Tavaly Keleti 25, idén megcélozva az 50-es. Elöljáróban két kiegészítés Csiba postjához: Nem kecske, muflon, és a sárga kunkort Nagykovácsi fölött nem kellett megcsinálni, de vissza a beszámolóhoz...
Reggel 8-kor rajt, laza séta Dorothy nyomában (mint néhány hete a Város peremén, csak ellenkezõ irányban) a Virágos-nyeregig, természetesen az Újlaki-hegy megmászásával.
Innen Jazzkedvelõ társaságában sétáltunk egészen az Alsó Jegenye-völgy végénél lévõ etetõpontig, ahol a tavalyról megismert menyiségû és minõségû (kellõképp sok és finom) zsíroskenyér-hagyma kombót fogyaszthatott a megfáradt túrázó, némi színes löttyök kíséretében.
A következõ szakaszon, egészen a Muflon-itató elõtti tisztásig semmi említésre méltó nem történt, mentünk, mentünk, mentünk... Tavaly még építettek a völgy oldalában egy házat, mist meg ott lógott a kerítésen az "Eladó" felirat... A zsíroshegyi pont után egy kis "pihentetõ" lejtõs aszfalt, majd a kéken kapaszkodás-hullámvasutazás a néhai nagyszénási th. maradványaiig, azaz a Keleti 25 céljáig. Némi frissítés, majd föl a Nagyszénás csúcsára, ahol CB-rádióval bohóckodtak fiatalok, egy Olympus-os márkatárs meg állványról fotózott épp...
Innen szólóban lefelé a kéken, majd a jobbra letérõ kékrõl egyenesen tovább a kék kereszten meneteltem, egészen a Kutya-hegy aljában lévõ kerítésig, amin (még) masszív létra vezet keresztül. Itt a sárgán picit jobbra haladva az út bal oldalán lévõ fán feltûnt a muflonfej, majd beljebb, az út mellett további jópár, úgyhogy a saját jelzés ellenére (vagy épp azért) könnyen követhetõ volt itt az útvonal.
A leírás emleget egy rétet, meg egy viharvert fát, ahol jobbra le kell térni a széles útról... Itt két dolog segített: a látványosan letaposott fû, meg az, hogy majd' minden második fán ott volt a muflonfej, úgyhogy a Cseresznyés-völgybe leereszkedni sem volt problémás, mint ahogy a gyönyörû völgyben a második nagy elágazásnál a balra letérést megtalálni sem: eddig példás a jelzés, reméltem, hogy a továbbiakban is így lesz. Itt utólért egy idõsebb házaspár, úgyhogy együtt gyalogoltunk tovább Telki felé. Együtt gyalogoltunk, és együtt is tévesztettünk az Anna-vadászház elõtt: nem a beérkezõ söld sávval szemben, a bokrokkal benõtt oldalú úton, hanem balra tartva a széles jobbminõségûn indultunk tovább -- jelzésre lefordítva nem a zöld sávon, hanem a zöld kereszten... Picit (nem annyira...) késõbb feltûnt, hogy nincs jelzés, aztán lett, de zöld kereszt, így a jól bevált módszerrel visszamentünk addig, ahol még megvolt a jelzés... A vadászháztól másodszorra már jó irányba sikerült indulni, így Telkibe sikeresen beértünk. Itt elkövettem azt a hibát, hogy elõrerohantam, így a szürke betonoszlopra fehérrel festett jelzés mutatta "balost" elvétve csináltam egy fakultatív falunézést, ami bár élvezetes volt, de idõben nem jött jól, pláne hogy a Kerék vendéglõt három megkérdezett közül kettõ nem ismerte :-(
A fõúttal párhuzamos egyirányú utcában örömmel fedeztem fel egy muflonos jelet az egyik oszlopon; majd továbbhaladva megláttam a Kerék nevû "mûintézmény"-t, ahova betérve a pultos hölgy már rutinosan mutatott hátrafelé :-)))
A bélyegzést megkapva azonnal továbbálltam, mert nem álltam túl jól az idõvel, így a hely fizetõs szolgáltatásait nem állt módomban tesztelni :-)
A falu végén majdnem eltoltam: az utca éles balos kanyarjánál jobbra le kell térni, annak ellenére, hogy az elágazás után is van jel egy oszlopon... Lehet, hogy picinyt lankadt már a figyelmem?
Innen csak az itinert, térképvázlatot figyelem, meg a fákon itt-ott feltûnõ jelzéseket (s+, z+), és végre-végre: zöld háromszög, mehetünk fölfelé!
A Tarnai-pihenõnél egy pihenõ fiatal pár -- õk is ezen a távon mennek, 19:45-re kéne beérniük. Többé-kevésbé együtt haladunk a zöld háromszög-piros háromszög útvonalon (tavaly óta fel lett újítva, mert ahol tavaly elkavartam, ott most tökéletesen veszem az akadályt...), majd a Vörös-pocsolyás hát EP-re 18:10-re érek. Nem sokkal késõbb utolérnek, ekkor kiderül számomra, hogy a következõ EP 19:00-kor zár, ráadásul nem 50, hanem kb. 52km a vége... A Petneházy-rét EP-re némi terepfutás/erõltetet menet kombóval, a piros kunkort is becsülettel megtéve 19:02-re sikerült beérnem, ahol buborákos/buborék nélküli vízzel kínáltak -- egy pohár vizet köszönettel elfogatam, majd nekiláttam megmászni a Fekete-fejet, utána pedig a Hárs-hegy oldalát. Ez a rész egyáltalán nem volt annyira brutális, mint amennyire számítottam -- 19:50-re sikeresen beértem a célba, ahol a jelvény+oklevél mellé járt egy üdítõre vagy sörre váltható kedvezmény :-)
A túrán kevés, és elsõsorban a szervezõknek kedvezõen elhelyezett EP van, így a becsület túrájának is lehetne nevezni (bár van olyan TT is, ahol rajt-cél között nincs ep), az ellátás megfelelõ, az itiner lehetne pontosabb (pl. Telkiben utcanevek).
Kellemes, szép utakon vezetett túra, amin szükség van jó tájékozódási képességre meg kitartásra, plusz az erõforrásaink jó beosztására.
|
