Túrabeszámolók


Töki Tökölő

szpalTúra éve: 20082008.05.26 19:40:23
Töki tökölõ hosszú táv, 42+3 km

Papíron 8:45-kor, valójában kicsit késõbb indult 4 fõs társaságunk Zsámbékról, neki a 45 km-es hosszú tökölõs túrának. A faluból kimenet egy balra kanyart/letérést elvétve egyenesen mentünk felfele, míg elfogyott a keskeny út is elõlünk, de aztán a három kõfallal megtámasztott teraszok melletti ösvényen, bokrokon és egy virágos réten át ki tudtunk menni a jelzett útra. Itt kocogni kezdtünk, míg le nem merült a GPS-em, az elemcsere közben a társaim lehagytak, ráadásul a pótelemek is üresek voltak. Öcsémet beértem, kocogtunk tovább, majd amikor egy kisebb társaságot elõztünk volna, kiderült, hogy közüllük ketten öcsém régi refis lányosztálytársai voltak. Persze váltottak néhány szót, el is keveredtünk közben, de aztán meglett az út. Az elsõ ellenõrzõpontra úgy értünk, hogy az elsõ két emberünknek volt 8 perc elõnye. Máténál volt az elemózsiás szatyor, telefonon szóltunk hát neki, hogy ne nagyon cipelje, a köv. ellenõrzõ pontnál hagyja szépen ott nekünk. Futottunk tovább, sehogy sem volt kényelmes a kis válltáska, amit magammal hoztam. Végül pulóverrel valahogy magamra erõsítettem, a második ellenõrzõpontra is futva értünk be. A hátrányunkból nem nagyon faragtunk, sütött a nap erõsen, szusszal sem bírtam már a kocogást, elég reménytelennek tûnt, hogy egyáltalán a 30-ast teljesíteni tudom-e így. Tinnyén végül mégis beértük Bokit és Mátét, meglett a fagyizó is, itt megettük a zacskóból a zsemléket és a téliszalámit, na meg persze fagyiztunk is. Sikerült összeszednem magam, egész jó hangulatban indultunk tovább, szép volt a táj, sok zöld, meg a virágok, mezõk, ligetek, + borongós, enyhe idõ. A harmadik ellenõrzõpont után, ahol nagy örömünkre a szervezõk VIZET is ADTAK, a kerítésnél, ahol létrán kellett átmenni, meglepõdve vettük észre, hogy ez bizony a Budai Trapp útvonala! Rövidesen az az ötletem támadt, hogy a válltáska pántját kétszer megcsavarva hátizsákként vegyem a hátamra, ez, meg a csokis müzliszelet annyira fellelkesített, hogy az Eliza-kút után nem sokkal otthagytam a csapatot, és ahol lehetett, futva mentem tovább. Csak sajnos egy idõ után rossz irányba, gyenge csepergés közben kimentem egészen a Nagy-Szénásra, és fentrõl értem le a turistaház emléknél levõ ep-hoz. Itt kiderült, hogy társaimnak így kb. fél óra elõnyük lett hozzám képest, aztán amikor az antenna-torony után az erdõbe bemenõ jelzést is elvétettem, és lementem már Nagykovácsi felsõ utcái közé, kezdtem kételkedni, hogy utolérem-e egyáltalán az elõl menõ hármast. A 30-as végpontjánál álló autót ellenõrzõpontnak véltem, de közölte velem a benn ülõ fiatalember, hogy nem nem, majd a kék háromszögön felmenve érem el a Sziklás-hegyen levõ következõ ep-t. Az eddigi kóválygások után kész csoda volt, hogy megláttam a letérõ ösvényt. A sátornál érdeklõdtem, hogy a társaim mikor jártak itt, s mikor kiderült, hogy még nem voltak, felhívtam öcsémet. Õk épp a Muflon Itatóban söröztek és lángosoztak, így mire visszaértem a gyönyörû körpanoráma megcsodálása után az ep-ra, már ott is voltak. Ez után már nem nagyon kocogtunk, a hidegkúti kálváriához vezetõ emelkedõ pedig rendesen ki is fárasztott. Mivel lefele menet utolsó voltam, és le is maradtam, csak néhány száz méter után tudtam meg, hogy öcsém, aki legelõl volt, ismét kocogni kezdett, és otthagyott minket. Volt erõ bennem, így öcsém után 6 perccel én is kocogva értem a célba, 16:55-kor. Boki és Máté utánam kb. 10 perccel értek be. Ja, és a célban találkoztunk még egy refissel, így legalább 5-en teljesítették a túrát a Sárospataki Ref. Gimnázium egykori diákjai közül! Itt a templom elõtt a lenyugvó nap langyosan simogató fényénél épp kezdõdött egy keresztelõ, kétségtelenül hangulatos volt, és tanulságos az, hogy a kinti helyszín miatt a villogó vakuk idegesítõ hatása is kiküszöbölhetõ. A kisdedet Benedeknek keresztelték, majd benn folytatódott a római szertartás. De vissza a túrára: Jól eset a gratuláció, de kicsit fájlaltuk, hogy a szervezõk részérõl legalább egy zsíros kenyeret nem sikerült beütemezni az elfáradt túrázóknak így a végére. Ettõl eltekintve tetszett a túra, az elsõ szakaszán még eddig nem jártam, és valószínû, hogy a Zsámbék és Tinnye közötti dombvidékre nem kirándultam volna különben. Jó volt a kis túrafüzet is, szép volt a szándék, hogy a szervezõk az útvonal mentén fellelhetõ látnivalókra is fel kívánták hívni a figyelmet. Szóval bátran ajánlom mindenkinek, megéri!

Vízvételi lehetõségek: 1. Tinnyén cukrászdánál v. utcai kútból, 2. harmadik ep-nál, 3. Muflon Itatónál, 4. Solymáron (?) 5. Rózsika-forrásnál (a tábla szerint nem iható, szerintem igen)