Háromváros 30 kerékpárral
Távolság: 37,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 70 m.
A távolságadat statisztikának nem alkalmas, mivel több helyen is akarva-akaratlanul letértem az útvonalról.
Mivel gyümölcsfa permetezés, fûnyírás, stb. miatt Újkígyóson töltöttem a hétvégét, egyértelmû volt a részvétel a túrán. Se Békés, se Gyula nincs túl messze, ezért eleve biciklivel terveztem a rajthelyre menetemet is. Reggel igen csípõs volt az idõ, ezért lazsáltam egy kicsit, s a tervezettnél fél órával késõbb indultam otthonról. Békésen, simán eltekertem a rajt mellett, de úgy 500 m után gyanús lett, hogy már kifelé tartok a városból. Azért kilenc órakor csak beneveztem, s egy kis beszélgetés után nekivágtam a távnak. Persze elõször a békési „bicikli” utakat tárgyaltuk ki. Egyszerûen alkalmatlanok kerékpáros közlekedésre. Az aszfaltos útrészek minõsége, a legrosszabb földutakéval vetekszik. A térkõ burkolatú rész pedig simán balesetveszélyesre készült. A térkövek közti rész még a normál (2,1”) monti gumit is megvezeti, nemhogy a keskenyebbeket. Az út kiemelkedõ pereme, a keskeny úttal együtt bukásveszélyes. Az hogy még alacsonyabban is van, mint a járda, csak hab a tortán. Viszont meg van oldva a csatorna, hiszen azt a funkciót kiválóan betölti! De ha esõvíz elvezetõ csatornának készült, akkor miért tették ki rá a kerékpárút táblát?! A véleményem szerint az új KRESZ-ben rendszeresíteni kellene a „Politikus út” táblát, az olyan kerékpárutak jelzésére, amelyek kerékpáros közlekedésre erõsen korlátozottan, vagy egyáltalán nem alkalmasak, s csak arra jók, hogy a politikusok saját magukat népszerûsítsék, illetve a kerékpárosokat ki lehessen tiltani a közútról. Az összes kerékpárút ilyen volt, amin a túrán mentem. Nem egyedi eset, hogy a fõúttal párhuzamos kerékpárutat alárendelik egy parkoló bejáratának. Ennyit a „bicikliutakról”.
Ahogy lekanyarodtam az aszfaltról, jó rázós földút következett. Ahogy elhagytam Békést, jelentõsen javult a minõség. Sikkonyig megálltam pár helyen fényképezni. Nagyon hangulatos az Élõvíz-csatorna gátján vezetõ út. Sikkonynál figyelmetlen voltam, s mentem az elõttem haladó gyalogosok után, akik rossz irányba gyalogoltak, pedig emlékeztem az elsõ Háromváros montis túráról, hogy itt valami trükk van. Megtettem, vagy 2-3 km-t mire rájöttem, valami nem stimmel. Eddig igen jó volt a sárga és piros jelzés felfestése, most meg semmi. Elõ az itinert, s rögtön kiderült, hol rontottam el. Megfordultam, s irány ismét a híd. Egy gyalogos csoportot is visszafordítottam a helyes irányba.
A hídtól, immár a helyes irányon fûvel benõtt úton tekertem tovább. Egy tanyánál egynyomsávos ösvénnyé (single track) szûkült az út, az Élõvíz-csatorna gátja és egy kis vízzel teli árok közti kökénybozótban, ami egész jól járható bringával, bár féltem, hogy a kökénybokrok és akácfák miatt defektet kapok. Miután kikeveredtem a dzsungel ösvényrõl, hamarosan feltûnt a Cimbora-fa. Nem lehet nem észrevenni ezt a szép, hatalmas, kettõs törzsû fehérnyárfát, jóval túl a száz éven, s túl a méteres törzsátmérõn. Újabb rövid szakasz után elértem az elsõ ellenõrzõ pontot a Bandika-fánál. Pecsételés után, újabb réteg ruha kéredzkedett le rólam, majd bementem a Bandika-fához, illetve az ott található munkásmozgalmi emlékmû maradványához. Ez a fa is hasonlóan hatalmas és szép, mint a Cimbora-fa. Utoljára innen a gát tetején vezetõ ösvényen tekertem, ahol néhol csak 5-10 m-t lehetett elõre látni, s volt olyan, hogy csak az utolsó pillanatban tudtam megállni egy-egy keresztbe fektetett pecabot elõtt, így most inkább a gát mellett futó kocsiutat választottam. A minõsége rosszabb, mint az ösvényé. Vesekõ kirázatására kiváló!
Ezen az úton értem el Békéscsabát. Itt is megkaptam a pecsétet, müzli szeletet, majd továbbmentem. A gát koronán vezetõ „bicikliút” keskeny, de igen hangulatos. Ahol ment vele párhuzamosan járható földút, vagy ösvény, inkább azt használtam, elvégre montival voltam, ráadásul nem kellett gyalogtúrázókat sem kerülgetni. Nem voltak túl sokan, viszont szerencsére sok volt közülük a gyerek. A Veszely-csárdánál kereszteztük a 44-es utat egy aluljárón, majd a zöld jelzésen folytattam Póstelek irányába. Egy helyen elnéztem az egyébként is ritkás zöld jelzést, de csak vagy 300 m-t hosszabbítottam, amíg visszatértem rá. Pósteleknél újabb pecsét, fényképezés, beszélgetés. A pontõr fiai igen csak kíváncsiak. Leginkább persze a biciklicsengõ éles hangja érdekelte õket. Az apukájuknak mondtam, hogy van ennél hangosabb zajkeltõ eszköz is, a sûrített levegõ palackos duda, bár errõl õk, jobb ha nem tudnak. Persze, hogy meghallották! Rögtön jött is a kérdés, annak milyen hangja van? Lehet, hogy apukának felkerül a beszerzési listára? Az EP után, immár tervezetten eltértem az útvonaltól, s szétnéztem kicsit a rom kastélyban és környékén. Kellemes hangulatos kirándulóhely. Tavaly, vagy tavalyelõtt CrossCountry (XC) versenyt is rendeztek itt, ahol a pálya részeként használták a kastély pincéjét.
Az EP-hez visszatérve folytattam az utat. Rövid aszfaltos szakasz után, egy elfogadható földútra tértem, aminek egy tanyánál vége szakadt. Itt egy pár száz méteres legyomirtózott, feltárcsázott, beton keményre száradt agyagos útszakasz következett, amit nem lehetett kikerülni. Horror volt. Gyalog sem örültem volna neki. Pattogtam rajta rendesen. Ha a Csaba elõtti útra azt írtam, hogy kiváló vesekõ rázató, ez a szakasz, a vesekõvel együtt a vesét is kirázza az emberbõl.
Miután vége szakadt a borzalomnak, térden felülérõ füves ösvényen mehettem. Szerencsére a gyalogosok már egész jó kis ösvényt tapostak ki. Erdõk és hangulatos tisztások váltogatták egymást Gyula határáig. Az út minõség itt is elég rossz, de nem unatkoztam egy percig sem. Egy keresztezõdésben megint elnéztem a jelzést. Láttam, 50-60 m-re, a villanykarón mintha lenne valami, de továbbmentem. Egy tinédzser páros szólt rám, hogy nem arra kéne mennem. Igen! Biciklin kicsit nehezebb a jelzések követése, hamarabb elmegy mellettük az ember.
Már csak egy rövid gyulai aszfaltos szakasz következett a célig, ahol megkaptam a kitûzõt, és egy jó kis zsíros kenyérrel verhettem el az éhemet. Ezután, már csak 22 km aszfaltos tekerés következett hazáig. Gyönyörû az új gyulai belvárosi sétáló utca, ahogy azt Gyulától el is várja az ember. Igazi korzó.
Jól szervezett, nagyon kellemes túrának bizonyult. Annak ellenére, hogy alföldi túra volt, egyáltalán nem találtam unalmasnak. Szerintem gyalog sem unalmas. Szélesen kitáruló panoráma, erdõk, ligetek, ösvények váltogatták egymást. A túra ár/érték aránya kiváló. 500/400 Ft-ért minden ellenõrzõ ponton és a célban, ásványvíz, 1 ponton müzli szelet, 1 ponton müzli szelet, vagy kókuszcsemege, illetve a célban zsíros kenyér. A kerékpáros távon, nincs kötelezõen elõírt útvonal, csak az ellenõrzõ pontokat kell az adott sorrendben érinteni. Ez lehetõvé teszi a montival való teljesítést a gyalogos útvonalon, nagyrészt földúton, vagy ösvényen, ahogy én is tettem, illetve az aszfalton történõ teljesítést, amikor is a Bandika-fánál kell talán 100-200 m-t földúton menni. Azért az aszfaltra is inkább a trekkinget ajánlom, nem az országútit, mivel néhol igen rossz az út Pósteleknél. Biciklis szempontból ez kiváló választás, ami esõ és sár esetén, a montisoknak is menekülési útvonalat kínál. Hétvégén, a 470-es úton sincs túl nagy forgalom.
Képek lesznek a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a kerékpárosok oldalán, amikor a webmesterünk ráér feltenni. Nem merek várható idõpontot írni, mivel most éppen az õ gépe ment gallyra.
|
