Túrabeszámolók


Zöld túrák (Budai-hg)

csibaTúra éve: 20082008.02.28 14:25:09
Zöld 45

Érdekes egy túra volt, az biztos :) Bár lényegében ezt fõként a rajt „procedúra” miatt érdemli ki. Igazából így utólag már csak jót mosolygok rajta, de ott azért picit bosszantott a dolog.

Szóval jó sokadmagammal terveztem nekivágni ennek a túrának. Sanyi, Ádám, GPS Zoli mind benne volt a csapatban. Nem terveztünk korai indulást, és nagy tempót sem, így a fejlámpa is bekerült a biztonság kedvéért a táskába. Ahogy elnéztem a képeket, amiket már feltöltött egy – két túrázó, örülök, hogy nem indultunk korán, mert néhol elég szép tömeg volt egy – egy pontnál. Persze megvoltak a hátulütõi is, minthogy csoki és zsíros kenyér sem jutott már nekünk. Na meg az oklevelet és a kitûzõt is csak postán várhatjuk. Ja, és az itiner is elfogyott.

8:00 elõtt nem sokkal bedöcög a villamos a térre. Kicsit csodálkozva nézem a tömeget. Nem értem miért van itt ennyi ember. Úgy gondolta, hogy nem mindenki az utolsó pillanatban fog elindulni. Leszállva már okosabbak vagyunk. Elfogyott a jelentkezési lap és az itiner. De jó. Pedig ahogy már mások is írták elõttem, lehetett volna a nagy indulószámra számítani, mert nem is nagyon volt más túra, és az idõ is csodálatos volt. Eléggé alábecsülték a rendezõk az indulók számát. Aztán megnyugtattak minket, hogy elmentek már fénymásolni, és nemsokára megjönnek a papírokkal. Idõvel kezdett elszakadni a cérna egy két embernél, és a fejetlenség is eluralkodott. Aztán kitaláltak egy olyan megoldást, hogy akinek van valamilyen lapja, az legyen az „itiner” és arra kapja majd a pecséteket. Érdekes megoldás, de hát végül is a Z jelzésen kell végig menni, vagyis csak majdnem végig. Mi maradtunk ennél a megoldásnál, mert már így is vártunk eleget. Így egy a táska aljáról elõkotort papír lett az itiner. 8:30, indulunk. Utólag kiderült, hogy pár perccel késõbb megérkeztek a fénymásolatokkal.

Szép kaptatóval nyit a túra, ami már szinte sziklamászói képességeket is igényel. Feltornásszuk rajta magunkat, majd az elsõ ponton találjuk magunkat. Pontõrök nem gyõznek elnézést kérni a kis szervezési hibáért. Kicsit beszélgetünk velük, elmesélik, hogy az elõzõ években milyen rossz körülmények között volt megtartva a túra, így nem számítottak idén ekkora tömegre. Búcsút intünk nekik és robogunk tovább. Bár ez a robogás inkább csak kellemes gyaloglás volt a mai nap.

Valahol a Farkas völgy tájékán egy tehén méretû kutya fekszik az út közepén. Kicsit megtorpanok, de a többiek megnyugtatnak, hogy ha éhes volt már biztos jóllakott az elõttünk induló túrázókkal, szóval no para. Tényleg így lehetett, mert ránk se hederít. Zoli itt az emelkedõnél ellép tõlünk, és már többet nem látjuk. Lassan feltûnik a tv torony, és innen lényegében szintben megyünk egészen Normafáig. Persze elõtte még begyûjtjük a gyermekvasút végállomásánál lévõ pecsétet, majd egy kis városi sétával közelítünk a Normafai Síház felé. Pontot itt kicsit nehezen találjuk meg, valahogy beleolvad a zöld lap a kerítésbe.

Elég késõ van már ahhoz, hogy elkezdjen emberekkel telítõdni a táj. Egyre több vannak, és a buszok is zsúfolva jönnek felfelé. Részben a 20-as távon indulókat hozzák. Innen kényelemesen legurulunk a Tündér szikláig, majd onnan a Budakeszi útig. Átkelés viszonylag gyorsan sikerül, meglepõ módon. Majd a Ferenc halom felé vesszük utunkat, ahol a következõ pont van. Igaz ez nem fent a halmon, mert ugyebár oda elvileg nem lehet felmenni. Lakópark épül, ez kell nekünk, pláne oda… Bár az ezután következõ méterek sem a pozitív hatásuk miatt maradtak meg. Félelmetes a szemét, amit az emberek kihordanak az erdõbe. Hihetetlen ez a felelõtlenség, nemtörõdömség. Nem is tudom, hogy a jobb vagy a bal oldal nyújtja a „szebb” képet. Jó gyorsan túlesni ezen a szakaszon. Még az utána következõ városi rész is sokkal szebb ennél. Meglepõ módon közel van a következõ pont. Egy kocsi parkol az út szélén, csomagtartójából megkapjuk a következõ pecsétet. Pontõröktõl informálódnánk, hogy úgy mégis kb hány km-nél járhatunk, mire jön a válasz, hogy passz. Azért nem ártana, ha olyan pontõrök lennének kint, akik azért tudják, hogy hol is vannak. Majd átkelünk a Hûvösvölgyi úton a jelzõlámpa segítségével, ahol mosolyogva meg is jegyezzünk, hogy kijövünk túrázni, aztán itt nyomkodjuk a gombot, hogy minél hamarabb zöldre váltson:).
A következõ kilométerek sem ismeretlenek már a számomra. Idén már a Buék és a Barlang túra alkalmával volt szerencsém megcsodálni. Kicsit lépcsõzünk mire elérjük Apáthy – sziklát. Ott majdnem lefúj minket a szél, szinte képtelenség menni, rendese be lehet dõlni elõre anélkül, hogy hasra vágódnánk. Itt egy komolyabb embertömeget érünk utol, és velük kezdjük meg a kapaszkodást az Árpád kilátó felé. Fent megkapjuk következõ pontunkat, de csoki sajnos már nem. Kicsit pihenünk, majd folytatjuk tovább. Egy kis hullámvasutazás következik, elõször le, majd fel a HHH-re vezetõ mûútig. Onnan a lényegében szintben haladó Z jelzésen megyünk egészen a Virágos – nyeregig. Idõnként szép panoráma bontakozik ki jobbra, már amennyire a fák engedik. Feltûnik a távolban az épülõ M0-ás híd is, és talán még a Pilis csúcsai is látszódnak. Majd kiérünk az erdõbõl, megérkeztünk a nyeregbe. Itt a kocsma tökéletes pont a feltöltõdésre, na meg persze az újabb pecsétre.

Pár perc után megyünk tovább. Lényegében szintben egy ideig, majd megkezdjük a leereszkedést Solymár felé. Én sajnálom, hogy kivették a Z jelzésnek azt a jó kis meredek részét, és elterelték másfelé az utat. Igaz itt most lefelé kellett volna rajta menni, de azért az sem piskóta. De hát ez van, maradunk a frissen festett új Z sávon. Ami talán már nem is annyira új, mert állítólag már több mint egy éve ez van. Pedig én még tavaly a másikon mászkáltam. Akkor még annak is megvolt a jelölése, most már eltüntették azokat a fákról. Kissé monoton a szakasz, de idõvel kezd ritkulni az erdõ és kiérünk a tisztásra. Távolban feltûnik a Szarka vár, és motorosok dübörgését hozza a szél. Az idõ még mindig csodálatos.

Solymár házai között koptatjuk az aszfaltot, míg elérünk a következõ pontig, ami szintén kocsmapont :). Belépve az épületbe szinte harapni lehet a füstöt a levegõben, egy kis szellõztetés azért nem ártott volna. De az jó volt, hogy külön kezelték a 20-as táv célját és azokat, akik még mennek tovább. A biliárdasztal szépen megterítve, csak egy kis hiba csúszott a gépezetbe, hogy a kenyereken nem volt zsír. Elfogyott. Talán azért lehetett volna hozni egy közeli boltból utánpótlásnak. Gyorsan kilépünk az épületbõl, mert már kezd fojtogatni a füst, és kint pihenünk egy kicsit.

Majd nekivágunk a Zsíros hegyi emelkedõnek. Hosszabbra számítottam. Nagyon gyorsan elrepült az idõ, és pillanatok alatt fent voltunk. Itt még leereszkedünk a házak között és nemsokára az oly sok túrának pontot adó plébánia épülete mellett vagyunk. Itt Ádám kiszáll, és ketten folytatjuk tovább. Lényegében már csak egy komolyabb emelkedõ van, fel a Nagy – Kopaszra. Kiérve a házak közül a mezõre, nagyon szép a panoráma. Aztán egyre közelít az erdõ, és megkezdõdik a kapaszkodás. Viszonylag ez is gyorsan megy, és nemsokára a kilátó elõtti elágazásnál vagyunk. Elsétálunk a kilátóig, ahol a pecsét mellé kapunk csokit is. Valamint kapunk még egy kis útbaigazítást, hogy merre menjünk majd lefelé, hol figyeljünk a szalagozásra, mert ugyebár nincs itinerünk.

És nekivágunk. Kellemes lejtõs szakasz, csodás panorámával. Nagyon szeretem ezt a részét a túrának. Sajnos nem sokszor járok erre, és így mindig van miben gyönyörködnöm. Lefelé egész jó tempót diktálunk, de azért már kezd lassan sötétedni. Közeledünk a mûúthoz, és nekem feltûnik az a szép nagy fenyõfa, amirõl kiderül, hogy egy álcázott antenna. Nagyon ötletes, ilyet még nem láttam. De legalább szépen mutat a környezetében, na és a fa tolvajok is csak néznének, ha megpróbálnák kivágni :). Átrobogunk az úton, majd nemsokára kerítés mászás. Létra mellett van valami cetli, ami szerint 16:00 után nem lehetne erre járni. Azért bízunk benne, hogy tudják, hogy túra van, és csak nem lõnek majd le. Nemsokára elérünk a szalagos részig, ahol balra fordulunk és lényegében egyenes úton kell bemenni Budakeszire. Pár perc múlva egy lövés töri meg a csendet, tényleg vadásznak errefelé. Biztonság kedvéért elõkerül a fejlámpa, mert már kezd szürkülni is, és azért a vadállatok nem szokták hordani. Így hátha nem lõnek le. Közeledünk a bányához, keresgéljük a pontot, amit végül is a bányát alulról megkerülve érünk el. Itt már tényleg korom sötét van. Megkapjuk az utolsó pecsétet, kicsit beszélgetünk a pontõrrel, aki szintén nem gyõz elnézést kérni a kis hibáért a túrában. Majd elköszönünk, és egy enyhén lejtõs úton besétálunk, kocogunk Budakeszire. Az utolsó métereken kicsit lemegyünk az útról, eltévesztjük a helyes irányt. De szerencsére már csak pár száz méterre vannak a házak, így toronyiránt megyünk. Aztán még kb egy 300m és bent a célban. 18:20 Ahol sajnos már nincs oklevél és kitûzõ. Ezeket majd késõbb, postai úton kapjuk meg. Pihenésre nincs idõ, bár nagyon nem is kell. Inkább megyünk a buszhoz, és hazafelé vesszük az irányt.

Lényegében egy nagyon jó kis túra volt, eltekintve a kezdeti fejetlenségtõl. Nekem nagyon tetszett az útvonal, fõleg a túrának a Nagykovácsi utáni szakasza.

Gratulálok mindenkinek aki beért valamelyik távon!

2008.03.17. Ma hozta a postás az oklevelet és a kitûzõt. Valamint a csomagban megküldték mellé még az itinert is lepecsételve. Nagyon figyelmesek.