Túrabeszámolók


Mecsek 50/30/15

ndavid42Túra éve: 20082008.05.15 12:15:20
Mecsek 30

Sikondai szállásunkról, a Fenyves kempingbõl indulva reggel hétre értünk Zobákpusztára. Kicsit keveregtünk a faluban, de meglett a rajt hamar. Feliratkoztunk, megkaptuk az itinerünket, ami részletes leírást, térképet is tartalmazott, továbbá kilométer-beosztást. Regisztráció után túratársammal, aki ezúttal a nõvérem volt, fél nyolckor el is indultunk. (07:30) Elõször kapásból be a kis rét melletti erdõbe, de egy kerítés állta utunkat. Persze hamar leesett, hogy ez tuti nem a 30as útvonala. Kikeveredtünk az útra, ahonnan már egyértelmû volt a jelzés. A faluból kiérve rögtön az erdõben találtuk magunkat. Hamarosan elértünk a Cigány-forráshoz, egy fénykép erejéig megálltunk, de aztán folytattuk utunkat. Az ösvény haladt tovább Püspökszentlászló felé, az elején még jelzetlen, majd egyre emelkedõ, de szalagozott csapásokon. Az elsõ ellenõrzõpontig, a kápolnáig nagyon szép völgyeken haladtunk keresztül. (08:45) A ponthoz érve kicsit megpihentünk a sok mászástól, persze itt még nem tudtuk, mi vár ránk pár száz méterrel arrébb. Elfogyasztottuk a dianás cukrot, amit a pontõrök adtak, aztán mentünk tovább. Az ösvény hirtelen balra fordult, egy nagyon meredek emelkedõre. Ez vezetett a második EP-hoz, a Zengõ csúcsára. Jó néhányszor meg kellett állnunk, kifújni magunkat, és megvárni, hogy a 160-as pulzusunk lejjebb menjen. Már a hegyoldalból nagyon szép kilátás volt a völgyre. Elhaladtunk az itiner által is említett kõkereszt mellett. Pár perc múlva a sûrû erdõ fatörzsei közt feltûnt a geodéziai mérõtorony szürke betonhengere. (09:15) A 3. EP-nál szõlõcukorral vártak. A pecsételés után természetesen felmásztunk a toronyba. Kicsit párás volt az idõ, felhõbõl sem volt hiány, de így is gyönyörû panoráma volt fentrõl. Innen néhány kilométeren keresztül lejtett az út, kicsit fel tudtunk gyorsulni. Elsétáltunk egy esõház mellett, majd elértünk a Dóri-úthoz. A keresztezõdésben érdekes alakú kis ház fogadott minket, ami mintha valami mesébõl került volna oda. Ezután rátértünk egy elég új turistaútra, amely a Skóciai Szent Margit Emlékút nevet viseli, saját jelzéssel is rendelkezik. Ez az út a Szép Ilonka kilátóhoz vezet fel, ahol a 3. EP-unk volt, itt sütivel várták a megfáradt túrázókat. (10:30) Pecsételés elõtt gyorsan geocachingeltünk egyet, a GCDORI pont útbaesett. A kilátóból be lehetett látni az egész Réka völgyet, amit tavaly volt szerencsénk végigjárni, egyaránt csodálatos lentrõl és fentrõl is. Itt kicsit utánaszámolva jöttem rá, hogy eléggé lassan mentünk addig, így kicsit gyorsabbra vettük a tempót. A kilátótól egy lejtõ után hosszú, keskeny, csúszós-sáros emelkedõ következett. Pulzusunk itt is nem egyszer az egekbe szökött. Felérve, a vadászháznál pihentünk és ettünk egyet. Utunkat folytatva, végig egy völgyben ereszkedve rövidesen Óbányára értünk. A kis mecseki falut is láttam már elõzõ itteni kirándulásunk alkalmával, de még mindig megcsodálom. Elbûvölõ a régi, szépen felújított parasztházaival, rendben tartott udvaraival, kis fõutcájával. Az ellenõrzõpont a falu közepén volt, pecsét és süti után indultunk a környék, és talán a Mecsek (egyik) legszebb völgyébe. Nem véletlen, hogy a Dél Dunántúli kéktúra is erre halad. Ahogy haladtunk, egymást váltották a szebbnél szebb helyek. Pisztrángos tavak, csepegõ sziklák, ferde vízesés. Ismerõs helyek, tavaly ezt a völgyet is végigjártuk már, de most jó volt újralátni. A völgytõl búcsúzva Kisújbányára értünk. A faluba érve kicsit megkeveredtem, még térkép is GPS mellett is sikerült 1-2száz métert a rossz úton menni, de gyorsan észrevettem, és korrigáltam az irányt. A faluközpontba érve kisebb tömeg fogadott, sok túrázót lehetett látni. (12:30) Az 5. EP-nál legalább három fajta süteménnyel, és málnaszörppel vártak. Következõ etap a Szederindás forráshoz vezetett, a Lakkeri-fenyvesen keresztül. (13:20). A 6. Ep-nél csokit kaptunk. A nagy sietségben aztán a forrást el is felejtettük megnézni, majd legközelebb. Az út innen a Sín-gödörbe vezetett. A terep egyre durvább lett, elõször csak pár kidõlt fán kellett átugrálni, majd a patakon keltünk át rengetegszer. Jelzés is volt (piros kör), de sok helyen szalagozás mutatta az utat. Az ösvény itt-ott eltûnt, majd a patak másik partján folytatódott. Végül is szép volt ez a völgy, hangulatos, csak a végére már kicsit elegünk lett a köveken ugrálásból. Pár kilométer után kiértünk a kövesútra. A Barna-kõ után felmentünk az utolsó ellenõrzõponthoz, a Szöge-hegyre (14:45). Megkaptuk az utolsó pecsétet. A maradék kb. 3 km-t alig ¾ óra alatt legyûrtük, a célba 15:22 körül értünk. Megkaptuk az oklevelünket és a kitûzõket is. A 30-as távot 7:52 alatt teljesítettük, kicsit ki lett centizve a vége :).

A több éves-évtizedes múltra visszatekintõ túrán elõször vettünk részt, de ez a hétvége azt hiszem jövõre is a Mecsek 30 vagy akár az 50-é lesz. Kiváló szervezés, szinte minden ellenõrzõpontnál valamilyen étel vagy ital, nagyon jó itiner, na meg persze nagyon szép mecseki tájakon haladó útvonal jellemzi a túrát. Végül megdicsérném a vaddisznó-pörköltet is, elõször ettem ilyet, de nagyon ízlett, jól esett a túra után.