Túrabeszámolók


Gyermekvasút nyomában

janneszTúra éve: 20082008.03.19 18:27:59
A Gyermekvasút nyomában 2008.03.15.

Képes beszámolónk

A rajt helyszínére tõlünk kb. 15 perc az út, ezért nem kellett nagyon korán kelnünk, csak fél hétkor. Fél nyolc után nem sokkal indultunk is, 10 perccel nyolc elõtt már álltunk a sorban a rajtra várva, elõttünk kb. 40 túrázó. Az egyre növekvõ tömeg ellenére vagy 10 perces késéssel kezdték meg a szervezõk a rajtoltatást, a mi rajtlapunkra 8:25-ös idõ került. Mikor elindultunk, már óriási volt a sor, a vége kint állt az utcán.

Elmentünk az éppen beérkezõ Fogaskerekû mellett, majd a Svájci utcán befordultunk balra. Itt a leírás havas útviszonyok esetére a Rege utcán való továbbhaladást javasolta, úgy tûnik egyedül mi nem éreztük az útviszonyokat havasnak, ugyanis rajtunk kívül senki nem fordult be a Svájci utcán. Elérkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, a Széchenyi-emlékhez.

Pecsételés után jó ütemben folytattuk a túrát, a Rendõrtiszti Fõiskola épülete után elhagytuk a városi részt, beértünk az erdõbe. Itt rengeteg leánykökörcsint (Pulsatilla grandis) láthattunk, lila foltjai üde színt kölcsönöztek az ottani tisztásnak. A tisztás után, a lefelé vezetõ szerpentines gyalogúton idõnként futottunk, jól esett a futás. Az Úti Madonna Kápolnánál (http://www.gyermekvasut.com/utimadonna.html) ismét pecsételtünk, majd futottunk tovább. Leérve a Farkas-völgybe jobbra fordultunk, majd elindultunk az emelkedõn vissza a Normafa állomás felé. Itt már nem futottunk, de azért saját magunkhoz képest jól haladtunk. Normafa állomásnál ismét pecsételés, Hûvösvölgy felõl éppen egy szerelvény érkezett.

Következõ ellenõrzõ pont Csillebérc állomás, ami innen csak 800m-re van, úgyhogy egy kevés sárdagonya, majd aszfaltos szakasz után hamarosan meg is érkeztünk. Pecsételtünk, ügyintéztünk aztán elkezdtük nézegetni a GPS-t mivel közeledtünk a GCNoFo geoládához, ami egyike volt azon geoládáknak, amiket kinéztünk mára, mint a teljesítménytúra melletti egyéb cél, amit teljesíthetünk. Szerncsére itt már láttuk, hogy nincs messze a túra útvonalától, úgyhogy bevállaltuk a megkeresését, és viszonylag egyszerûen meg is találtuk. A kis kitérõ után visszatértünk a hivatalos útvonalra felgyalogoltunk a Normafához, majd a Z jelzésen leereszkedtünk a disznófõi E.P.-hez. Utólag vettem észre, hogy a leírás szerint nem végig a zöldön vezetett az túra, hanem még a Mátyás Király út elõtt jobbra egy jelzetlen úton, a Kossuth szobor felõl kellett volna megközelítenünk az ellenõrzõ pontot. Pecsételés után visszamásztunk megint a gerincre, keresztülsétáltunk az Anna-réten, elhaladtunk a Világ Királynõje engesztelõ kápolna 1944-ben lerakott alapköve mellett, majd egy rövid lejtõ után értünk a következõ ellenõrzõ ponthoz, a virágvölgyi állomásra. Itt teát kaptunk, majd ennek elfogyasztása után indultunk tovább Makkosmária felé a következõ EP-hez.

Makkosmáriáig végig lejtett az út, úgyhogy az ottani pecsételés után ismét indulhattunk fölfelé a P jelzésen János-hegy irányába. Az emelkedõt a jános-hegyi állomás ellenõrzõ pontja szakítja meg, ahonnan emnelkedik az út tovább a Libegõ, majd a János-hegy felé.

A János-hegy elõtt közvetlenül ismét letértünk a kijelölt útról, mégpedig a GChete geoláda kedvéért. Ezt is hamar megtaláltuk, úgyhogy nemsokára már fent is voltunk a János-hegyen, az ellenõrzõ pontnál. Az EP után ismét lejtett az út, és itt tudtuk, hogy ma már csak egy nagyobb emelkedõ vár ránk, a Hárs-hegy elõtti. Mivel jó kondiban éreztük magunkat, a lefelé vezetõ úton szépen haladtunk, hamar megérkeztünk a Szépjuhászné állomáshoz. Itt a tavalyi túrán ember nélküli, sárga zsírkrétás ellenõrzõ pont volt, ennek a közelében kerestük most is az EP-t, de nem találtuk. Egy felirat volt kirakva, hogy pecsételés az étteremben, de ott nem volt senki. Kóvályogtunk tanácstalanul egy darabig az épület körül, közben több túrázó is érkezett, a büfében kijelentették, hogy náluk semmilyen pecsételés nincs, mire valaki felvilágosított, hogy a pontõrök ott ülnek a büfé egyik asztalánál. Mondjuk szólhattak volna, mikor látták a sok tanácstalan túrázót...

Pecsételtünk és elindultunk felfelé a meredek S jelzésen a Kaán Károly kilátó ellenõrzõ pontjához. Korábi önmagunkhoz képest itt is jobban ment az emelkedõ legyûrése, úgyhogy elégedettek lehettünk magunkkal. A meredek szakasz végére érve ismét egyedül maradtunk a S jelzésen vezetõ útvonal követésével, mindenki toronyiránt ment a kilátó felé átvágva az erdõirtáson.

A kilátónál pecsételtünk, elmentünk szokás szerint a Báthory-barlang elõtt (nem is tudom hanyadik Hárs-hegy megmászásom volt ez az elmúlt két évben, szinte az összes budai teljesítménytúra itt vezet), aztán a hosszabb lejtõ után megmásztuk a Kis-Hárs-hegy kis emelkedõjét. Itt ismét ellenõrzõ pont, ezután lefelé menve az útról kissé letérve szerettük volna megkeresni a GChars geoládát, de sajnos a megadott koordinátán ketten éppen faágak gyûjtésével foglalatoskodtak, így errõl le kellett mondanunk.

Mentünk tovább lefelé a S jelzésen, letértünk a Gyermekvasút hárs-hegyi állomásához pecsételni, mivel itt volt a következõ ellenõrzõ pont, leértünk a Nagyrétre, itt tavalyi emlékeimhez képest mintha máshol lett volna az EP, pecsételtünk, aztán siettünk tovább a Fazekas-hegyre, ahol a következõ EP várt.

A hegy elõtt igen meredek aszfaltos út vezetett fölfelé, de leküzdöttük, a sziklás hegycsúcson begyûjtöttük a pecsétet (itt szél kifújta az egyik ellenõrzõ lapot a kezembõl, de szerencsére a szakadék szélén megállt, és így el tudtuk kapni), és innen szinte végig futva tettük meg a távot a hûvösvölgyi Gyermekvasút végállomásig, ahol az utolsó EP volt. Innen pillanatok alatt beértünk a célba, ahol átvehettük az emléklapot és a második teljesítésért járó kitûzõket. Én megettem a túrához járó gulyáslevest, ami szerencsére jó meleg és finom volt, ellentétben a tavaly kapott hússal.

Mivel 13:40-kor indult a következõ vonat vissza a Széchenyi-hegy felé, úgy döntöttünk elmegyünk azzal, a nosztalgia pótjegy ellenére. A nosztalgia vonat elvileg egy gyorsabb járat, néhány állomáson nem is áll meg, de sajnos már eleve vagy 5 perc késéssel indult, de ezt tetézte, hogy a Szépjuhászné állomáson kb. 25 percet (!) állt egy ellenvonatra várva. Ennyi idõ alatt szerintem bõven mehetett volna még egy vagy két állomást tovább, és ott talán kevesebb idõt kellett volna várni az ellenvonatra. A dolog érdekessége, hogy hiába vártunk ennyit az ellenvonatra, végül az ment tovább hamarabb az állomásról, mi csak ezután. Csillebércre érve ismét ellenvonatra kellett várnunk, a dolog érdekessége az volt, hogy ismét az ellenvonat ment el hamarabb, mi csak utána indultunk, így végül több, mint egy óráig tartott az út vissza a Széchenyi-hegyre.

A nap zárásaként még megkerestük a GCBPMA geoládát, majd hazamentünk és jól sikerült töltött csirkével öblítettük le a túra fáradalmait.