Kevély körüli kevergés
Ez a túra tényleg egy kevergés. Persze azért ez egy kicsit túlzás, de sikerült egy párszor eltévednem a mai nap alatt. Mondjuk ezek fõként saját hibáimból adódtak. De kezdjük az elején…
Nem is tudom mikor voltam utoljára ilyen túrán, mikor nem kellett hajnalban kelni. Egy kellemes 7 órai kelés, majd BKV-val való transzportálás az Árpád hídhoz, ahonnan busszal a rajtig. Vagyunk már egy jó páran itt is, és mint késõbb kiderült a többség erre a túrára jött. 10 elõtt valamivel beér a busz, de én még nem indulok, várok a szokásos csapatra. Bella, Karesz, GPS Zoli csak 10:30 elõtt futnak be pár perccel, és fél 11-kor elindulunk meghódítani a távot. Közben még összefutunk a nevezéskor Attilával, aki akkorra már túl van a 11 km-es távon, és most jöhet a 27 km-es. Ja, és Zolival már egyen cipõben nyomjuk:)
Lelkes fiatal futócsapat elõz le minket rögtön a faluból kivezetõ kis emelkedõn. Nem nagyon szaporázzuk még a lépést, kényelmes tempóban haladunk. Amúgy is nagyon szép az út, fõleg ez a Köves – bércig tartó szakasz. Szinte el sem indultunk és már itt is az elsõ pont. Lelkes fiatal pontõr osztja a pecsétet, és kíván további jó utat. A túrán jó pár késõbbi ponton találkoztunk fiatal pontõrökkel, ez nekem nagyon tetszett.
Innen lefelé kicsit kocogunk. Általában Zoli süvít elõl, úgy látszik az új cipõ megtette a hatását. Majd benézzünk a K+ elágazást, és hozzáteszünk egy pár métert a távhoz. Még szerencse, hogy Attila velünk van. Az itiner is egy kicsit összekavar, mert valahogy nincs meg benne a K+, hanem helyette valami kék : van. Bár a térkép hátul az pontos, de ekkor még nem azt néztem.
K+-on kellemes kis oldalazásba kezdünk, néha olyan hullámvasút szerû. Zoli persze megint elõre tõr, Bella meg Karesz a kis eltévedés miatt hátrébb van. Attilával megyek egy darabig, majd közbejön valami szupertitkos telefon, és kicsit lemarad. Elhatározom, hogy befogom Zolit, és lényegében innentõl megyek egyedül a hátralévõ távon. Van egy két kellemes emelkedõ ezen a szakaszon is, de szerencsére nem olyan hosszúak. Nemsokára elérkezem a Jenõi – toronyhoz, de Zoli sehol. Még a horizont alját sem súrolja rikító sárga pólója. No majd a következõ pontig meglesz. Újabb kis meredek rész jön a Z jelzésen, de idõvel megszelídül. Egy pár száz métert erdõ irtás mellett visz az út, majd elérünk az OKT vonalára, és megkezdõdik a kapaszkodás a Kevély – nyereg felé. Itt hagyom le a lelkes fiatal futócsapatot. Az egyik srác egy jó nagyot posszan, miközben a jobbra lévõ sziklákról visszaszalad az útra. Jót mosolygok magamban. Szerencsére nem lett semmi baja.
Fura így a nyereg, hogy nincs itt egy pont sem. Olyan kihaltnak tûnik. Majd elindulok Csobánka felé, de most kivételesen a S jelzésen. Ezen még úgysem jártam sosem. Mindig a K jelzésen mentünk eddig le. A Mackó – barlangnál már izgulok Zoli miatt, hogy merre lehet :). Nem mehet ennyire gyorsan, vagy mégis? Megvan az újabb pecsét (12:18), majd a pontõröktõl érdeklõdöm a rikító sárga pólós gyerek után. Kiderül, hogy még nem járt erre, és a rajtszáma sincs még kihúzva a lapról. Ez egy örök rejtély marad, hogy hol mehettem el mellette. Innen érdekes az út lefelé, jó meredek. Egy ideig vagyok csak rajta, majd eltûnnek a jelzések. Örültem, hogy egyben leértem, nemhogy még a jelzéseket is figyeljem. Bár nem sokkal a helyes úttól tértem rá a K jelzésre.
Innen lekocogok a Csobánkai – nyeregig, ahol megkapom a következõ pecsétemet (12:30). Zolit itt sem látták. Feladom, most már több ponton nem fogom megkérdezni, biztos mögöttem van akkor. De legalább Zolit tárt karokkal várták az ilyen pontokon :). Csobánkára szintén bekocogok. Jól esik a frissítõ az út menti csapokból, majd jön az újabb kapaszkodó. Hamar elérkezem az S jelzésig, ahol kicsit hezitálok, hogy merre kell menni, de szerencsére mások útbaigazítanak. Pár perc és máris a Csúcs – hegynél vagyok, ahol a csoki mellé nagyon szép pontõrök is járnak :), na meg pecsét (13:00). Innen szintén egy kis kocogós rész jön, majd a P-n lassabb tempóra váltok. Felfelé még nem megy olyan jól. A Z-t ismét meg – meg futom, és hamarosan a következõ ponton vagyok. Gyönyörködöm egyet a kilátásban, és pihenek egy pár percet. Majd uzsgyi tovább. Pilisborosjenõre kicsit nehezen jutok le, elvétem a P négyzetet jobbra le, de szerencsére mások itt is szólnak. Majd a faluban nemsokára jön a következõ eltévedés, de szerencsére ez sem sok.
Innen egy enyhén emelkedõs úton kijutok a faluból. Elkerülnek a szürkeállományom mélyérõl régi emlékek, mikor még a Kevélyre innen, alulról másztunk fel. Sokan jönnek velem szembe ezen a szakaszon, míg elérek a K jelzésig. Innen leszaladok az aljába, ahol feltûnik a szalag, amit követni kell. Ezzel semmi gond nem volt, nagyon jól látható, így könnyen eljutok a „vár” másolatig. Pecsét mellég jár egy üdítõ is (14:14). Majd egy kis útbaigazítás a pontõröktõl, hogy merre tovább. Pihenni itt már nem akarok, így elindulok az utolsó km-re. Távolról motorzaj töri meg a csendet, na meg a Teve sziklánál a kisebb embertömeg. De hogy ide be lehetne jönni kocsival? Kétlem. Bár ez biztos kényelmes kirándulás, hogy a kocsitól 3m-re leülünk a pokrócra. Inkább akkor már csak az ablakot húzzuk le, és akkor még ki sem kell szállni. Inkább gyorsan továbbállok, mielõtt még jobban felhúzom magam. A szalagozásnak köszönhetõen újra a K jelzést koptatom, majd nemsokára a település szélén gyalogolok. Itt még egy pár szót váltok egy pár túrázóval, akikkel együtt érünk be a célba, ahol megkapjuk a végsõ pecsétet (14:40) és a teljesítésért járó díjazást.
Kimegyek az épület elé, valahogy nincs kedvem ebben a szép idõben bent leülni. Zoli egy jó 15-20 perccel utánam ér be, majd átmegyünk a kocsmába feltöltõdni. Bella és Karesz is befutnak idõvel, majd szépen haza kocsikázunk.
Egy nagyon jó kis túra volt ez, igazi kevergésekkel körítve:) Köszönet a rendezõknek érte, és gratulálok mindenkinek!
|
