Túrabeszámolók


Gödöllő K30 (országúti)

piedcatTúra éve: 20082008.04.07 14:47:16
Gödöllõ K30

Kicsit duatlonosra sikerült ez a hétvége. A szombati börzsönyi futás után, vasárnap életem elsõ kerékpáros teljesítménytúrájának abszolválására pályáztam. Eddig sem volt idegen számomra a tekerés, még középiskolás koromban bejártam az abaúji dombokat, bár egyhuzamban 80 km-nél többet nem bicikliztem. Sajnos amióta tíz éve a fõvárosban élek, kimaradt az életembõl a bringázás. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy újranyergeljek.

Vasárnap 9-kor a tömegrajttal indultam. Kicsit aggasztott, hogy a 3-as fõúton mentünk egy darabig, nem csípem a nagy forgalmat. Miután lekanyarodtunk Mogyoród felé, a mezõny kezdett széthúzni, szerintem az eleje tõlem kétszer jobb átlagot produkált, ami nem volt nehéz. :) Viszont a forgalom nem csökkent, nem vagyok ehhez hozzászokva, a borsodi mellékutakon csak akkor jár autó, ha eltévedt. Mogyoródon egy jó kis lejtõvel tudtam kompenzálni a korábbi felfeléket. Aztán rájöttem, hogy az a 40 km/h nem egészséges az én amatõr bringámnak, ha egy-két nagyobb kátyuba belehajtanék, akkor az elsõ kerék küllõi úgy törnének össze, mintha ropiból lennének. Persze kerülni nehezen tudtam, mert oldalról nyaldostak a kocsik. Az egyetlen ellenõrzõ pont a fóti templomnál volt. Pezsgõtablettás lötyit és a jól ismert margita-nápolyit osztogatták. Azért büszke voltam, mikor elcsíptem egy mondatot egyik rendezõtõl, mi szerint a gyorsabb mezõnynek itt a vége, most már a „lazábbak” jönnek. Veresegyházig nem találkoztam bringással, egyedül tekertem, itt kevesebb volt a kocsi is. A településen kaptam egy piros lámpát, majd egy brutális szembeszelet. Még síkon is vissza kellett váltanom, képtelen voltam normálisan haladni. Aztán Szadán eltûnt a sík, nekimentem egy neverending-emelkedõnek, még visszább váltottam. Tekertem vagy ötvenet öt méter alatt, több kanyar is jött, de mögötte még mindig emelkedett. Majd jött a jutalom: lankás lejtõ, beviharzottam Gödöllõre, közben négyen összejöttünk, és szépen konvojban szlalomoztunk a kocsik között. A lejtõ alján bal kanyar, és újra a Városháza elõtt találtam magam. 1:39-et mentem 33 km-en, ami nekem nagyon jó, fõleg így a szombati nap után. Jó kis levezetése volt a Julianusnak. Májusban újra itt, de akkor már az 50-en.