Dolina 50
Vasárnap reggel már sokkal melegebb idõnk volt, mint elõzõ nap. A Nap is erõteljesebben sütött, ezért elhatároztam, hogy felesleges a hosszúnadrág. A túrára zuglói "szomszédommal", C. Bélával mentem le. A rajtban már sok-sok ember, többségében a rövidebb távokon indultak. Ennek megfelelõen pillanatok alatt be tudtunk nevezni az 50-es távra, amely valójában csak alig több, mint 43 km. Az igazolólapot áttekintve feltûnt, hogy hasonló szerkesztésû lapot láttam már, egészen pontosan a Bartinán. Egyik oldalon a színes térképvázlat, túloldalt fent a túra szöveges leírása, alul pedig a pecsétek helye, a pontok nevével és nyitva tartásával.
A túra során csaknem végig a S sáv jelzést kellett követni. Nagyon becsülendõ, hogy a rendezõség kifejezetten a túra kedvéért festette fel a jelzéseket! A jelzések kellõ sûrûséggel, látható helyen és szép kivitelben voltak kirakva. Ma még Béla is belement abba, hogy UKK-os lesz, és becsületesen végig követtük az útvonalat. Meg is érte a dolog, mert még bõven Albertirsa belterületén, a Tessedik szülõház után, röviddel a horgásztó elõtt a Tájháznál beinvitáltak minket és minden földi jóval kínáltak (bor, üdítõ és sós aprósütemény), ráaadásul tárlatvezetésben is részesültünk és megnézhettük közelrõl a királyi korona szalmából készült mérethû másolatát is. Meghallgattunk néhány történetet is a városról. Ilyen kedves fogadtatásra nem számítottunk. Sajnálhatja az, aki nem tért be oda, vagy egész egyszerûen nem arra ment...
A Tájházhoz nagyon közel lévõ Horgásztónál volt az 1. ep., ahol cukorkát kaptunk. Reggel már komoly horgászélet folyt a tónál. A patakon való átkelés után jött az elkerülõ 4-es úton való áthaladás, amelyet polgárõrök (!!) biztosítottak. Köszönet érte! A benzinkút után a patakkal párhuzamosan haladtunk nagyon hangulatos úton. Pont jó irányból sütött a Nap, kitûnõ feltételeket biztosítva a fotózáshoz. Pilishez közeledve le kellett térni balra a S kör jelzésre. Itt és sok más helyen is útirányjelzõ fatáblák voltak kitéve, nagyon profi munka! Sajnos a patakon átvezetõ kishíd letérõjét nem vettük észre, ezért tettünk egy felesleges kunkort. Szerencsére feltûnt, hogy egy ideje már se jelzés, se szalag és visszamentünk az utolsó jelzésig. A lovardát elérve a lovaspályán "átgaloppoztunk" és így értünk el a 2. ep-hez. Bélával felvetettük, hogy legközelebb a túrázóknak végig kell menni a díjugrató pályán hiba nélkül és majd akkor jár a pecsét :-)
Pilist rövid gyaloglás után elhagytuk, majd egy szõlõsdombot megmászva jutottunk ki a szõlõspincékhez. Nagyon hangulatos környék! Jobbról a kis erdõs dombok, alatta a pincék. Itt láttunk egy Szent Orbán szobrot is. Nemsokára jött a rövid letérõ jobbra. A pont hamarabb telepedett le, mint kellett volna: egy szúnyogosban pihenõpadoknál várt minket a 3. ep., ahol vízzel kínáltak. Rövid kaptatóval értük el az Ikerfenyõket, innét szép kilátás tárult a szemünk elé. Bújós ereszkedést követõen figyelnünk kellett, mert többféle szalagozás is ki volt téve, és a 30-as táv itt vált el az 50-estõl. Széles szekérúton mentünk tovább, egyenletes emelkedéssel. Jobbra igen szép búzatábla, mögötte a Hegyeki pincék geotornya. Nemsokára pedig hihetetlen látványban volt részünk: a teljes Mátra kontúrosan kivehetõ volt! Két szekérút között egy összekötõ úttörés jött egy csalánosban, itt a lábunk élvezhette a csalán "gyógyító hatását". A búzamezõket repcés váltotta fel balról és a balkanyart jól észrevehetõ tábla jelezte, ahol letértünk a Hosszú-völgy völgyrendszerébe. A jobbkanyarnál várt minket a 4. ep., akiktõl csokit kaptunk.
Északnak folytattuk utunkat, ismét csak ideális fényviszonyok között, igen hangulatos völgyben. A színgazdagság leírhatatlan! Kávára hamar beértünk és az ottani ellenõrzõpont a térképen jelölthöz képest hamarabb, már a mûútra kiéréskor telepedett le. Itt almát kaptunk ajándékba. Kávától Pándra a mûúton haladtunk, a papír szerint "kisforgalmú úton". Valójában a pünkösdvasárnapi misék és istentiszteletek után sok ember mehetett haza, elég sok autó haladt el mellettünk.
A dombtetõn átkelve már messzirõl kivehetõ volt Pánd, amin aztán keresztülgyalogoltunk. A jelzések itt is kitûnõek voltak, azonban a térkép szerint a falut elhagyva a patak jobboldalán kellett volna haladni. Ez azonban nem így volt. Ami viszont nagyon tetszett: a jelzésrõl való letérést a Cukorsüveghez emberekkel biztosították, vagyis minden arra járónak jelezték, hogy ott bizony balra kell fordulni és középhegységben is meredeknek nevezhetõ emelkedõn másztunk fel a Cukorsüveg tetejére, a 6. ep-hez. A kilátás mindenért kárpótolt.
Visszaereszkedtünk a völgybe, majd tovább haladtunk délnek. A völgy csodálatos, nem tudtunk betelni vele! Egyenletesen emelkedtünk és nagyon bántuk, amikor végetért. Kimásztunk belõle és a Bicskei úton jobbra fordultunk és az árnyas fasorszegélyezte úton haladtunk egy negyedórácskát. A másfelõl érkezõ, és ott becsatlakozó 30-asok jelezték, hogy pontosan merre is kell majd balra fordulunk. Nem túl hosszú, de annál "marasztalóbb" gesztenyefasor következett, keskeny, részben letaposott ösvényen, mindenféle szúrós bokrokkal megspékelve. A gesztenyevirágokkal nem bírtam betelni! Nemsokára jött is következõ, 7. ep., ahol árnyas fák alatt hidegen tartott víz, valamint korlátlan nápolyi volt a szolgáltatás. A pontõrök kedvességét jelzi, hogy egy még félig tele levõ nagy ásványvizes üveget odaadtak, hogy majd igyam útközben.
Innét árnyas erdõ következett, némi kanyarokkal, alapvetõen enyhén lejtve. Egy jobbkanyar után széles mezõre értünk, majd a Nyiki-tanyát mellõzve jutottunk el a "terülj-terülj asztalkám" 8. ep-hez. Az 50-es távon indulóknak korlátlan (!!) sült kolbász (!!!) járt mustárral, kenyérrel, igény szerint zöldhagymával és paradicsommal. Nagyon jól esett! A pontról némi emelkedést követõen jobbkanyarral fordultunk délnyugati irányba, ahol gyakorlatilag "kifutópálya" vezetett Albertirsa felé. Elõbb azonban kereszteztünk egy újabb völgyet (Kisasszony-völgy), mely érintését az utolsó ep. volt hívatott ellenõrízni. A térképen jelölthöz képest valamennyivel hamarabb telepedtek le a pontõrök, nyilvánvalóan azért, mert ott árnyas helyet találtak.
Ezután szõlõskerteket mellõztünk, majd egy azóta bezárt szeméttelep mellett haladtunk el, hogy már betonúton elérjük a várost elkerülõ 4-es utat. Óvatosan átkeltünk, majd tovább egyenesen haladtunk, a cél felé. A termálfürdõben várt minket a rendezõség, minden finomsággal. A díjazáson (kitûzõ + oklevél) kívül szépen elkészített zsíros+vajas kenyerekbõl választhattunk, mellé házi savanyúsággal és frissen sült búrkiflivel. Természetesen a termálfürdõben való fürdést sem hagyhattam ki, jó érzés volt kiáztatni magamat így a túra után. A célból még egy 20 perces gyaloglás várt az állomásig, stílszerûen jelzett úton (S+).
Nagyon kellemes táj, egyáltalán nem unalmas, szép kilátásokkal, hangulatos völgyekkel, és így a tavasz beteljesedésével hihetetlen színgazdagsággal! Mindemellé nagyszerûen követhetõ az útvonal, kedvesek és vendégszeretõek a rendezõk, érezni, hogy kitesznek magukért és az a cél, hogy aki elõször jár itt, visszacsábítsák!
Köszönet a túráért, minden értelemben felüdülés volt ez a vasárnap!
Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3221#2 |
