Szarvaskõi Öko-Park Túra 50
Talán másfél héttel a túra elõtt döntöttem el, hogy Szarvaskõre megyek túrázni. Mostanában sikerül mindig az utolsó pillanatban döntenem, de ezúttal még elég idõben határoztam el. Idén még csak két ötvenest mentem a túra elõtt, féltem is tõle rendesen a maga 2200 méter szintemelkedésével nem egy könnyû túra. Elõzetes terveim szerint két teljesen új túratárssal vágtunk neki a túrának, Beával és Istvánnal. A szállásunkról a túra rajtja közel volt és a hétórás rajt is igen kedvezõ, de nekem mégis sikerült keveset aludnom. A rajtban a figyelmes rendezõk jóvoltából mindkét túratársam nyert némi ajándékot, de én ezt megúsztam. :) Bea egy hátizsákkal, István, pedig egy kalandpark belépõvel lett gazdagabb. Ez már megalapozta a nap hangulatát, nem beszélve arról, hogy Szarvas Matyi barátom is befutott. Nagyon jól lett kiválasztva a túra bázisa, azt hiszem, minden elvárásnak megfelel. Együtt indultunk el és közben elmesélte szeptemberben rajtol a Kék Kör futással, ami ha a tervek szerint alakul 42 napos lesz. Az elsõ ellenõrzõpont a GILITKA KÁPOLNA. Eddig az út nem különösebben volt nehéz, de tudtam, ez a nap még tartogat nagy meglepetéseket. Némi szõlõcukrozás után egy szendviccsel a kezünkben mentünk tovább, amit a Hát Izsák sporttárstól kaptunk. A második ellenõrzõpont a LAK-VÖLGYI TÓ volt, ahol alma várt. Igaz, hogy ha nem is szándékosan de rövidítettünk egy kicsit, a táv viszont kevesebb, mint amit a rendezõk megadtak. Ezen a ponton az autóval jól megközelíthetõsége miatt, hiányoltam egy kis folyadékot, akár víz is jó lett volna. Még mindig nem nagy erõfeszítéssel juthattunk el a harmadik állomásunkhoz a SZILVÁSVÁRADI SZABADTÉRI MÚZEUMBA, ahol egy feliratot kellett leírni. Innen jött az igazi csemege, feljutni a következõ pecsétünkért ISTÁLLÓS-KÕRE, 959 méter magasra. István már az elején, nem sok esélyt adva nekünk elhúzott, Beával, pedig a kényelmes, de biztos felérést választottuk, egy kis elkavarással. Teljesen megölt az emelkedõ és ezt a túra végéig nem tudtam kiheverni. Útközben megismertem a következõ állomás és frissítõpont, OLASZ-KAPU történetét Istvántól. Életem legfinomabb pecsenyezsíros kenyerei vártak. Ha valaki csak ezért megy el, már megérte. :) Lazább szakasz következett BÁNKÚTIG. Itt már teljesen kitekeredtek az energiacsavarok belõlem. Istvánnal nem lazíthattunk, mert Bea, csak ment, ment, ment… Tar-kõn ért utol Máté, aki egy kis friss szellemet hozott nekem. A következõ pontig rengeteg, több mint 15 kilométer volt. Ezt jó lett volna megtörni valahol, mert nagyon monoton így. Kicsit elszámoltam a folyadékot, de néha kaptam egy-egy kortyot. :) István azt hangoztatta Tar-kõ után nem lesz több emelkedõ. Amikor az útvonal ezt megcáfolta igen morcos voltam. Felfelé alig tudtam emelni a lábam és egyszerre meg tudtam volna inni az összes folyadékomat, de félõ volt, hogy a célig ebbõl kell gazdálkodnom. Õrkõ-háznál két ember, két autóval volt, gondoltam megpróbálom, hátha valami kannában akad egy kis vizük feleslegbe. Akadt! :) Kiderült, õk is rendezõk és egy üveg ásványvízzel és némi csokival leptek meg. Ez nem a szolgáltatás része volt, de nekünk életmentõ. BÉL-KÕRE érve fantasztikus kilátás és víz fogadott. Máté megitta elõttem az utolsó adag szörpöt. :) A célig jóformán csak lefelé kellett haladnunk, de itt duplán visszakaptuk a második pontnál kapott métereket. A tervezett éjszakai 15 kilométert kihagytam. Kemény túra volt, lehetne a Mátrabérc öccse. Bea és Istvánt elment az éjszakai túrára, én pedig ezalatt a rendezõkkel maradtam. Ismerõs volt a fiatalember, de nem tudtam hova tenni. Miután elment a feleségével beszélgetve kiderült, hogy õ az a Papp Zsolt, aki Toplak Józsi Kék Köre alatt, a Kék Túrát megcsinálta és ezalatt nálunk is aludt. :) Kicsi a világ. Majdnem elfelejtettem, Bea ismét elsõnek rajtolt és másodszor is ajándékot kapott, egy szép nagy gyertyát. Ezek a rendezõk! :) A célban hihetetlen finom levest lehetett vásárolni, nem tudtam hogy a maradék zsírt egyem vagy a levest. :) Nagyon szuper túra volt, kellemes bázissal és tökéletes útvonalon. Egy-két vízvétellel több, egy kis finomítás az igazolófüzeten és tökéletes lesz. Ha tudok, jövõre is szeretnék elindulni, mert nekem idén tuti, hogy ez az év legjobb túrája! :)))
Kimmel Péter
|
