Gyalogtúra Jean Béliveau tiszteletére 50 (50,4km/ 100m/ 12h szintidõ)
Mivel a weboldalon még pénteken is "Az útvonal szervezés alatt" volt olvasható, a lehetõ legrosszabbakra készültem lelkiekben: (értsd: mindent felülmúló szervezetlenségre).
Kellemesen csalódtam. :)
Zsozzsal jóval a rajt elõtt, fél 7 fele érkeztünk a Rákóczifalvi Sportcsarnokhoz, ahol a rendezõk is javában készülõdtek. A teremben projektorral vetített slideshown a környék nevezetességeirõl készült képek peregtek, és a kosarakban beszállított alma, kenyér, hagyma hegyek láttán sejthettük, hogy nem fogunk éhen maradni. :-)Az asztalon nevezési lapok és itinerek sorakoztak, utóbbi tökéletesen használhatónak bizonyult.
7 óra után pár perccel még alig 20an voltunk résztvevõk, ebbõl csak 4en neveztünk az 50es távra. A kis elszánt csapat még végighallgatta a polgármester beszédét, aki maga is joggingban jelent meg, és feltehetõen a túrán is részt vett. Õt egy helyi kapcsolatokkal rendelkezõ államtitkár beszéde követett. Ezt még megfejelték a túra névadójának, Jean Béliveau-nak Nepálból küldött videóüzenetével is. Szóval ünnepélyességbõl nem volt hiány :-)
További érdekesség volt Erzsike néni, akit a falu apraja-nagyja próbálta lebeszélni az 50es távon való indulásról, sikertelenül. Sajnos a néninek láthatóan nem volt túl sok ismerete a hosszabb távú teljesítménytúrákról, ennek meg is lett a következménye..
7:25-kor rajtoltunk, 1-es és 2-es rajtszámmal. A táv 2 körbõl állt, egy Rákóczifalva körüli 10km-es kiskörbõl, és egy 40 km-es nagykörbõl.
Hamar túljutottunk az elsõ km-eken, a 2.EP-nél a TSZ bejárata elõtt kedves néniktõl narancsot kaptunk. A pecsétek mindenhol állatkásak voltak, lehet h a helyi óvoda hozzájárulásból :-)
A temetõnél lévõ 3.EP. után elhagytuk a falu, és elindultunk a pusztába. :-) Az idõjárás vészjósló volt, de reménykedtünk hogy nem fogunk elázni. Sajnos az Alcsi Holt-Tisza-híd felé már eleredt az esõ. Ekkor behúzódtunk egy buszmegállóhoz, reggeliztünk, de az esõ egyre erõsödött. Kénytelen-kelletlen továbbindultunk, mert tartani szerettem volna a 10 órán belüli idõt.
Sokáig vezettük a mezõnyt :-) Egészen 20. km-ig, amikor a Szajol felé vezetõ gáton futósrácok 4-es köteléke robogott el mellettünk. Ahogy a gátõrház mellett "megugrottak", tudtam, h nekem is résen kell lennem, mert bivalyméretû kutyák õrzik a házak. Szerencsére láncon voltak...
Szajol után következett az útvonal leghosszabb EP nélküli etapja, kb. 12 km-en keresztül meneteltünk a ragadós sárban, elhagyva egy kisebb õz csontvázát (csak reménykedtem, hogy ezen a túrán magam nem jutok ilyen sorsra :-)
A térkép annyira jónak bizonyult, hogy még alapvetõ térképolvasási ismeretekkel is gazdagodtam Zsozs jóvoltából :-)
Kengyelbe 7:00 alatt értünk be (37.5 km), és a könyvtárban terített asztal várt minket, jófajta zsíroskenyér lilahagymával, tea, fejenként 2 csoki, alma és energiaital/dobozos üdítõ.
Amint továbbálltunk, egybõl "lehullott az ég egy darabka istennel" - az ég elsötétült, és akkora szélviharral járó jégesõ kerekedett, amilyet ritkán lát az ember :-( Hiába volt az esõkabát, az esõ vízszintesen esett, és a nadrágom pár perc múlva már jegesen-nedvesen tapadt a lábamra :-( Zsozs nem hozott esõvédõt, bõrig ázott :-( A pánik-és hiszti jelzõ hamarosan pirosan világított nálam, de Zsozs tartotta bennem a lelket, és mégis megkíséreltük az elõrehaladást, hol kocogva, hol háttal kocogva, hogy ne az arcunkba vágjon az esõ.
Végeláthatatlanul hosszúnak tûnt ez a szakasz, ám egyszer mégis felbukkant a halgazdaság, a tó vize akkora hullámokat vetett, amekkorákat a Balatonon láttam viharjelzés esetén.
Ezután már ismerõs terepen jártunk, vagyis sántikáltunk, mert a jelentõs mennyiségû (kb.20 km) beton és az átázott cipõ kikezdte a lábunkat. A 2. EP egyben a 7. is volt, a temetõ kapuja pedig az utolsó EP a cél elõtt. A temetõ elõtt párszáz méterrel érkezett és elõzött nagy sebességgel Anita. Mi annak örültünk, hogy az extrém idõjárás ellenére sikerült tartani a kitûzött idõt. Némi falujárás után 9:48-al finiseltünk, amivel nagyon elégedett vagyok. (5,14-es átlag).
Addigra már csak néhányan voltak kint a terepen, mert a 25-ös és 10-es távok résztvevõi már befejezték a túrát. A túra névadójának Föld körüli útját ábrázoló emléklapot kaptunk, kitûzõt, és nem maradt el a falatozás sem. :-) A rendezõk igazán kedvesen kínálgattak minket :-) Sajnos ekkor kezdõdött a telefonálgatás, hova lett Erzsi néni... mi pont lekéstük a buszt, így volt még egy óránk a következõig, szerencsére pont mire elindultunk, elõkerült õ is, félúton visszafordult, de nem szólt a rendezõknek, így az ijedtségen kívül nem történt nagy baj, és õk is megnyugodhattak.
A rekordalacsonyszámú résztvevõ ellenére (vagy éppen azért?) ez egy kitûnõ túra volt.
Sõt, már csak a jó idõ hiányzott ahhoz, hogy azt mondhassam, ez egy tökéletes ttúra volt. :-)
Köszönjük a rendezõk munkáját és kedvességét, nem felejtjük el! :-)
És minden kedves sporttársat arra buzdítok, hogy látogassák meg a következõ rákóczifalvai túrák egyikét, nem fognak csalódni! :-) |
