Újfent fiaimmal és osztálytársukkal vágtunk neki a túrának egy kicsit aggódtam is, hogy idõben beérünk-e majd a célba, de szerencsére - némi kis jóindulattal - sikerült.
A Startnál megkaptuk a papírokat, amely a precíz útvonal-leírás mellett egyben egy kis kultúrális ismertetõt is tartalmazott.
Megtekintettük az utolsó budai pasa sírján lévõ feliratot, amelyben szereplõ Abdurrahman Arnaut név elolvasása a gyerkõköcnek az elsõ embertpróbáló feladatot jelentette ;-)
A túra elején (és végén) kicsit sok volt a városi rész, no meg a lépcsõ.
A Martinovics-hegyre érve megörültünk a sárga szalagozásnak, míg rá nem jöttünk, hogy a tájfutó verseny résztvevõit segítik, nem minket. A sok fürkészve szaladgáló gyerek között egy szem nyugodtan ácsorgó férfit pillantottunk meg, akit megkérdeztünk, hogy a tájfutókhoz tartozik-e. Kiderült, hogy nem, majd megkérdezte, hogy mi mit is csinálunk. Mondtam, hogy a Hidzsra túrán veszünk részt, amire megkérdezte, hogy mi az.
Erre kissé zavarba jöttem, és bár elõtte neten készültem, ill. a túrapapíron is szépen le volt írva minden (amit még a Déli pu. aluljáróban fel is olvastam a gyerekeknek), rosszul kezdtem el a válaszadást.
Sebaj, kijavított, kaptunk egy kis történelmi átfogó ismertetést, valamint pecsétet és datolyát. Ezen pont nemcsak az áthaladást ellenõrizte ;-)
A betunbunker mögötti sok kis ösvény közül másodikra sikerült is megtalálni a legszélesebbet, amelyen továbbhaladtunk a második ellenõrzési pont felé.
Elég lassan haladtunk felfelé, a Széchenyi emlékmûnél megcsodáltuk a kilátást, valamint a tízórai ízeit, majd a TV adó alatt harántolás helyett kicsit kavartunk, pedig már itt is ki volt rakva a zöld nylon-szatyor jelzés.
A vasoszlopnál a baloldalra haladás kicsit megtévesztõ volt, a lehetséges négy irány közül végül is a legjobboldali baloldalán lévõ ösvényen kellett folytatni az utunkat. Itt végig szépen kint voltak a zöld szatyrok.
A második ellenõrzési ponton kicsit pihetünk és megállapítottuk, hogy most már ki kellene lépni, mert erõsen késésben vagyunk (hegymenetben lassúak voltunk).
Ki is léptünk, így egész jó tempóban értük el a csillebérci vasútállomást, ahol a futóversenyen és egy másik szponzorált túrán kívül még rácsodálkozhattunk a vasútállomás falát díszítõ, úttõrõ-mozgalmi emlékekre.
A Csacsi réti 3. ellenõrzõ ponton datolyáztunk, majd irány tovább. Megpróbáltam kicsit erõsebb tempót diktálni, hogy behozzuk a lemaradásunkat, de csak azt értem el vele, hogy idõnként be kellett várni a lemaradó két nagyobbik gyerkõcöt - a felfelé vezetõ kaptatón már kezdtek erõsen elfáradni.
Felérve a János hegyre eltartott egy darabig, amíg sikerült a futóverseny szurkolótábora közt találni egy ismerõs túrázót, aki elárulta, hogy ne keressek ellenõrzési pontot, elég, ha csak leírom az acélsodronyt gyártó cég nevét. Így jár az, aki nem olvassa el elõre figyelmesen a túraleírást...
A gyerkõcök kihasználva az alkalmat, míg leirogattam a mellékhelység mellett függõ tábláról a szükséges adatot, igénybe vették az épület nyújtotta szolgáltatásokat...
A leírásban szereplõ "Kijõve az épületbõl, attól jobbra, a drótkötélpályával párhuzamosan..." kitételt félreértelmezve nem az épülettõl jobbra, hanem a kilépéshez képest jobbra fordultunk, majd a meredek lejtõn egy kis tanácstalankodás vette kezdetét, hogy talán mégse itt kéne lemenni. Egy túristatárs itt talált egy kulcscsomót (egy zöld és három fekete jelzésû kulcs volt rajta). Valószínûleg visszavitte az épületbe.
Mire kiderült, hogy valóban nem erre kellene lemenni, kisebbik fiam már hallótávolságon kívülre ereszkedett, úgyhogy nem sok választásunk maradt.
Végig lezúztunk a Libegõ alatt (azaz, sajnos kimaradt a Tündér-szikla). Mindegyikõnk ellenõrizte, hogy elég kemény-e és csúszós-e a murva. Az volt...
A városban kicsit gyorsabban tudtunk haladni, kivéve az 5. ellenõrzési pont elõtti lépcsõt...
Némi datolya és málnaszörp fogyasztás után elhaladtunk a sziklaüregnél lakó hajléktalanok mellett, majd a Zuhany utca melletti kis parkon átvágva a lesétáltunk a célba. Gül baba türbéjénél szép emléklapot és némi várakozás után szép kitûzõt is kaptunk. Megcsodáltuk a kilátást, majd elköszönve a többiektõl elsétáltunk a Moszkva térre.
Tetszett a túra, a gyerkõcöknek kicsit szoros volt az idõ, remélem jövõre jobban teljesítünk és az opcionális látnivalókból is többet meg tudunk tekinteni.
|
