Túrabeszámolók


Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!

moiwaTúra éve: 20082008.02.14 22:54:09
Túrázz a vonatért! Hosszútáv

A túrára való készülõdéskor napokon át egyetlen kérdés foglalkoztatott: mennyi víz lesz a Cuha-patakban? A rendezõk felé egy nagy pluszpont, amiért tájékoztattak a várható körülményekrõl. Ennek megfelelõen állítottam össze az öltözékemet is.

Habár a túra a Cuha-völgyi vasút megmentésérõl szólt, az odautat nem vasúton ejtettem meg, köszönhetõen a szinte utolsó pillanatig bizonytalan helyzetnek, ami a sztrájkból adódott. Tanker007 sporttárs és családja vittek le Vinyére autóval, ahol is nem nagyon kellett keresni a "Vinye.hu" névre hallgató büfét, egyenesen oda gurultunk, ahova a legtöbb autót láttuk leparkolva. Kint a büfé elõtt zajlott az indítás. Már viszonylag szép számmal gyülekeztek és indultak túrázók, pedig a hivatalos rajtidõ legelejére érkeztünk meg. András, az egyik fõrendezõ a kifüggesztett térképen megmutatja, hogy merre is lesz az útvonal: az elején a Dornyai úton vezet át Csesznekre, mert hogy a nagy hideg hiányában az Alsó-Cuha szurdok eléggé kockázatos lett volna, fõleg egy családi sétatúra keretében.

Megkaptuk az igazolófüzetet, összetûzött A/4-es lapok formájában, ami gyakorlatilag minden hasznos információt tartalmazott. 20 km-es sétánkat rögtön meghosszabbítottuk, mert hallgattunk a tapasztaltnak látszó túrázókra, akik egy meredek hegyoldalon kezdtek el irányba felfelé haladni. A vicc az, hogy a fákra kitett irányító papírok egyértelmûen jelezték, merre is kellene menni. A Cuha hídja után balra fordultunk és keveset haladva a patak mentén megérkeztünk a Kõpince forráshoz. Nem mentünk még túl sokat, mégis hamar lekerültek a kabátok, mert február ide vagy oda, igencsak tavaszi idõben lett részünk. Felhõ csak elvétve, madárcsicsergés, tisztára összekeveredtek az évszakok.

A S sáv és a Z sáv elágazásáig kellemesen emelkedik az út, idõnként érdekes alakú fákat mellõzünk. A kritikus elágazásokban és kanyarokban egyértelmû a szalagozás illetve az irányító papír. A rét szélén haladva érjük utól N. Lajost, aki hosszú idõ után idén már csak résztvevõ lesz a túrákon. Kisvártatva beérünk egy gyönyörû bükkösbe, amit helyenként sárfoltok tarkítanak, köszönhetõen az erdészeti jármûveknek. A távolban feltûnik a cseszneki vár, ami sejteti, hogy nemsokára befut jobbról a Z sáv jelzés. Így is lett, és a Bakonyi Mikulásról már ismerõs úton megyünk lefelé egy mélyúton, majd átkelve az aluljárón már Cseszneken találjuk magunkat.

A cseszneki információs táblánál befordulunk a fahídon át a Kõmosó-völgyhöz. Elhatározzuk Tankerékkel, hogy mivel ez egy kötetlenebb túra, bõven belefér egy alternatív útvonal, menjünk végig a szurdokon. Nagyszerû látvány volt a tiszta idõben a helyenként be-beszûrõdõ napfény a szurdok kövein. Tanker észreveszi, hogy jobboldalt egy sziklaüreg (talán barlang?) tátong, nem hagyjuk ki és felmászunk oda. Továbbhaladva a szurdokban egy máshonnan már ismerõs jelzésforma, a feje tetejére állított sárga háromszög kíséri utunkat (talán még a régi LeFaGySz túrára kerültek felfestésre elõször?). A szurdokból kiérve balra feltekintve magasodik a vár. Az út nem viccel, meredeken felfelé vezet fel minket egészen a várrom aljáig. Kísérletet teszünk, hogy valahogy oldalt esetleg bejussunk a várba, de tökéletesen körbefalazták, így a vár mellett, de egy roppant meredek lejtõn gurulunk be a vár bejáratához, ahol várt minket az 1. ellenõrzõpont. Szolgáltatásként édességet kapunk, valamint meginvitálnak egy nyári többnapos rendezvényre. Ismét összefutunk N. Lajossal, aki nem a szurdokon át jutott el a várhoz.

Innét kellemesebb úton ereszkedünk le a Kõmosó-völgy bejáratához, majd a már bejárt úton vissza a S sáv / Z sáv elágazásáig. Ezen a szakaszon jönnek lefelé azok a túrázók, akik vonattal érkeztek Veszprém felõl. C. Bélával üdvözöljük egymást és felemlegetem neki a tavalyi Kõris körül túrát, amire tavaly egy teljes napot szántunk a vasúti leutazás, valamint Porva-Csesznek állomás és a rajt közti oda-vissza gyaloglás miatt. Ez a túra is hasonló: rövid a táv, sokat utazunk, de az élményért mindenképp megéri!

A Z sávon felfelé megkezdõdik egy egyenletes emelkedõ a Zörög-hegy tetejére. Nem vészesen meredek, de szépen kúszunk fel egyre magasabbra. Itt is találkozunk ellenirányú forgalommal, többnyire szervezett csoportok, nyugdíjasok, családok jönnek. A nagyobb köveken való felmászásnál figyelünk, mert az avar alatt megbújhat sokféle bokatörõ dolog is.

Felérve a gerincre még mindig nem vagyunk a zörög-hegyi ponton, de legalább a szinteket gyakorlatilag magunk mögött tudhatjuk. Jó kilóméteres séta után érkezünk el a "csomóponthoz", ahol több táv is összefut. Itt igazolásul egy kódot kell felírni, amely kód nagyban kötõdik a cuha-völgyi vasúthoz. Lefelé a Bakonyi Mikuláson már megismert utat követjük. Irányítópapírok a helyükön, eltévedni lehetetlen. A Lovász-kúti vadászháznál egy nyugdíjas csoport pihen, elhaladunk mellettük. Folyamatos lejtéssel érkezünk meg a Cuha-völgybe, ahol is a széles szekérúton balra térünk, hogy rövidesen megérkezzünk Porva-Csesznek állomásra, ahol a 2. ellenõrzõpont fogad. Igazolásként túraemblémás matrica és szarvasos bélyegzõ jár.

Tankert és nõvérét hagyom hogy menjenek tovább, én maradok, hiszen úgy beszéltem meg a szervezõkkel, hogy érkezésem után beszállok segíteni a ponton. Gyakorlatilag apróbb megszakításokkal folyamatosan jönnek a túrázók. Többen érdeklõdnek a Közép-Dunántúli Piros bélyegzõje felõl, de csak a túra igazolásait tudjuk adni nekik. Hiába hogy szép az idõ, lassan de biztosan megy lejjebb a Nap és a völgyben kezd hûlni a levegõ.

Pontzáráskor indulunk mi is tovább, már csak azért is, mert számomra mindenképpen új volt az innen Vinyéig vezetõ P sáv. Kár is lett volna kihagyni. Útközben leszedjük az irányító papírokat és a szalagokat. Az egyik erdei pihenõhelyen a konténerbe kerül az ellenõrzõpontra kitett és ott megtelt szemeteszsák. Átmegyünk a viadukton, ahonnan alaposan megcsodálom a Milleniumi emlékmûvet, majd egy igen meredek mászással az onnét elénktáruló kilátást. Szép és gondozott erdõség, széles utak, információs táblák a környék geológiájáról és növényeirõl. Menetközben kiderül, hogy a Cuha-patakban szerencsére kevés a víz, bakanccsal könnyedén keresztül lehet gázolni a patakon. Ezt többször is van mód megtapasztalni. A félcipõben túrázóknak némi egyensúlyozásra van szükségük a vízben lévõ köveken való végiglépkedéshez.

A hivatalos célzárás elõtt nem sokkal érkezünk be, ahol már sok-sok túrázó pihen, beszélget és várja a vonatot. Díjazás még jut, valóban nem az idei a kitûzõ, mert elfogyott, de ilyesmibõl nagy ügyet nem csinálok: a kapott kitûzõn szereplõ Porva-Csesznek legalább annyira az idei túra része, mint a tavalyié. A büfében nagy a sor, ezért egy kicsit várok, és csak késõbb vételezem a teát és az édességet a kapott bón ellenében. Beszélgetek még a rendezõkkel, és hipp-hopp megy le a Nap. Nagyon gyorsan elrepült a túranap.

Nagyon jól éreztem magam, biztos nem volt minden tökéletes, de a rendezés górcsõ alá vétele egy rövidtávú túrán nem szokásom. Alapvetõen a Cuha-szurdok és a cseszneki vár alaposabb megismeréséért jöttem, egy jó hangulatú sétáért, és ezt maradéktalanul sikerült is teljesíteni. Külön öröm, hogy valamilyen szinten még a rendezésbe is besegíthettem. Szívesen máskor is!