek emelkedõ vezet be minket a természetbe a kék + on. Mindenki pöfög és mire a másik oldalon leérünk, már ott is az

1. ep. (Nyereg u. 24.)

Lihegünk, vetkõzünk, iszunk, mintha túl lennénk a K100 fél távján. A kedélyes pontõrök közlik, hogy még csak most kezdõdik a tánc, amit nagyjából mi is sejtünk. Megint mûút, néhány hátrányos helyzetû palota mellett megyünk el, autócsodák elõl térünk ki, mire neki mehetünk a Remete-hegynek. Elérjük az OKT-t, most már sínen vagyunk, behunyt szemmel is elérjük a

Hármashatár-hegyet. 2. ep.

Gyönyörû napsütéses az idõ, de azért ácsorogni a hegytetõn hûvös van, a pontõr fázósan húzza össze magán a kabátot. Laza félkörbe állunk, a pontõr remegõ kézzel exponál. Megindulunk lefelé a kék kurflin, mire a meredek sárga sávos részt elérjük a talaj kissé csúszós lesz, de még kezelhetõ a helyzet. Néhányunk térde nem szereti a nagy lejtõt, de ezen is hamar "túlesünk". A Határ-nyereg után még felkapaszkodunk a Vadaskert emelkedõjén és innen hamar leérünk a Hûvösvölgybe. A vasútállomáson két túratársam lepecsételi a kék túrás füzetét, majd tovább indulunk a Nagy-rét irányában. A volt Munkásmozgalmi sétányon vadonat új járdát csináltak és a régi szobor maradványokat is elszállították. Szívem csücske a "Hej te bunkócska te drága" kottájának néhány taktusa, amit a korabeli szobrász kõbevésett, szerencsére egyelõre megúszta. A Nagy-rétet szegélyezõ járdán megyünk körbe, hogy szembe a parkolóban elérjük a

3. ep.-t.

Kézírást utánzó, zöld Nagy-rét pecsétet és energia csokit kapunk. Itt is tökmékelünk egy kicsit, aztán jobbra elindulunk a szalagozott úton. Körbe sétáljuk egy kicsit a Hárs-hegy lábát, és amikor a piros sávot elérjük, magasságokba törünk mentén. Mikor felérünk a Hárs-hegyi körútra, szörnyû dilemma elé kerülök: Menjek tovább én is az elõírt úton, vagy folytassam egyenesen tovább a meredek, jelzetlen ösvényen, egészen a Kaán Károly-kilátóig. Az erõnlétem egyik fokmérõje, hogy fel tudok e menni a Hûvös-völgybõl a kilátóig ezen a meredek úton pihenés nélkül. Szégyen ide, szégyen oda, de rövid habozás után a meredeket választom és az utánam jövõ csapattársaimat is megpróbálom megtéveszteni azzal, hogy erre vezet a hivatalos út. Ezt az utat nem tekintem kispistázásnak, mert nehezebb erre menni, mint az elõírt úton. Szerencsére sikerül egy nekirugaszkodással felérni. Bûntudatból még a kilátóba is felmegyek a legfelsõ szintig. Sokára megérkeznek a túratársak, sürgetem õket, hogy jöjjenek fel pecsételtetni :-) Fel is jönnek, nem bánják a beugratást, a szép kilátás kárpótolja õket. A sárga sávon alá megyünk a kilátónak, ahol az igazi ellenõrzõpont, a

4. ep., Nagy-Hárs-hegy, Báthori-barlang van.

Tovább a sárgán lejutunk a Kis-Hárs-hegyi nyeregig, ahonnan kis emelkedõvel feljutunk az ingatag lábakon álló tákolmányhoz. Elég sokan másztak fel rá, ezért a távozás mellett döntünk, mielõtt még összedõlne. Némi keresgélés után megtaláljuk a levezetõ szalagozást, hamar elérjük a Széher utat, innen lefelé csattogunk, majd a villamos hídja alatt átmegyünk, a kanális hidján átsétálunk, aztán a házak között, a zöld sávon gyerünk lépcsõzni fölfele. Elsétálunk a bunker alatti karéjon, falépcsõn kaptatunk az Apáthy-szikláig, majd kötél segítségével húzzuk fel magunkat az

5. ep.-hoz,

ahol a pontõrök tábortûz segítségével próbálják felforralni a forralt bornak valót. Kijutunk a mûútra, elsétálunk a 11-es busz végállomása mellett. Gyönyörû az idõ, de kissé megborzongok, mikor meglátok egy kutyás lányt trikóban. Utcákon csalinkázunk, amíg el nem érjük a Balogh Ádám sziklát magábafoglaló oázist. Elhaladunk a hajléktalanok forgóval és egyéb mütyürökkel feldíszített üregének bejárata elõtt, majd megint egy kis budai városnézés, amíg a Ferenc-hegyi sétányt el nem érjük. Kellemes ligeti séta után megint flaszter, de most már az utolsó lépések. A Barlang utca extrém lejtõjérõl a zöld omega visz be a célba. A tetszetõs, géppel nyomtatott emléklap átvétele után jól esik a hagymás zsíros kenyér és a tea. Fiatal még az idõ, nem akaródzik haza menni...
Ottorino