Lovasberény-Pátka 65 MTB
Távolság: 69 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 570 m. Ahogy tavaly is leírtam, azon nem túl sok túra közé tartozik, ahol pontosak a szervezõk által megadott adatok.
Érdekes, de a pénteki 24 órás szolgálat, és a szombati Nagy László túra után sem esett nehezemre a kora reggeli ébresztõ, igaz nem is akartam a rajt nyitásakor már Lovasberényben lenni.
Gyors nevezés, egy „kis” beszélgetés, majd nekivágtam a táv teljesítésének. A falu után, közvetlenül utolért Gyuri, akivel aztán végig együtt mentünk a túrán. Elõször aszfalton tekertünk csaknem a Geszner házig Csákváron. Segített a tájékozódásban, hogy már tavaly is részt vettem a túrán.
Igazolás után, végre letérhettünk az aszfaltról, s füves földúton tekerhettünk Pátka felé. Nagyon kellemes nyugodt útvonal, körülöttünk térden fölül érõ fûvel. Az idén valahogy könnyebben volt járható ez a rész, bár ez egyébként a túra többi terepi szakaszáról is elmondható. Murvás útra rátérve, jobbra, villanypásztorral elkerített legelõn, lovak, szürke marhák és néhány bivaly legelészett, dagonyázott. Készítettem róluk néhány képet. Aszfalton, emelkedõn tekerve értük el a következõ ellenõrzõ pontot, ahol felírtuk a számot, nézelõdtünk kicsit, s elindultunk, a frissen gléderezett homokos földúton. Kísérletképpen 2,3 collos gumik vannak a biciklimen, s egyenlõre úgy érzem, meg fognak felelni arra a célra (laza, illetve homokos utak), amire szántam õket.
A Zámolyi tározó mellett balra fordultunk. A tározóból semmit sem láttunk. Az úton viszont jó magas volt a fû. Pátkára beérve, gond nélkül megtaláltuk a töltésre vezetõ jelzést. Itt is, illetve a meleg hegyen is olyan érzésem volt, mintha tavaly még nem lett volna ott egy-egy jelzés, ami a lekanyarodást segítené. Ha tényleg így van, akkor köszönet a jelzések felfestõinek, a hiánypótlásért.
Hamar elértük a következõ pontot, ahol zsíros kenyérrel vertem el éhemet. Tovább indultunk a gáton, majd következett egy jó kis erdei szakasz. Kellemes tekerés után értük el az István-majort. Újabb pecsét, kis ásványvíz. Következett a túra egyik „nagy” szintemelkedésû emelkedõje, viszonylag laza murván. Az erdõbõl kibukkanva megpillantottuk a Velencei-tavat. Igazi dombvidéki hullámvasutazás után értük el a Kocka-követ, ami a következõ ellenõrzõ pontot jelentette. Innen hosszú, vízmosásos lejtõn értünk be Pákozdra, ahol sajnos aszfalt útra kellett rátérnünk. Gyorsan elértük a Mészeg hegyet, ahol felírtuk az igazoló lapra, mi van a 48-as honvéd emlékmû tó felõli címerében. Utólag bele gondolva ebben az a trükk, hogy az emlékmû négy oldalából három a tó felé néz.
Visszafelé az arborétumig az aszfalt helyett az ösvényt választottuk. A Sukoró felé vezetõ úton, nagy iskolai biciklis csoportot elõztünk meg. Bélyegzést követõen, a leghosszabb frissítési pihenõt tartottuk. Finom friss pogácsa volt a sörözõben.
Következett a legmeredekebb aszfaltos mászás. Az idén is kifogott rajtam, az utolsó néhány méter. Lankásabb mászás következett a Meleg-hegy oldalában, majd jó meredek vízmosta úton mentünk le Nadapra, ahol meglátogattuk a Szintezési õsjegyet, vagy 20 métert hozzátéve a szinthez. Ettõl kezdve sajnos már csak nagyon kevés terep volt hátra, s tulajdonképpen eseménytelen tekerés után beértünk a célba, ahol zsíros, meg lekváros, vagy mogyorókrémes kenyér és ásványvíz várt ránk.
Jól szervezett, kellemes, nem kifejezetten nehéz túrának bizonyult. Otthoni utólagos térképi mérésem szerint, sajnos csak 45%-ban vezetett terepen. Véleményem szerint, egy montis túránál, az aszfalt- és betonutak aránya, nem érhetné el a 40%-t, de hát a magánbirtokosok sok helyen nem engedik át a területükön a biciklis jelzést. A földúton vezetõ részek jórészt szépek is. Változatos. Csákvár után, kifejezett síkvidéki puszta jellegû tájon haladhattunk, míg a Velencei-hegység dombvidéki jellegû. Ez évben az idõjárás nem volt annyira meleg, mint tavaly. A megszokottnál, kicsit komótosabban tekertem, így a sok aszfaltos rész ellenére is csak 17 km/h-s átlag jött ki. A tiszta biciklizett idõ 4 óra 6 perc volt, míg a bruttó idõ 5 óra 35 percnek bizonyult.
A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 600/550 Ft-ért kiváló színes térképes igazoló lapot kaptunk. Látszik, hogy a tapasztalatlan biciklisekre is felkészültek, mivel a Zsuzsi sörözõit leszámítva, minden olyan ellenõrzõ ponton (5 db), ahol pecsétet kaptunk, volt ásványvíz. Pátkán és a célban, pedig, ezen felül zsíros kenyér is.
Képek lesznek a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a kerékpárosok oldalán, a 2008-as évnél, amikor a webmesterünk ráér feltenni.
|
